2010. május 21. péntek, 10:58
Mérjünk kompetenciát – de mindenkinek!
„Teljesen rendben van, ha közoktatásunk évente megméretik. Ezt a mérést azonban mindenki – szülő, gyerek, fenntartó, pedagógus, állampolgár – fogja fel úgy, hogy a gyerekekkel egyszerre vizsgázik az oktatásirányításunk legfelsőbb szintje éppúgy, mint a helyi oktatásirányítók, a fenntartók. Hiszen az iskolák közötti különbségek megmutatkozása nem egyetlen tényező következménye. Jelesül igazi badarság az eredmények tükrében kizárólag a rosszul vagy jól teljesítő iskola pedagógusait szidni vagy dicsérni.” (Kiss Erika)
A Dyslexiás Gyermekekért Egyesület szeretettel várja az érdeklődő kollégákat és szülőket április 25-i rendezvényére a Villányi úti Konferenciaközpontba, ahol a kutatás vezetője, Sipos Zsóka számol be az 1. évfolyamos gyermekek olvasástechnikai tudásának és szövegértésének tanév végi mérésére szolgáló diagnosztikus eszköz sztenderdizálásának első eredményeiről.
A Dyslexiás Gyermekekért Egyesület szeretettel várja az érdeklődőket május 24-i rendezvényére a Villányi úti rendezvényközpontba. Sipos Zsóka logopédus előadásában megismerhetjük az ötödikesek olvasási tempóra, a hibázásokra, valamint a szöegértésre vonatkozó mérési eredményeit.
A témáról két előadást hallgathatnak meg a szekció résztvevői. Előadók: Ostorics László, az Oktatási Hivatal munkatársa és Rausch Attila az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetének tanársegédje. Az első előadás a nemzetközi digitális tanulói teljesítményméréssel , a második pedig a számolási készségek online mérésének problematikájával foglalkozik. A szekció vezetője: Fehérvári Anikó.
Amikor egy újságíró is megkeresett azzal a kérdéssel, hogy vajon igaz-e, hogy a rosszul tanulókat ilyenkor inkább arra kérik, be se jöjjenek az iskolába, tollat ragadtam. Azt hiszem, itt az ideje kicsit elgondolkodni azon, vajon mire jó és mire nem a kompetenciamérés. (Lannert Judit)
Meg kell mérnem mindent. Ő majd számításokat végez az adatokkal. Minden érdekli, ami hosszabb egy arasznál, és még nem az övé. A fizetségről pedig azt mondta, jól megfizet majd engem. Vagy nekem. Erre nem emlékszem pontosan. (Szabó Anna)
A pedagógusok gyakran hivatkoznak arra, hogy azért sem alkalmaznak modern módszereket, mert túl nagy az osztálylétszám. Nem lehet mindenkire odafigyelni, ha egyéni munkát csináltat, vagy nem tud minden csoportnál egyszerre jelen lenni, ha csoportmunkáról van szó. Ez nem helytálló érvelés, ugyanis abból indul ki, hogy a pedagógusnak abszolút módon rajta kéne tartania a kezét a tanulás ütőerein, minden pillanatban mindent kontrollálnia kellene. Pedig ez nincs így. A tanulást sokkal inkább önállóvá, a tanulók, csoportok által irányítottá kéne tenni. (Nahalka István)
Vannak ugye a nagy központi elhatározások, súlypontozások, stratégiák. Ami megújítja az oktatást. Sikeresebbé, eredményesebbé teszi. Mérhetően, ellenőrizhetően. Valami miatt mégsem működik az elvárásoknak, vagyis inkább a befektetett pénzeknek megfelelően. Persze csak a valóságban. Mert papíron minden rendben van... 