2009. február 16. hétfő, 13:25
A változást nem elvárni kell, hanem csinálni
„A gyerek, a diák épp olyan gyarló, egoista, boldogságát nem-legitim módokon is előmozdító ember, mint a felnőtt, a tanár. Ezt kéne elhinni és elfogadni a tanároknak, és ezt kéne elfogadni és tudni a diákoknak. És ez az elfogadás és tudás mindjárt paradox módon kezdene működni: felszabadulna az egymástól való félelem, egymáshoz való bizalmatlanság – és a bántásokra, a legitimációs hiányokra hirtelen már nem is volna annyira szükség –, mert tudnánk, hogy egy húron pendülünk.” (Veszprémi Attila válasza
Benjáminnak.)
Szeghalmon az osztályteremben folyt közösülés (13 éves lány, 16 éves fiú). Elbocsátották a kenderesi iskolaigazgatót, akinek szexképek voltak a hivatali komputerén. Egy tanárnő az interneten keresett (szex)partnert, a férje jelentette fel, ezek után neki is távoznia kellett az iskolából. Megannyi zaftos sztori, lehet jókat csámcsogni és nagyokat botránkozni.
„Olvastam Benjámin üzenetét. Fájt nagyon! […] Ezen töprengve azt álmodtam, hogy egy valódi demokratikus társadalomban élek. Ahol a lelki beteg tanárt a kollégái kérik meg, hogy a gyerekek további megalázása helyett menjen el betegszabadságra.” (Domokos Zsuzsa) 
A kézikönyv a Magyarországon dolgozó élménypedagógusok elengedhetetlen eszköze. A kötetben
65 élményalapú gyakorlat kategorizált leírása
szerepel. A gyakorlatok részletes bemutatása mellett
rengeteg hasznos eszközt és módszert – a
tervezéstől az értékelésig – is kínál a facilitáláshoz. 
Pivárcsi István forgatókönyvében az osztály három csoportra bontva alkot egy-egy reformkori pártot (liberális ellenzék, centralisták, konzervatívok). A csoportok a rendi országgyűlések menetének ismeretében a megadott témákban kifejtik álláspontjukat a kor legjelesebb személyiségeinek nevében, és vitatkoznak.
Az iskolák, illetve osztályok március 15-i ünnepségre történő felkészülését igyekszünk segíteni az alábbi forgatókönyv-gyűjteménnyel, amelyet a szerzők engedélyével Hadnagy Márta gyűjtött össze és juttatott el a szerkesztőségbe. Ezúton is köszönjük a műsorok összeállítóinak, hogy munkáikat pedagógus kollégáink rendelkezésére bocsátották szabad felhasználásra.
„A nyanyaság nem kizárólag életkorhoz kötött, de szignifikánsan mégis a középkorúsággal kezdődő állapot a női pedagógusok körében. Addigra ugyanis már legalább húsz-huszonöt éve a pályán vannak, és bármennyire is szeretik a gyerekeket, nagyon kevés az a nő, aki ezt a hosszú időtartamot ép egészséggel, ép idegrendszerrel és mentális fittséggel vészelné át.” (Török Ildikó)
„Jószerével mindegy volt, hogy a gyerek mennyit tanult meg, és amit bevésett, milyen mobilitással elevenítette fel, ugyanis egy másik íratlan elv az volt, hogy márpedig senki sem bukhat meg. Ez a »didaktikai elv« gyanúsan egybehangzott a senki sem lóghat ki a sorból irányvonallal, mely az egész társadalmat áthatotta.” Ady András írása a forradalom előtti és utáni romániai nevelési elvekről.
„Mit változtat a helyzeten, hogy a tanárodról van szó? Nincs fórum és lehetőség arra, hogy elmondd neki a véleményedet? Dehogy nincs! Csak valószínűleg többnyire egymás között beszélitek meg az efféle dolgokat, vagy kissé torzított formában a szülőkhöz jut el, és senkinek nincs bátorsága ahhoz, hogy az osztály nevében kiállva elmondja!” (Vatai Éva válasza 