Digitális történetmesélés az oktatási-nevelési folyamatban

8. Én, Petőfi Sándor – A DST lehetőségei irodalomórán

Amikor Petőfihez érünk a hetedikesekkel, már rengeteg előzetes tudással rendelkeznek a költőről az 1848-as megemlékezéseknek köszönhetően. Tudni vélik, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva elszavalta a Nemzeti dalt (nem szavalta), hogy a Pilvaxban ülve kirobbantotta a forradalmat (ezt is árnyalni szoktuk), és hogy meghalt vagy eltűnt, de ezt is már olyan régen tette, hogy egy tizenhárom éves diákot nem feltétlenül kínoz a vágy, hogy elmélyüljön Petőfi költészetében. Mi köze lenne egy mai tizenéves életéhez, hogy mely XIX. századi költőnek kellene a húrok pengetésihez fognia, vagy hogy mit csinál az özvegyi fátyollal a szerelmét sirató asszony? Bántani fogja-e őket is a gondolat, amely Petőfit bántotta? Lehet-e árnyalni a diákok megemlékezésekhez köthető „ünnepi” Petőfi-képét, vagy – ahogy Weöres Sándor íjra – tényleg saját szobra takarja el a költőt?

Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor úgy döntöttem, hogy egy digitális történet elkészítésével zárjuk a Petőfiről szóló tematikus egységet. Eddigre már túl voltunk a versek elemzésén, valamint több szempontból megvizsgáltuk a költő életét. Azt szerettem volna, hogy a diákok személyes viszonyt alakítsanak ki a tananyaggal, és az E/1. személyben történő szövegírás remek alkalmat adott arra, hogy belehelyezkedjenek Petőfi életébe, a tanult versek által megfogalmazott főbb problémákba, ezáltal túllépve a hagyományos, leegyszerűsített Petőfi-képen. Mit jelent a szabadság, hogy lehet megélni a szerelmet? Hogy függ ezekkel össze a költészet? Petőfi életén és versein keresztül ezeken is el kellett gondolkodni a DST készítésének különböző állomásain.

A szövegírás az egyik legkritikusabb rész a digitális történetmesélés során. Eddig két csoportommal próbáltam ki a DST-t Petőfi költészetének zárásaként, és egyik csoport sem volt igazán lelkes a folyamat ezen pontján. Ez még nagyon hasonlít a hagyományos iskolai feladatokra, viszont hogyha nem sikerül jól a szöveg, az az egész digitális történetre rányomja a bélyegét. Ezért érdemes sok segítséget nyújtani azoknak, akik bizonytalanok a szövegalkotásban: például Petőfi szerelmeihez kapcsolódóan használhatták az Így szerettek ők¹ című könyv Prielle Kornélia és Petőfi szerelmét feldolgozó részét, vagy Kosztolányi szövegét, amely a Szendrey Júliával eltöltött nászútjáról és a Szeptember végén keletkezéséről szól. A meglévő források felhasználásával, lényegkiszűréssel már azok is el tudtak indulni, s végül sikerélménnyel gazdagodhattak, akiknek eleinte nehézségei voltak. A forrásokat azonban nem volt kötelező használni, és a stílusra vonatkozóan sem volt semmiféle megkötés, így volt, akit a költő szerelmi élete fogott meg, mások az egész munkásságát foglalták össze, vagy éppen a forradalomhoz fűződő viszonyát domborították ki. Stílusukban is változatos szövegek születtek, voltak viccesek és drámaiak is, a különböző témák és megközelítési módok pedig a vetítés alkalmával jó kiindulópontot szolgáltatattak a közös beszélgetéshez.

A DST remek alkalom arra is, hogy elmozduljunk az eredményközpontú fogalmazástanítástól a folyamatalapú fogalmazástanítás felé. Hagyományos esetben a diákok megírják a szövegüket, és onnantól nincs dolguk vele, így értékeléskor az érdemjegy a legfontosabb számukra, a tanár egyéb észrevételei kevésbé. Ezzel szemben a digitális történetmesélésnek csak egy lépése a szövegírás, a további munka során még sok lehetőség van a javításra. A megírás után a diákok párban javították fogalmazásukat, én is tettem javaslatokat, de a hang felvételekor is lehetett még dolgozni rajta, hiszen a hangos olvasás során feltűnővé válik, ha maradtak fogalmazásbeli problémák. Azzal, hogy a diákok motiváltabbak abban, hogy dolgozzanak a szöveggel, sokkal többet fejlődnek, mintha az első szövegváltozat lenne a végleges.

A következő lépés, a hanganyag felvétele jó alkalom arra, hogy annak is fejlődjön az előadói képessége, aki éles helyzetekben szorong. Ritkán adódik alkalom arra, hogy erősítsük a visszahúzódóbb diákok önbizalmát a szóbeli megnyilvánulások terén, ebben az esetben viszont többször megismételhették a felolvasást, így egy olyan hanganyagot tudtak végül bemutatni a többieknek, amelyre büszkék lehettek, amely pozitívan hathatott az önbizalmukra is.

A képek keresésénél kifejezetten jó volt, hogy Petőfiről nem lehet sok jogtiszta képet találni az interneten, így ahhoz, hogy változatos és érdekes legyen a digitális történet, elvontabb, szimbolikus képeket kellett keresniük a tanulóknak. Így az értelmezés és az egyéni látásmód nemcsak a szövegírás során mutatkozott meg, hanem a képanyag összeválogatásánál is. Érdekes volt látni a képanyagok tükrében, hogy ahányan voltak, annyiféleképpen értelmezték a szabadságot, a szerelmet vagy a forradalmat.

A vágás során már mindkét csoportom nagyon motivált volt. Fegyelmezetten dolgoztak az órákon, akik gyorsabban haladtak, önként segítettek a többieknek. Néhányaknak annyira megtetszett a feladat, hogy már szinte teljesen kész digitális történettel érkeztek az órára. Ők olyan diákok voltak, akik más esetben nem mutatnak különösebb érdeklődést az irodalom iránt, gyakran a házi feladataikat sem írják meg, most mégis önszorgalomból dolgoztak előre.

A DST nagyon komplex folyamat. Azáltal, hogy a diákoknak sokféle területet kell összekapcsolniuk, elmélyül a tudásuk és számos képességük fejlődik. A célom elsősorban a képességfejlesztés, a motiválás és a kreativitás fejlesztése volt, de a választott terület ismeretanyagát is könnyedén elsajátították azáltal, hogy számtalanszor meghallgatták a saját szövegüket, és dolgoztak vele órákon át. Lehet, hogy lesz olyan, aki nem fogja tudni, hogy milyen családi háttere volt Petőfinek, mert nem ezt dolgozta fel, de azt gondolom, hogy ez nem is lényeges, és amelyik részben elmélyült, arról pontos és tartós tudása lesz.

A filmek vetítésénél nagyon érdeklődőek voltak egymás munkáival kapcsolatban, és számomra is nagyon érdekes volt, hogy honnan közelítették meg a költő munkásságát. Míg ők Petőfi bőrébe bújtak, én rengeteg mindent tudtam meg róluk.

Weil Ákos

Digitális történetek

¹Nyáry Krisztián: Így szerettek ők – Magyar irodalmi szerelmeskönyv, Corvina Kiadó, 2014.