2017. szeptember 2. szombat, 10:55
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki „jófej”
A jelenlegi magyar oktatási rendszer számomra olyan, mint egy meredeken zuhanó vízesés, amire még nem épült vízerőmű. Óriási, hasznosítható munkát lehetne belőle kinyerni , mert nagyon messze van attól az állapottól, amit úgy hívunk, hogy a rendszer és környezete közti egyensúlyi állapot. Mondhatjuk úgy is, hogy a magyar oktatási rendszer exergiája nagyon magas, de az exergiahatékonysága igen alacsony (Szirbik Gabriella).
Pribránszki Marianna (Gyerkőcökkel Suttogó) a magatartászavarral küzdő tanulók integrációjával szemben intézett komoly érzelmekkel terhes kirohanást a saját blogján, amit utána számos szakmai Facebook-csoporban posztolt. Az írás egészére jellemző kirekesztő hangvételt és a szövegben sorjázó tévedéseket és csúsztatásokat nem hagyhatjuk szó nélkül (dr. Földes Petra tanár, mentálhigiénés szakember, Peer Krisztina klinikai gyermek szakpszichológus, szociálpedagógus).
Az utóbbi hetekben részleteket közöltünk a TEMPUS kiadványában megjelent , hat interjúból. A zárszó azokat a méltányossággal foglalkozó kérdéseket tartalmazza, amelyeket a megkérdezett szakemberek különösen fontosnak, és elgondolkodtatónak tartanak, és amelyekről úgy vélik, hogy a leginkább ösztönöznek további párbeszédre.
Tudásmegosztás, tapasztalatcsere és innovatív megoldások – ezek mentén folyt a beszélgetés a Tempus Közalapítvány műhelymunkáján, ahol iskolavezetők járták körül a méltányos oktatással kapcsolatos kihívásokat és válaszlehetőségeket. A műhelymunka apropóját az Alma a fán sorozat most megjelent, negyedik interjúkötete adta. (B. Tier Noémi)