2011. december 22. csütörtök, 8:48
Csillag a főkapitányság felett (2. rész)
- Mondja meg jóember, hol van a Szentcsalád? Hol vannak a háromkirályok? - szólított meg egy főtörzsőrmestert.
- Jelentem, a háromkirályok felpakolták a Szentcsaládot a tevékre, és elindultak a Mátyás tér irányába. Jelentem, mi is indulunk, utánuk hamarosan, csak szétosztjuk a pogácsát és a forralt bort.
- De itt hagyták nekünk sátraikat - mutogatott boldogan egy hajléktalan, majd hozzátette - Jól mutatnak majd a Mátyás téren.
A következő napokban az őcsényiek elárasztották karácsonyi finomságokkal legelőször is a panzióst, aztán ügyetlenkedve, szégyenkezve a náluk valamivel szegényebbeket. A harmadik napon Őcsény egyetlen nemzeti egyeztetést hirdető plakátján valahogyan Heródes került Soros helyére, mert azt már senki sem szerette volna, hogy Heródes nevessen a végén. Ezeknél nagyobb csodák eddig még nem történtek, ha csak az nem, hogy vízkeresztkor igazi tevéken igazi migránsok érkeztek napkeletről, hogy letegyék kincseiket a dióban pihenő, köles hajú Kisjézus elé (Kamarás István).
Az utolsó intézeti évben bekerültem egy elég rossz társaságba. Úgy éreztem, elfogadtak, szerettek. Azonban rengeteg butaságot csináltam. Telefonfülkéket fosztottunk ki, mindig mentünk valamerre, ha meg a "góré" lakhelyén voltunk, egy valódi nyomortanyán, akkor piáltunk, verekedtünk a szomszéddal. Szerettem velük lógni, elfogadtak, vigyáztak rám, fiatalon ez jó volt, de azért csalódás is akadt (H.R.).
Kamarás István már több alkalommal megörvendeztetett bennünket gyönyörű karácsonyi meséivel, amelyekben tökéletes harmóniában egyesül a bibliai hagyomány napjaink valóságával. Egyesületünk most ezzel kíván honlapunk olvasóinak nagyon szép karácsonyt és boldog újesztendőt.
1986-ban kezdtem tanítani, de egész életemet iskolákban éltem le. A pedagógusoknak etikai kódexük akkor se volt, nincs ma sem, de léteztek le nem írt szabályok, normák. A legtöbbet édesanyámtól, az egyszerű falusi tanítótól kaptam, hiszen ezek a normák mindennapi életünk alapjait képezik, emberségünk mutatói. Ezért címszavakba szedve összeírtam a számomra legfontosabbakat és kitűztem az íróasztalom fölé. Hogy sose felejtsem el, miért lettem pedagógus! (Leiner Károly)
Furcsa és lenyűgöző az újabb két díjazott novella. Az egyikben egy magányos kisfiú, a másikban egy magányos öregember áll a mű középpontjában. A Feri rágja a térdét címűnek lírai a hangvétele, Béla bá története inkább groteszk. Rónási Márton és Bárdi István írásának közös jellemzője a sorokból áradó feltétel nélküli szeretet és elfogadás. Igazi karácsonyhoz illő mesék.