|
Sajtófigyelő
2021.07.22. Gulyás nem tud arról, hogy magyar iskolákban nemváltást népszerűsítettek volna Akár már decemberben, de inkább januárban vagy februárban lehet megtartani a gyermekvédelmi népszavazást, ami Gulyás szerint okafogyottá válna, ha Brüsszel visszavonná a kötelezettségszeg... (Forrás: hvg.hu) --
2021.07.22. A pedagógushiány a gazdag térségekben is gond: több, mint tízezer tanár és tanító hiányzik a rendszerből A közigallas.hu adatai alapján – méretéből is adódóan – Budapesten a legnagyobb a tanárhiány, a fővárosban 454 tanári szakos állást hirdetnek jelenleg. Nem sokkal jobb a helyzet Pest... (Forrás: Népszava) --
2021.07.21. Porogi András: a digitális oktatás nem tud hatékonyabb lenni, mint a jelenl Nagyon nehéz objektív adatok alapján nyilatkozni, mert például ha az érettségi eredményeket megnézzük, nem rosszabbak, mint a korábbiak, bizonyos tantárgyakból még jobbak is. Valószínű... (Forrás: Infostart) --
2021.07.21. Covid-örökség: hogyan tovább, felsőoktatás? Mindenki máshogy könyvelte el tapasztalatait, a hallgatók Facebook csoportokban és memeoldalakon adtak hangot véleményüknek. A felsőoktatási intézmények belső üléseken vitatták meg a sz... (Forrás: Magyar Nemzet) --
2021.07.21. Még egy szám, ami befolyásolja a ponthatárokat: minden, amit a kapacitásról tudni kell ha a felvehető kapacitásnál többen jelentkeznek egy képzésre, akkor a jelentkezők között rangsorolni kell. Ez pedig azt jelenti, hogy a jogszabályi minimumpontnál - alap- és osztatlan eset... (Forrás: Eduline) --
2021.07.21. Okafogyott kérdésekkel rakta tele a kormány a “gyermekvédelmi” népszavazást Anépszavazás inkább a jelenleg is zajló nemzeti konzultáció hangulatára hasonlít: értelme nem sok van, politikai haszna – a kormány várakozásai szerint legalábbis – annál több. Az,... (Forrás: hvg.hu) Címkék
agresszió
civilek
család
digitális nemzedék
együttműködés
erkölcs
esélyegyenlőség
esélyek
felelősség
film
filmklub
generációk
gyerekek
gyermekvédelem
hátrányos helyzet
IKT
integráció
internet
irodalmi mű feldolgozása
iskola
iskola és társadalom
kapcsolatok
kommunikáció
konferencia
konfliktuskezelés
kreativitás
kutatás
könyvajánló
közösség
módszerek
OFOE
oktatás
oktatáspolitika
osztályfőnöki szerep
pedagógus
pedagógusok
pályázat
rendezvény
szabályok
szakmai szervezet
szülő
szülők
tanulás
tanár-diák kapcsolat
tehetséggondozás
társadalom
történelem
verseny
virtuális kongresszus
ünnep           |
||||
|
|
Folytatom:
… aztán ott van az integrált oktatás, gyógypedagógus nélküli iskolákkal. Az utazópedagógus létezik ugyan "papíron", de jó, ha évente 2-szer eljut 1-1 iskolába. Akkor sem fejleszt, arra nincs ideje, csak tanácsot ad. A gyereket "papírról" ismeri. Helyette a tanárok korrepetálnak. De a gyereknek nem arra van szüksége, hanem egyéni fejlesztésre. Csak sokan nem tudják, hogy a kettő nem ugyanaz. Nem baj – óra megtartva és dokumentálva, pénz az iskola kasszájában, minden a legnagyobb rendben – papíron. És az élet megy tovább.
Folytassam?!
Az a baj, Zsuzsi, hogy mindannyian tudjuk folytatni a sort, hosszan…. Csak azt nem tudom, mi értelme van így az egésznek…
És az a legelkeserítőbb, Nóra, hogy ezek mögött az alapvetően jószándékú kezdeményezések mögött elvész a gyerek. Az általam említett integrációban pl. azért, mert a kollégák – önhibájukon kívül – felkészületlenek erre a feladatra. Szemléletformálásra lenne szükség, amit a tanárképzés első napján el kellene kezdeni. Nekem voltak javaslataim, amit néhány helyen közzétettem, de ugyan ki kíváncsi egy kis falusi tanár véleményére?!
Igen, azt hiszem, mi sokmindent másképp látunk testközelből, mint ahogy a jószándékú kezdeményezéseket az íróasztal mögött kiötlők. Azért írtam ezt a mostanit is, hogyha nem nézzük meg, miként válik semmivé a gyakorlatban a még olyan jó dolog is, nagyobb bajok lesznek….De egyelőre még mindig jobb nem észerevenni, nem tudomást venni a valós dolgokról, mint szembenézni vele és úgy átgondolni a teendőket.
Az utolsó mondatod nem értem. Illetve nem tudom, kire vonatkoztassam. Ugye, nem azt jelenti, hogy "Mondj igazat, betörik a fejed"?!!!
Bocs, ha nem voltam elég világos, természetesen a döntéshozók felől gondoltam.Hogy számukra úgy kerek a világ, ha úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, még akkor is, ha a valóság más…De sajnos úgy is igaz, ahogy te érted…én is betörtem már párszor a fejem… de még bírom….
Kedves Nóra!
Mindenhonnan azt halljuk, hogy az oktatásra nincs pénz. Szerintem pedig rengeteg van, csak elfolyik. És nem oda, ahol szükség lenne rá. Ha a mindenféle "találmányok" helyett ezeket az összegeket a "normál" oktatásba fektetnék, ha újra "feltámasztanák" pl. a művészetoktatást, akkor sokkal több sikeres gyerek és elégedett tanár lenne! Az ókori görögök ezt már felismerték, az iskoláikban mindenki megtanult legalább egy hangszeren játszani, nálunk meg az ének, a rajz, a technika és a testnevelés nem is számít tantárgynak. Csak felesleges rossz a társadalom szemében. Mert hol értékelnek nagyra egy szépen rajzoló, éneklő, táncoló gyereket?
Nem!!!! Okos csak az lehet, aki már általánosban érti a relativitáselméletet meg a kémiai kötéseket! És mit számít az, hogy ezzel egy csomó valódi tehetséget lehetetlenítünk el? Mert mást tudnak, mint mi!
És egyáltalán: miért kell az iskoláknak pályázni bármire is, amikor az oktatás alapfeladat? Vagy miért határozzák meg, hogy a nyert pénzt hol lehet elkölteni? Miért nem vehetik meg az iskolák a szükséges eszközt, szolgáltatást ott, ahol kedvezőbb az ára? Ahol egyébként az adott dolognak a többszöröséhez juthatnának? Miért van adott pályázatokhoz akkora reprezentációs összeg rendelve, ami sok iskolát évekre kihúzna a csávából, de nem költhetik másra? Hol vannak a mentorok, amikor a segítségükre van szükség? És ha néha elő is kerülnek, miért nem állnak a helyzet magaslatán? Ők is tanári fizetést kapnak?! És a kiötlők is? Csoda, hogy ezek után az iskolák mindent elkövetnek – papíron?!
Nincs vége a kérdéseimnek, de nem folytatom tovább…illetve még egy:
Hol kaphatunk ezekre érdemleges választ?
Kedves Zsuzsi! Itt a rendszerben vannak óriási hibák. A kérdéseidre választ csak úgy lehetne adni, ha ezekből a hibákból indulnánk ki. Foglalkozni kellene – többek között – a kapkodó, át- meg átpolitizált közoktatás-irányítással, a teljesen elhibázott pályázati rendszerrel, a pedagógusok és az iskolák és természetesen a gyerekek valós szükségleteinek a teljes figyelmen kívül hagyásával, a súlyos problémák üres lózungokkal történő elfedésével. A lepapírozás pedig pótcselekvés és önvédelem. A részletek leírására nem alkalmas a komment műfaja.
Kedves Nóra!
Szoktam olvasni a blogodat és mivel ott nem lehet hozzászólni, ezen a helyen szeretnék neked sok erőt kívánni. Úgy hiszem sajnos ma nagyon kevés ember vállalja fel azt a munkát, amit te végzel, önzetlenül, szeretettel, odaadással. Köszönet érte.
Kedves Gyöngy, köszi a megerősítést, kedves tőled…Remélem bírom erővel míg változik valami.Bár az optimizmusomnál csak a naivitásom nagyobb, azt hiszem….De lehet, mindkettő szükséges ehhez a munkához.