2015. június 14. vasárnap, 17:52
Alma a fán – Iskolavezetők a méltányos oktatásért – 1. interjú (K. Nagy Emese)
Vezetői pályám elején még találkoztam az iskolában kiabálással a tanár részéről, mára azonban ez teljesen megszűnt. Egyetlen pedagógus sem kiabál. Miért? Mert én sem kiabálok. A probléma rendezése még a legsúlyosabb rendbontás esetén is azzal kezdődik, hogy a diák bejön az irodámba, leültetem, egészen másról elbeszélgetünk, és utána térünk rá a konkrét esetre. Felderítetlen, ki nem vizsgált ügyek nincsenek. A kollégák eltanulták és maguk is alkalmazzák ezt a stratégiát, és nem gondolják, hogy egy gyereket hozzám kellene behozni, vagy hogy minden ügyben nekem kellene igazságot tenni. (K. Nagy Emese)
Egy német filozófus mondta egy európa-méretű tragédiát követően, hogy eme emberiség trauma után már nem lehet verset írni. Nos, ez jár az eszemben (már bocsánat a profán egybevetésért): a skandináv írónő, Jane Teller világhírű, nálunk is olvasott, látott, kitárgyalt regénye, a Semmi után lehet-e még ifjúsági regényt írni. A gyerekvilág kimondott-ki nem mondott rejtélyei, filozófiai, metafizikai drámái, megannyi gyerekhős tragikusabbnál tragikusabb sorsa után tudunk-e még valamit mondani? Nekik. Róluk. Ebben a műfajban (Trencsényi László).
A program hivatalosan 2015-ben indult a Budaörsi Illyés Gyula Gimnáziumban, kinőve magát az osztályfőnöki órákon megvalósuló, kisebb csapatépítő tevékenységekből. A diákok pozitívan fogadták, hogy egy olyan foglalkozáson vesznek részt, ami nagyban eltér egy hagyományos tanórától, ahol saját magukkal, az osztályukkal foglalkozunk és "játszunk". Az igény nem csak a diákok, de a pedagógusok oldaláról is megjelent, így a vezetés támogatásával kialakulhatott egy rendszeres program, ami a diákok közösséggé kovácsolását célozza (Lencse-Csík Orsolya).
Gyanúsítottnak lenni nem valami jó, de áldozatnak lenni még rosszabb. A fejezetek során 10 gyereket ismerünk meg közelebbről, miközben velük izguljuk végig ugyanazt a keddi napot. Mindenki másképp védekezik: verekszik, elbújik, meséket és vicceket talál ki, aszerint, hogy milyen világot épít és képzel maga köré. Szerda reggelre pedig az is kiderül, kinek kell bocsánatot kérnie egy egész hadseregnyi felnőtt és gyerek előtt.
És már itt is van a hét legfontosabb napja. Ma veszünk könnyes búcsút az ofőtől, mert elengedjük babázni. Előkészületek hetek óta folyamatban, már csak a finom részletek maradtak. Kolléganővel megbeszélem, hogy az ajándékot ő hozza, öt perccel a becsöngő után. És azt mondja: Csomag érkezett! Mert ez egy szép, méretes doboz, amit átkötöttünk szalaggal, ráírtuk a születendő baba nevét címzettnek, feladónak meg a hetediket. (DZS)
A karácsony megünneplése az iskolában, az osztályban máig élő hagyomány, nyilván kinek-kinek vannak ezzel kapcsolatban jó és kevésbé jó élményei. A következőkben néhány osztályfőnök oszt meg velünk az osztálykarácsonnyal kapcsolatos saját történeteket. Ezzel az összeállítással kívánunk valamennyi kedves látogatónknak nagyon boldog ünnepeket. (Szekszárdi Júlia)
"Hatalmas lehetőséget jelent egy értő pedagógus, hogy módja van egy csoport fejlődését megalakulásától a megszűnéséig nyomon követni, a pozitív folyamatokat erősíteni, a negatívokat ellensúlyozni, az adott kortárscsoportot mint a nevelés eszközét felhasználni" (Wéber Anikó)