2017. március 26. vasárnap, 11:42
PSZICHOháttér 27. – Bizalom 2.
Az egészen kisbabák és kölyökkutyák még viszonylag mentesek a tapasztalatoktól, bizalommal és önbizalommal fordulnak a világ felé, de hamar kiderül számukra, hogy jobb lesz vigyázni. Szükség is van az óvatosságra, mert még ha a világ csupa jó szándékból állna, akkor is tele van veszélyekkel. A szocializáció során nem csak a saját élményeinken keresztül tanulunk, mások tapasztalatai révén is gazdagodik a tudásunk. A kisgyerekek a körülöttük lévők viselkedéséből szűrik le, hogyan mennek a dolgok. Felépítik a képüket a felnőttvilágról, és később erre alapozzák a viselkedésüket (Gyarmathy Éva).
Ebben a műhelyben a foglalkozásvezetők mind a diákok és a pedagógusok egyéni szükségleteire, személyes készségeik fejlesztésére, a nehézségek esetén a támogatásukra, valamint az ezzel kapcsolatos prevenciós munkára helyezték a fókuszt. A résztvevőkön túl a workshopok vezetői is kapcsolódtak egymáshoz, megtalálva a munkájuk közös felületeit és a lehetséges jövőbeni együttműködés formáit (Peer Krisztina).
Gyanúsítottnak lenni nem valami jó, de áldozatnak lenni még rosszabb. A fejezetek során 10 gyereket ismerünk meg közelebbről, miközben velük izguljuk végig ugyanazt a keddi napot. Mindenki másképp védekezik: verekszik, elbújik, meséket és vicceket talál ki, aszerint, hogy milyen világot épít és képzel maga köré. Szerda reggelre pedig az is kiderül, kinek kell bocsánatot kérnie egy egész hadseregnyi felnőtt és gyerek előtt.
A csoportunk üzenőfalán nem csak boldog karácsonyt és hasonló újévet kívántam, de felhívtam a figyelmüket, a mértéktelen alkoholfogyasztás, a drogozás veszélyeire. És emlékeztettem őket arra is, hogy nem attól lesznek nagyok, ha ész nélkül isznak, füveznek, hanem pont ellenkezőleg. Ha a megfelelő időben akarnak és tudnak is nemet mondani. A beszámolók alapján ez sikerült. (DZS)
A Dinasztia Tankönyvkiadó szeretettel várja az érdeklődő pedagógusokat 30 kreditpontot érő akkreditált tanfolyamára, ahol a résztvevők segítséget kapnak ahhoz, hogy miként kezelhetik hatékonyan a diákjaikkal, kollégáikkal, illetve a szülőkkel kialakult konfliktusokat. (Időpont: 2015. május 8-9.) 
Alábbi írásunk hőse a szemtől-szembe módszer szemléletét és eszközeit használó szerző mellett az iskola igazgatója, aki nemcsak átengedte a „terepet” kollégájának, de maga is résztvevőként segítette a konfliktus rendezését. És hősök a segítő szándékot respektáló, saját indulataikat „elengedni” képes érintettek, a két fiú és nem utolsósorban a két édesanya is.
Hétfőn az első órám ezzel a csoporttal volt. Amint beléptünk a terembe, megleptem őket. Körbe rakattam a székeket, mire a három „problémás” fiú megkérdezte: vajon beteg vagyok-e, hogy ilyet kérek. Az egész csoporton látszott a meglepettség, nem tudták, mi, de érezték, most történni fog valami szokatlan. Először is elmondtam, hogy ma nem németórát fogunk tartani, hanem meetinget. Mivel nem tudták, mi az, röviden elmondtam nekik. Nagyra kerekedett a szemük. (Hornyánszki Christiane)