2014. február 2. vasárnap, 7:59
„Nincs rosszabb, mint önmagammal konfliktusban élni”
Egy olyan tanárnő meséli el a történetét, aki – saját bevallása szerint – nagyon nem szereti a konfliktusokat. Ő maga nem dob kesztyűt senkinek, de ha neki dobják, felveszi. Olvassátok el a történetét, és döntsétek el, hogy győztesként vagy vesztesként került-e ki a csatából. Magatartása manapság, amikor annyit emlegetik a félelmet és a kiszolgáltatottságot mint a passzivitás mentségét, szerintem példaértékű (Szekszárdi Júlia).
Szeretettel várunk minden érdeklődőt az OFOE Filmklub februári vetítésére. A kanyaron túl című magyar film középpontjában egy drogos lány: Szilvi áll, aki beleszeret az őt segítő katolikus papba, s ennek következtében szembekerül azzal a szubkultúrával, amelyben eddig élt. De a segítő katolikus pap tevékenységét is rossz szemmel nézi saját egyháza. A rendező: Dér András nem lineárisan építkezik, hanem az un. káoszdramaturgiával dolgozik. Szándéka, hogy a megborult tér- és időélmény mozaikjaiból a néző maga rakja össze sajátmaga számára a történetet. (SzJ).
Azt hiszem, ezzel a problémával rendszerszinten kellene szembe nézni. Nem annak a tanító néninek, aki decemberben letett elém a padra egy kupac érintetlen tankönyvet, és azt mondta: úgy tudom, ti foglalkoztok ezzel a gyerekkel. Tudom, még nem magántanuló, de nem akarjuk itt. Nem bírunk vele. Nem bírok még 23 HHH-s mellett egy ilyennel! Rettenetes, elviselhetetlen. Szófogadatlan, agresszív, mocskos szájú. Kezelhetetlen. Itt vannak a dolgozatok kérdései, ami alapján majd leosztályozzuk. Nem kell bejönnie sem. Elég, ha ti behozzátok a dolgozatokat. Hogy az adminisztráció rendben legyen (L. Ritók Nóra).
A fiam, Alpár és jómagam, no meg az anyukája az őszt, a telet és a tavaszt is végig küzdöttük Elvira nénivel, aki váltótársával napi 4-8 órát töltött a gyerekkel és másik huszonkilenc gézengúzzal. Elvira néni minden nap elmondta, hogy aznap Alpár éppen milyen kihívás elé állította, amellyel nem tudott megbirkózni. Mi minden nap elmondtuk neki, hogy az osztályközösségben keletkező problémát, ott és akkor kellene megoldani, erre otthon nemigen van már lehetőség. ("Apuka")
Szeretettel várunk minden érdeklődőt március 9-én a Kino Caféban. Ez alkalommal Az osztály című francia filmet nézzük és beszéljük meg. A film főszereplője François egy olyan iskolában osztályfőnök, ahol szinte minden diák különféle nemzetiségű és hátrányos helyzetű családból jött. A nehéz helyzet ellenére a tanárokat a legjobb szándék, a kitartása és a tolerancia jellemzi. Ennek ellenére a különböző kultúrák és temperamentumok gyakran szítanak konfliktust az osztályban. A diákok miközben sokszor szórakoztatóak és inspirálják a tanári munkát, magatartásukkal a legelszántabb tanár kedvét is elvehetik az együttműködő munkától.
A Budapest Film és az Osztályfőnökök Szakmai Egyesülete szeretettel meghívja a pedagógusokat és az érdeklődő szülőket az OFOE Filmklub első összejövetelére a január 19-én 15 órakor a Kino moziba (1137 Bp., Szent István krt. 16.). A Lazhar tanár úr című filmet fogjuk megnézni, és ezt követően szeretnénk beszélgetni a felvetődő témákról azokkal, akik ehhez kedvet éreznek. Terveink szerint 2-3 hetenként kerül majd sor a találkozókra. Az első alkalom ingyenes.
Az utóbbi hónapokban tömegesen érkeztek a honlapunk Üzenő rovatába szülői panaszok. Ezek közreadásával egy olyan dialógus elindítását szeretnénk ösztönözni, amelynek során eljutunk a problémák különböző nézőpontból történő tisztázásáig, és hozzájárulunk a szülők és pedagógusok közötti bizalom helyreállításához. Ennek reményében várjuk a hozzászólásokat pedagógusoktól, szülőktől és természetesen a diákoktól is.
Az Ab Ovo Kiadó munkatársai szeretettel várják az érdeklődőket Bódi Péter tinédzserekről szóló regényének bemutatójára november 29-én 19 órakor az Újlipótvárosi Pince Galériába.
Közeledik az október 23-i forradalom évfordulója. Ez alkalomból saját gyerekkoromból idézek fel két történetet. Nem értettem még, mi történik körülöttem, szüleim nem mertek előttem nyíltan beszélni, hiszen tudták: az igazság szószólójaként, nem tartom a számat. Őszintén hittem Rákosi pajtásban, és vágytam arra, hogy részese legyek a jó ügyért folytatott harcnak. (Szekszárdi Júlia)