2014. június 4. szerda, 16:54
Mi is lehetünk felhőjárók?
Lassan véget ér egy csillagos projektünk. Azért csillagos, mert kikönyököl a hétköznapok közül, pályázattal indult, képzéssel folytatódott, s a megvalósítást végig dokumentálni kellett, mert jó gyakorlat lehet, így film, roadshow, kiadvány és konferencia anyag is készül. Kedden forgattak, s bár már hónapja múlt, hogy befejeztük, azt hiszem jól sikerült az óra, nem emlékidéző, hanem dolgos 45 percről készülhet majd negyedórányi anyag (Benedekné Fekete Hajnalka).
Mihez lehet kezdeni velük? A sok-sok élmény- és drámapedagógiai gyakorlat, a tanítási időn kívüli programok közösségteremtő ereje nélkül reménytelen lenne a dolog. Magam ehhez csatoltam hozzá a projektpedagógiát. Az eddigi két év közös munkája alakította ki a tanítást kísérő és az órai projektek keverékén alapuló projektek három lépcsőfokát. Azért így, hogy a fiatalok támaszkodhassanak a tanórán hallottakra, illetve megkapják a segítséget a választott pedagógustól – akár a tanítási órán. (Leiner Károly)
Tele vagyunk azzal a problémával, hogy hogyan lehet motiválni a gyerekeket. Pszichológusként tudom, hogy a gyerekeket nem motiválni kell, hanem nem elvenni a motivációjukat. Beépítetten ott van, 8 éves korig automatikusan, hogy tenni akar a gyerek. Hogyan lehet a motivációt lohasztani? Úgy hogy értékeljük. A gyerek automatikusan tevékenykedni akar. Egyébként ez a jövő útja, és szerintem erre ad lehetőséget a digitális technika. 