2019. január 22. kedd, 13:33
Részlet egy meg nem írt regényből – „Lenyomlak, mint egy bélyeget”

Diákkorában senkinek nem kegyelmezett, úgy értem, tanárnak sem. Kertelést, mellébeszélést nem ismer, ha békésen is, de kenyértörésig harcol az igazáért. Valójában igazságot kellene írnom, mert Bé olyan atombomba, akibe erős önreflexiót is beépítettek, vagy nevezzem önféknek, aki képes beismerni tévedését is, igaz, a megengedő mondatot kamaszként is csak úgy kezdte: "Na, jó, lehet, hogy abban is van valami, amit a tanárnő/tanár úr mond." (Vass Judit)