2008. május 13. kedd, 7:06
Vállalkozás és környezetvédelem
A XVIII. kerületi Darus utcai iskola negyedikes diákjai egyszerű eszközökkel papírhulladékból maguk készítenek piacképes árukat, asztali, csüngő és hűtődíszeket. A tevékenység megtanítja őket, hogy takarékosan bánjanak a felhasznált anyagokkal, munkaerejükkel, és a papírhulladék gyűjtésére, a hulladék anyagok újrahasznosítására ösztönöz.
A meseládikó és a varázsláda bábozásra és drámajátékokra egyaránt alkalmas, tartalmilag gazdag taneszköz. Előbbi óvodások, utóbbi iskolások számára készült az önkifejezés, a nyelvi képességek kibontakoztatására, a szorongások feloldására, az együttműködésre, a kreativitás, a humorérzék, a képzelet, a fantázia fejlesztésére.
„Keverjük össze erőszakkal a tanulókat. A nehezen nevelhető, nehezen oktatható, mai nyelven sajátos nevelési igényű gyermekeket osszuk szét egyenlően az iskolák között, s a többi majd jön magától. Mondják ugyanis, hogy túl nagy a különbség az iskolák között Magyarországon az eredményesség szempontjából. Mondják, azért, mert túl korai a szelekció...” (Veszprémi Ildikó)
A Törökvész Úti Általános Iskola diákjainak egy újabb filmjét mutatjuk be. A Kincsvadászok a Gyermekszem Filmfesztiválon dicséretet kapott. A Kincsvadászok igazi romantikus kalandfilm, amely részben az álomban, részben a valóságban játszódik…
Honlapunk gyakori szerzője (és egyesületi tagunk): Török Ildikó nyilatkozott a nemrégiben Vasárnapi Hírek újságírójának. A diákok zsebpénzével kapcsolatos gondolatait, mivel közérdekű kérdésről van szó, itt is közzé tesszük. 
„Előbb csak hatodik után vivődtek el, aztán már ötödiktől, s a dolog kúszik lefelé. Kérdezték ma tőlem is – barátin, négyszemközt –, miért hagyom sajátot itt, hol ennyi olyan. Tán nem okos a gyerek? De, okos. Megtanul nehezített körülmények között figyelni, megtanul sokféleséget és konfliktuskezelést. S látom, jól van. Mégis sokszor gondolok rá: vajon ha négy év múlva középiskolába megy, fogja tudni mind, mi akkor majd oda kell?” (Benedekné Fekete Hajnalka)
Mi lenne, ha egy világhírű hegedűművész a Deák téri aluljáróban kezdene el zenélni? Hogyan fogadnák őt a járókelők, ha senki sem hívná fel a figyelmüket arra, hogy ezúttal nem egy egyszerű utcai zenészt hallanak? Észrevennék-e egyáltalán a közvetlen közelükben felbukkanó szépséget? (13 évesnél idősebbeknek.)
„Mikor jut eszünkbe csak azért felhívni egy szülőt, hogy elmeséljük: a gyermeke ma szépen teljesített, ma már az ötből három órán dolgozott, ma nem bántott senkit...? A legapróbb (látszólag jelentéktelen) pozitív visszajelzés is segíti a családot abban, hogy tegyen egy lépést azon a hídon, ami köztük és az iskola között van.” (Peer Krisztina)