Szabadjegyek

A kilencvenes évek elején a Rogers Személyközpontú Iskolába jártam, a másodikként induló osztályba, és máig fontos emlékem az, hogy évekig játszhattunk, semmi nem volt kötelező: ha éppen nem volt kedvünk bemenni a matekórára, kint játszottuk a gombháborút a kertben.

Az volt a legjobb, ami a legveszélyesebb is egyben: a szabadság.

A Rogers-élmény máig meghatározó. Tavasszal, amikor azt a vizsgafeladatot kaptuk a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, hogy készítsünk dokumentumfilmet személyes témáról, akkor úgy döntöttem, a Rogersszel fogok foglalkozni. Nem az iskola történetéről akartam filmet csinálni, bár az is érdekes lenne (alapítás a rendszerváltás idején, költözések stb.), inkább az érdekelt, hogy az egykori iskolatársaim hogyan emlékeznek, és mi a véleményük most az iskoláról? Az operatőri feladatra Pálos Gergőt kértem meg, aki a Rogersben osztálytársam volt, és most is osztálytársam a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

A film rövid tudósítás az iskola kezdeti időszakáról. Nem akartam véleményt nyilvánítani, csak az emléket rögzíteni, és a Rogers példájával – a régi iskolatársaink közreműködésével – felvetni a kérdést, ami általános érvényű: jó-e a szabadság az iskolában?

Kárpáti György

» A film letöltése jobb minőségben (avi, 119 MB)