2017. február 10. péntek, 21:24
ARRÓL a gyerekről
Kedves Szülő! AZ a gyerek idén és ebben az osztályban nem az Ön gyereke. Az Ön gyermeke nem tökéletes, de általában betartja a szabályokat. Képes békésen osztozni a játékokon. Nem dobálja a bútorokat. Jelentkezik, ha mondandója van. Akkor dolgozik, amikor dolgozni kell és akkor játszik, amikor játszani kell. Lehet bízni abban, hogy egyenesen a vécére megy és vissza, mindenféle trükk nélkül. Azt gondolja, hogy az F-betűs szó a franc, a K-betűs a kétbalkezes (Amy Murray, Huffington Post, fordította Tokaji Ildikó).
Mi vagy ki áll valójában a "Kék bálna" csoport(ok)-játék mögött? Használ-e vagy inkább árt, amikor a média pánikot generálva foglalkozik a gyermeköngyilkosság témájával? Elsősorban ezekre a kérdésekre keresik a választ az orosz médiában. Megkíséreltem összefoglalni a hazai tanulságtól sem mentes vitát (Lévai Julianna).
A november 26-i jubileumi Digitális Konferencián két sávban 6+5, azaz 11 szekció közül választhatnak e résztvevők. Ezt a választást szeretnénk segíteni, amikor ismertetjük a megrendezésre kerülő szekciók tartalmát, és bemutatjuk azok előadóit. Elsőként a digitális családdal foglalkozó műhelyfoglalkozásról írunk. A szekciót Kovács Márta vezeti.
A gyerekek tanítása és nevelése csak akkor lehet sikeres, ha a pedagógusok és a szülők között valódi kommunikáció jön létre. Eredményes iskolarendszert létrehozni elképzelhetetlen a Szülők bevonása nélkül. Munkánkhoz szükségünk van az Önök tudására, véleményére, tapasztalataira és támogatására. Szülői támogatás nélkül sosem jutott volna ilyen messzire a mozgalmunk, de a továbbiakban még szorosabb együttműködésre van szükség (Sulyok Blanka)
Tavaly októberben már hallhattuk dr. Hirsch Anikó előadását erről a témáról. A nagy érdeklődésre való tekintettel felkértük, hogy foglalja össze újra, és egészítse ki a már elhangzottakat A Dyslexiás Gyermekekért Egyesület szeretettel várja az érdeklődőket március 30-án 18 órakor a Villányi úti Konferenciaközpontba.
Manapság, amikor a pedagógus- és segítő kollégákban munkálkodik a felgyülemlett keserűség, a tanulók leterheltsége is egyre nő, a tantestületek sorra hívják fel a figyelmet, milyen feszültséget keltő utasításoknak kell eleget tenni az iskolákban, úgy érzem, meg kell osztanom veletek egy kedves kis történetet, hogy ne csak a negatívumokat soroljuk nap, mint nap. (Szabó Andrea)
Este hívom az otthont, kérdezem, hogy van a kislány, megnyugodott-e egy kicsit. Az ügyeletes megnyugtat. Elmondja, hogy anya berohant, sírdogált, beszélni akart a gyerekkel, de R. mereven elzárkózott még a gondolatától is annak, hogy találkozzanak. Csak azért vagyok meglepve, mert tartottam tőle, hogy hajlandó lesz szóba állni anyával, aki némi "szelíd erőszakkal" majd rábírja a távozásra. És akkor R-nek vége! (DZS)