2016. június 20. hétfő, 19:43
PSZICHOháttér 10. – A pszichopátiás fejlődés vizsgálata, kezelése és a szabadság magasiskolája
A pszichopaták nem tudnak megélni ott, ahol a kreatív megküzdés által többféle utat és erőforrást használnak az emberek. Az alternatív erőforrások használatával kikerülhető a zsarolás és az elfogadhatatlan feltételeknek való alávetettség, vagyis a szolgaság. Csak ne gondoljuk, hogy mindezt ingyen kapjuk. A szabadságért kell a legnagyobb kihívást, a lemondást felvállalni. Aki viszont megtanult lemondani, azon nincsen hatalma senkinek (Gyarmathy Éva).
Olyan természetességgel tiporjuk a másik ember jogait, olyan természetességgel nem törődünk még közvetlen környezetünk jogaival, érdekeivel sem, hogy azt rettentően fáj látni. Amikor a diák nem teszi el a mobiltelefonját, zavarja vele az órát és a pedagógus tehetetlen, mert el nem veheti a gyerek tulajdonjoga miatt, akkor a többi gyerek jogai sérülnek. Az egyén jogai érvényesítéséhez a törvényhez fordulhat (pedagógus mégiscsak elveszi, szülő feljelent…), a közösség pedig tehetetlen. (Leiner Károly)
Amikor a tudásról, a tudás átadásáról, a tanulásról gondolkodunk, beszélgetünk, gyakran elhangzik, hogy napjainkban megváltozott az erről alkotott képünk. Mi jellemezte korábban, és mi jellemzi most az iskola tudásátadó szerepét? Vajon tudjuk-e értelmezni magunk körül a világot, tudunk-e, akarunk-e a dolgok mögé látni? És vajon milyen szerepe van ebben a műveltség megőrzésének az egyén és a társadalom életében? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Knausz Imrével.
Félek, a szabályok túlhangsúlyozása, a „lesz itt rend” szemlélete még további elemeket hoz majd elő a múltból. Ja, hogy a megalázott, megtört Nyilas Misikből is ember lett? Igen. Abban a korban igen. Sokakból meg akkor sem. Ma pedig már nem azt az időt éljük. Az a tekintélyelvű világ már nem visszahozható. A demokrácia másféle embert, és másféle nevelést, másféle kompetenciákat kíván. (L. Ritók Nóra)