2013. március 19. kedd, 7:09
OFOE Filmklub pedagógusoknak és szülőknek 5.
Egyáltalán nem gondolom, hogy a Srác a biciklivel, tehát a 11 éves Cyril igazi, rossz gyerek lenne. Nem csak azért, mert rossz gyerekek márpedig nincsenek, hanem azért, mert Cyril nem rossz. Csak nincs könnyű élete: anyjáról nem tud semmit, ám apja is elhagyta, ezért nevelőintézetben él. Az élet őt igen korán érő kihívásaira adott ösztönös válaszait nem szabad bármiféle rosszaságként felfogni, hiszen e filmből is nyilvánvaló, pusztán csak túlélni akar, egyetlen igazi “barátjával”, a biciklijével együtt.
Nekünk, normálisoknak, sok mindent meg kell oldanunk mások helyett. Tengernyi problémán dolgozunk becsülettel; nem is nagyon teszünk egyebet. Életünk lassan nem áll másból, mint válságkezelésből, s ennek eredményeképp van ötezer féle samponunk, ötezer féle gyógyszerünk és ötezer féle pedagógiai programunk. Mégis nők és férfiak, gyerekek és felnőttek; ténfergünk betegen, korpás hajjal, a civilizációnak nevezett háborús övezetben, és nem értjük egymást. (Veszprémi Attila)
Hogyan ösztönözheti az egyén boldogulását a közösség támogatása? Milyen tudást kínálhat az egyén számára a közösség és viszont? Milyen tanulási formák lehetnek a jövőben eredményesek? Ezeket a kérdéseket járja körül a kiállításokkal is egybekötött konferencia, melynek fókusztémája a tanulás jövője, az egyéni tanulási utak sokszínűsége és a tanulás közösség általi támogatása. Időpont: április 13.
Jelenleg az iskola és a család közötti kommunikációban is problémát okoz a lakosságnak a közintézményektől való elidegenedése, amelyet általános társadalmi jelenségként írnak le a kutatók. A magyar szakirodalom is leírja, hogy a család és az iskola korunkban elidegenedett egymástól, a szülők elszakadnak az iskolától, olykor egyenesen szembefordulnak vele. A pedagógus pedig többnyire nem érti, miért nem támaszkodhat a szülői házra. (Tobisch Márta) 
Szeretettel várjuk március 26-án, kedden az érdeklődőket szakmai műhelyünkre a Két Egér Könyvesboltba. A találkozón – többek között – arra keressük a választ, hogy milyen múzeumlátogatás lehet egyformán ideális diáknak és tanárnak. Arra kérjük az érdeklődőket, hogy hozzanak magukkal egy olyan személyes tárgyat, aminek a történetét szívesen elmesélnék a többieknek! 
A Magyartanárok Egyesületének ötnapos nyári módszertani tábora július 1-től 5-ig lesz Szabadkán. A szakmai programok középpontjában két klasszikus szerző, Csáth Géza és Kosztolányi Dezső, valamint egy kortárs alkotó, Tolnai Ottó néhány műve áll.A tábor szakmai vezetője Arató László. A tábor vendége lesz egy beszélgetésre Tolnai Ottó.
Alábbi írásunk hőse a szemtől-szembe módszer szemléletét és eszközeit használó szerző mellett az iskola igazgatója, aki nemcsak átengedte a „terepet” kollégájának, de maga is résztvevőként segítette a konfliktus rendezését. És hősök a segítő szándékot respektáló, saját indulataikat „elengedni” képes érintettek, a két fiú és nem utolsósorban a két édesanya is.
A pozitív megerősítés. Az hiányzik. Nem csak a gyereknek! Nekem is! Negyvenöt leszek. Még laza két évtized a pályán. Tanítok. Őket tanítom. Azokat, akik rögtön frissítenek. Csuklóból. Észre sem veszik. Ne hogy azt hidd, hogy a mi korosztályunk nem tud ilyet! Láttad már anyádat horgolni? Ezt csináld utánam, ha tudod! Le se pillantok, úgy beszélgetek a barátnőmmel és 123 féle mozdulatsort tudok gondolkodás nélkül. Minek? Azt hiszem nincs igazad. Nem felesleges tudás. Talán neked nincs szükséged rá. Talán nem is lesz. Itt a lényeg. A mire lesz Neked szükséged. (Fekete Hajnalka) 
Z. Karvalics László úgy vélekedik, hogy ma már nem érvényes a Marc Prensky által 2001-ben megalkotott „digitális bennszülöttek”’ elnevezés, hiszen – mint a konferencián elhangzott előadásának címe is jelzi –: Mangalány mondja: közeledik a „digitális beavatottak” ideje. 