Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2013. február 17. vasárnap, 18:34

37. esélyegyenlőségi napló

„Az a tekintélyelvű világ már nem visszahozható…”

Vendégségben vagyunk, a gyerek előttem hasal az ágyon és ír. Már messziről is látom a ritmikus ismétlődést, ami kíváncsivá tesz. – Mit írsz? – kérdezem. – A házit. – hangzik a válasz – Tízszer kell egymás után leírni a nyelvtani szabályt. Én megtanultam, tudtam már a suliban, de sokan az osztályból nem tudták szó szerint felmondani, és büntetésből mindenkinek tízszer le kell írnia a meghatározást. Már hat kész.- mondja, és visszatér a füzetéhez.

Olyan deja vu érzésem lett. Még nem felejtettem el ugyanis én sem az érzést, kevesebb dolgot utáltam gyerekként, mint bebiflázni nyelvtanból azt, amiből egy szót sem értettem, mi a szófaj, a határozószó, a többi, magoltam, mert fel kellett mondani. Szó szerint. Nem lehetett téveszteni. Jól emlékszem a vastag betűvel kiemelt meghatározásokra a tananyagok végén. Aminek bevésését másolásokkal kellett nekem is segíteni. Megy ma is, lassan eszembe jutnak a szavak, egymás után, ma már értem ugyan, mit jelent, különösebb értelmét ma sem látom, miért kell ezt tudni, mert nem ettől tudom használni, hanem a gyakorlatból.

Persze mondhatnánk, hogy mi ezzel a baj? Talán az, hogy nekem több mint negyven éve kellett így bebifláznom, sokszor leírnom.

Ezen kezdtem el gondolkozni. Ezen a távlaton. Mitől maradnak meg ezek a módszertani elemek a pedagógiában? A bemagoltatás, vagy ha nem megy a tízszer leíratás? Vagy húszszor, ha mégsem. Büntetésből. Attól talán megértődik? Bevésődik?

Honnan hozzuk ezt? Mert ezt biztosan nem a főiskolán tanulják meg a hallgatók. Azt hiszem, ha valaki ezt mondaná a vizsgán, vagy használná a záró-tanításán, biztosan meghúznák. Sőt, mindenki fel lenne háborodva. Aztán pár év, és az iskolában egyszer csak használni kezdik. Honnan jön elő?

Ha gyerekként meg is tapasztalta, biztosan nem pozitív emlék neki. Mégis alkalmazza. Ott van, még mindig jelen van az iskolákban, nem egyedi az eset, jelen vannak azok a módszerek, amik akkor sem voltak célravezetők, és ma sem azok.

Ezen pedig hiába próbál rést keresni a modern pedagógia, nem talál. Hiába bombázza projektmódszerrel, kooperatív tanulásszervezéssel, differenciálással. Ez az átörökített tudás, szokás, nem enged. Sőt. Ha lehet, még fokoz.

Félek, a szabályok túlhangsúlyozása, a „lesz itt rend” szemlélete még további elemeket hoz majd elő a múltból. Ja, hogy a megalázott, megtört Nyilas Misikből is ember lett? Igen. Abban a korban igen. Sokakból meg akkor sem. Ma pedig már nem azt az időt éljük. Az a tekintélyelvű világ már nem visszahozható. A demokrácia másféle embert, és másféle nevelést, másféle kompetenciákat kíván.

Ezek a gyerekek már nem a vakon engedelmeskedő kor gyermekei. Más a család, ahol felnőnek, más világ veszi őket körül, más hatásokkal. Ők maguk is mások, sokfélék, különféle értékrenddel, motiváltsággal, szociokulturális környezettel. Ők már nem kényszeríthetők, ők partnerré tehetők. Hozzájuk más út vezet, mint a tízszer lemásolás büntetése.

Ezt az utat jó lenne már megtalálnunk.

L. Ritók Nóra

4 üzenet

  1. Himer Csilla szerint:

    Hát, nem vagyok pedagógus, de már sokszor volt alkalmam tanítani. Felnőttet is, gyereket is. Így felnőtt fejjel csak azt mondhatom, hogy a szakmai, pedagógiai eszközökkel nem rendelkező pedagógus utolsó mentsvára a bifláztatás.

  2. Nyíri András szerint:

    A tanári szakma gyakorlóinak jelenleg zajló gúzsba kötésében a centralizáció kérlelhetetlensége a legerősebb tétel. Erre nem térnék ki, mert ennek felforgató hatását, otromba eljárásait sokan, sokféleképp és rendületlenül vitatjuk. Ugyanakkor ez adja a közvetlen impulzust a korábbi kényszerképzetek igazolásához. Ahhoz, hogy az állam újfent, osztálytermi szinten is könnyedén érvényesítheti az akaratát. Újra sokféle lehetősége nyílik, hogy egyenes ágon, államigazgatási kontroll alá vegye, mi zajlik az órán, irányított tanmenetek, irányított iskolafelügyelők etc. révén. Kérdés, kollégáink milyen mértékben választják a kettős nevelés valamivel nehezebben járható, egyébiránt képmutató útját vagy lesznek könnyen átállítható anyacsavarokká a gépezetben. Nem ismeretlen az a hatásmechanizmus, hogy miként hatnak vissza a pedagógus szakmai álláspontokra, attitűdökre a szülői elvárások. Ezen belül különös erővel azok, amelyek egy rendpárti (s nem kis mértékben önáltató) követelményrendszer jegyében kérik számon hamarosan az iskola hatékony működését, s írhatják felül akár minden ellenvetés nélkül a szakmai szempontokat. A központi alárendelés honi hagyományainak őrzését jól kiegészíthetik az alárendelődés ismert beidegződései. Bízom benne, hogy a talpon lévő szerveződések (HAT, PDSZ, miként az OOSZE is) ebben a kutyaszorítóban a maradék szakmai önállóság és a maradéktalan szakmai öntudat hangadóiként fognak fellépni a nyomorúságos bifláztatás apropóján is.

  3. Hadnagy Márta szerint:

    Én azt gondolom, ebben a mondatban van a legjobban megfogalmazva:" Ők már nem kényszeríthetők, ők partnerré tehetők." … és néhány ritka kivételtől eltekintve, ezzel a partnerséggel tudnak élni, és nem visszaélni.

  4. Tibor szerint:

    "Félek, a szabályok túlhangsúlyozása, a „lesz itt rend” szemlélete még további elemeket hoz majd elő a múltból." Gyanítom, hogy ezek az elemek nem is mindig a múltból eredeztethetők. Az önigazolás (én megtettem mindent, a gyerekben van a hiba), illetve a módszerbeli fogyatékosságok állnak a háttérben. Az ilyen ember fél, hogy kiderül felkészületlensége, és ez egyáltalán nem tipikusan a pedagógusokra jellemző, sőt. Ők már nem kényszeríthetők, ők partnerré tehetők? Hát egyáltalán nem így alakulnak a dolgok. A kiszolgáltatott ember nagyon is kényszeríthető. Ki fog szólni a gyerek peidagógoszának (felügyelőjének)? Az igazgató, aki maga is annak köszönheti munkakörét, hogy alázatos szolgálója a fenntartójának? A tanfelügyelő, aki esetleg nem módszertani segítő lesz, hanem újkori III/III-as? A kolléga, aki számíthat rá, hogy az ilyen mentalitású hamarosan a főnöke lehet? A szülő, aki jobban jár, ha meghunyászkodik? A gyerek, akinek a továbbtanulása múlik azon, mennyire szimpatizál vele a tanár? Úgy tűnik, mindenki közmunkásnak születik, csak vannak, akiknek jobb a szülői hátszele…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.07.10.
Maruzsa: Sikeres volt az idei tanév, hatalmasat csökkent a bukások száma
Sikeresnek értékelte a koronavírus-járvány miatt tantermen kívüli, digitális munkarendben befejezett elmúlt tanév lezárását a köznevelésért felelős államtitkár csütörtökön sajtó...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.07.09.
SZAKKÉPZÉS – TE MÁR MEGKAPTAD A VÉGKIELÉGÍTÉSEDET?
Mivel a továbbfoglalkoztatást nem vállaló közalkalmazottak jogviszonya 2020. július 1. napjával, automatikusan megszűnik, így a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a...
(Forrás: Ne dolgozz ingyen!)
--
2020.07.09.
Klebelsberg Központ: álhír, hogy fejenként 1000 forintos jutalmat kaptak a pedagógusok, mert az intézmények 1000/fő pluszjuttatást kaptak
Fejenként kerek ezer forinttal honorálta pedagógusai egy jelentősebb csoportját a veszprémi tankerület pedagógusnap alkalmából, szemléztük mi is tegnap a magyarnarancs.hu cikkét. Bár a Narancs...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.07.09.
Tanárokéval vetekedő fizetést és cafetériát ígérnek Baranya megyében a leendő iskolaőröknek
Iskolaőröket toborzó hirdetést szúrt ki a Magyar Hang a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság Facebook-oldalán, amely alapján 220 ezer forintos bruttó havi munkabérrel és bruttó 200 ezer...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.07.08.
Felbukkant a koronavírus egy sátoraljaújhelyi táborban
Két koronavírusos beteget találtak a Rákóczi Szövetség sátoraljaújhelyi táborában, tudta meg a hvg.hu. A lap egyik, a táborban résztvevő olvasója elmondta: körülbelül 250-en vannak a...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.07.08.
A Fidesz oktatáspolitikájában csak a szegény gyereknek jár a bilincs
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint elképzelhető, hogy rövidtávon, néhány esetben valóban megoldást nyújt majd az iskolaőrség, ugyanakkor emellé muszáj lenne a problémák...
(Forrás: mérce)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep