2019. április 6. szombat, 15:27
A tanár is ember, de nem az a dolga – Most, vagy soha!
Tavaly még mosolygott és kihúzta magát, ha hátba vágtam, hogy ne görnyedjen, és kezdjen elvonókúrát a kütyütől. Idén már csak létezik, egy tétova aszteroida, s ha kapcsolatot keresek vele, nem néz rám, bármit kérdezek, a válasz: "Nem." "Nem tudom." "Mindegy." Keresem a szülőt, nem reagál. Tanár vagyok, ezért rögtön látom, hogy mélyen depressziós. Riasztom az osztályfőnököt, az iskolapszichológust a 10 perces szünetben, miközben 7 órám van zsinórban.
A műhely foglalkozásait, foglalkozásvezetőit azzal a célkitűzéssel gyűjtöttük egy csokorba, hogy többféle lehetőséget mutassunk a (saját) élmény iskolai környezetben való megjelenítésére, iskolai életbe történő integrálására. A négy workshopból álló programot maguk a résztvevők foglalták keretbe, lévén hogy valamennyien élménypedagógiai szakemberek, így a program gazdájának csak annyi volt a dolga, hogy figyeljen (Földes Petra).
Mészöly Ágnes regényének főszereplője, Győri Dani, tizenhat éves, kettesben él az anyjával, az apját nem is ismeri, közepes tanuló egy közepes gimnáziumban, rajong a Barcelonáért, gitározik és mozgássérült, vagy ahogy ő hívja magát: nyomi. Egy rosszul sikerült iskolai program és egy hatalmas otthoni veszekedés után őrült ötlete támad: elemeli anyja hitelkártyáját, vásárol magának egy repülőjegyet, és péntek reggel az iskola helyett Münchenbe indul. Elsősorban azért, hogy az időközben őt interneten megtaláló apjával találkozzon. Ez elől a találkozás elől azonban "elfut", és elindul egy road-regény (Vinczellér Ágnes).
Április 30-án egy angol-francia-német filmdrámát (szatírát?) nézünk meg. A faluban történt banális félreértés miatt a kilenc éves Shulát egy vándor-boszorkánytáborba száműzik, ahol két választása marad: a boszorkányközösség tagjává válik, vagy kecskévé változik. Miközben Shula próbál megbékélni új környezetével, egy kormányhivatalnok szárnyai alá veszi, annak reményében, hogy hasznot húzzon kiszolgáltatottságából. A film utáni beszélgetést Kertész Luca, az ELTE Radnóti Gimnáziumának magyartanára moderálja.
Szeretettel várjuk résztvevő kollégáinkat a szombati konferencián. Nagyon régen szerveztünk már ilyen rendezvényt, reméljük, sikeres lesz. Ez úton köszönjük a Csodák Palotájának, hogy befogadott bennünket. Még van néhány helyünk, ha valaki mégis úgy gondolja, hogy ránk szánja a szombati napot, szívesen látjuk. A részletes programot és a tudnivalókat elolvashatjátok a honlapon. 
A fogalom kevéssé mulatságos jelenséget rejt. A törvény ugyan kimondja, hogy az osztályban "integráltan" tanuló gyermek tanítása az ott dolgozó pedagógus feladata, és ehhez segítségként hozzárendel a gyermek korától és állapotától függően habilitációs órákat, ám már a tanácsadás, a konzultációs céllal utazó gyógypedagógusok feladatai, s az azok ellátáshoz szükséges eszközök sem találhatóak meg a törvényben. Így fordulhatott elő, hogy OFI alkalmazott kért tanácsot ahhoz, hogy amikor ő (!) vidékre utazik tanácsadási céllal, mit tegyen (Szabó Anna).
Külső segítség nélkül a beteg gyermeket az otthon töltött hosszabb idő alatt egyre több veszteség éri. Bezárul számára a világ, kirekesztetté, kiszolgáltatottá válik, társas kapcsolatainak nagy részét elveszíti és megsérül legfőbb szerepköre, az, hogy ő diák. A KórházSuliban olyan közösséget építünk, amelynek mindegyik tagja nyer: a segített fiatalok nem maradnak ki a tanulásból, a kortárs közösségből, segítőikből pedig olyan felnőttek válnak, akik kreatívak, csapatjátékosok, érzékenyek a társadalmi problémákra, megtapasztalják az önkéntes segítés örömét (Tóthné Almássy Monika, a KórházSuli vezetője).
Ma van a Autizmus Világnapja, ezért idézzük fel egy két évvel ezelőtti bejegyzésünket.
Könnyebben szembesülünk azzal, ha a gyereknek torokgyulladása van, vagy ha eltörött a lába. Elmegyünk az orvoshoz, a kórházba és ezzel ki is van pipálva. Az autizmus spektrumzavart azonban sem szülőként, sem pedagógusként nem ilyen könnyű kipipálnunk. Pedig mi, felnőttek vagyunk azok, akik megtanítjuk a gyerekeknek, fiataloknak, hogy hogyan kell viszonyulniuk azokhoz a társaikhoz, akik mások, mint ők. Ebben segít mindannyiunknak a Sorsfordító. Mert sorsfordító tud lenni.(Peer Krisztina) 