Digitális történetmesélés a nevelési-oktatási folyamatban

2. Csetlő-botló történetek – SNI-sek a virtuális világban

Osztályaimban, amióta létezik és hozzáférhető, mindig is meghatározó szerepe volt a digitális technikák alkalmazásának, ezen belül a digitális történetmesélésnek. Segítségével a sajátos nevelési igényű tanulókat éppen azokon a területeken lehet fejleszteni, ami általános gyengeségük: tanulási képességeik területein. Ez a munka azonban, ellentétben az „ép” tanulóknál alkalmazott digitális történetmesélési módszertannal, nem alkot önálló és időben behatárolható folyamatot, hanem végigkíséri a nevelés-oktatás teljes időszakát. Felhasználom valamennyi műveltségterületnél, hiszen ezek nálam nem válnak szét. A folyamatban a mutista gyerek épp úgy részt tud venni, mint az értelmi sérüléssel élő vagy autista.

Ennek a folyamatnak két fő része van: ismert történet visszaadása és saját, új történet alkotása. Ezek mindig ebben a sorrendben követik egymást, mert az SNI-s tanulók számára a szövegalkotás, szövegértés rendkívül nehéz.

A folyamat lépései:

1. Első lépésként csak hangot rögzítünk, például a tanulók felolvasnak egy ismert, rövid mesét és felveszik mobiljukkal, tablettel. A hanganyagot manipulálják: megváltoztatják a hangmagasságot, tempót stb. Ehhez az Audacity programot használjuk. Ezek után találnak ki ők maguk nagyon egyszerű történetet, amellyel ugyanígy járunk el.

2. Diafilm készítése: egyszerű hajtogatással készített figurákkal (maguk készítette bábokkal), tárgyakkal (ceruza, radír stb.) játszanak el történeteket, melyek fontosabb pillanatait (vázlatírás, lényegkiemelés tanulása) telefonjuk kamerájával rögzítik, majd a Powerpoint alkalmazással, felirat készítésével elkészül az alkotás.

3. Az animációs film készítése: annyiban tér el az előbbiektől, hogy itt már mozgóképet rögzítenek a telefonjukkal, kamerával. Az készült anyagot megvágják a Movie maker alkalmazással, hangot tesznek alá.

Ezekben a lépésekben még nem kell szerepelniük, így mindenki részt tud venni a folyamatban. A második szakaszban azonban már ki kell állniuk a társaik elé. Ugyanezeket a lépéseket teszik meg, de saját szereplésükkel. Ennek első része, amikor oktatóvideót készítenek egy adott tananyagból.

4. Mozifilm készítése

A tavalyi tanévben történt először, hogy ennek a folyamatnak utolsó lépcsője („mozifilm” készítése) kezdetén és végén méréseket végeztünk.
A projekt időintervalluma 5-6 hét volt, és az egész osztály részt vett benne.

Lépések:

a) Bemeneti mérések:

 a, írott szöveg értésének mérése
 b, hallott szöveg értésének mérése
 c, digitális kompetencia mérése

b) Történetalkotás:

• történet kitalálása egyéni munkában (ötletek a projekthez)
• történet kialakítása kiscsoportban
• közösen (frontális munkával) a legjobb történet kiválasztása, továbbgondolása
• a történet jelenetekre bontása
• a forgatókönyv elkészítése frontális munkáva

 c) Filmforgatás
 d) Utómunkálatok: vágás, hang
 e) Visszamérés

Részletek a filmből

A visszamérés eredményei: az írott szöveg értésének átlagos javulása 18,11%, a hallott szöveg értésének javulása 32.12% volt.
Természetesen nem állítható, hogy csak a digitális történetmesélés ekkora fejlődést okozott volna 5-6 hét alatt, hiszen ezeknek a területeknek fejlesztése minden nap minden tanítási órán folyik, de az kétségtelen, hogy alkalmazásával sikeresebb munkát lehet végezni.

Leiner Károly (Zöldbéka tanár úr) tanító, gyógypedagógus, az Elveszett gyerekek országa és Az én gyerekeim című könyvek szerzője, az OFOE vezetőségi tagja, Példakép-díjas pedagógus. Az egyesületi portálon számos nagy visszhangot kiváltó írása jelent meg.