2007. szeptember 26. szerda, 17:02
Konferenciatükör (EARLI, Budapest, 2007)
„Konferenciákról beszámolókat szokás írni, de arra nem vállalkozom. Érzéseimet szeretném megosztani, melyek egy nemzetközi konferencián születtek. Tükröt tartani magam, magunk elé, amelyben láthatóvá válnak azok az értékek, amelyekről gyakran elfeledkezünk. A mi értékeink még nem látszanak. A hétköznapok iskolájából fényévnyire van a nemzetközi kutatás. Vagy mégsem?”
A drogprevenció a legtöbb tanár számára másra hárítandó feladat, hiszen többnyire nem érzik magukat elég felkészültnek a témában. Ha a hangsúlyt az ismeretterjesztésről az egészségfejlesztésre helyezzük át, melynek csupán egy része a drogfogyasztás megelőzése, kompetenciaérzésünk máris megerősödik. – Benes Bea óraterve 7. évfolyamosoknak.
„Mindjárt kicsengetnek, vége a szabad órájának. Ugyan hasznosan eltöltötte! Nem, jövőre nem csinálja tovább, ha nem segít a központ, maga veszi kezébe a dolgot. Elmegy zöldségesboltba, káposztát válogatni, Katus cs betűinél érdekesebb feladat lesz. Ha az ember répát árul, legalább nem kell naponta harmincszor elmagyaráznia egy falka gyereknek, hogy az igazság mindig győz, és az élet gyönyörű.” – Szabó Magda 90 éves.
A tévé megkerülhetetlen. Minden műsora befolyásol valamiképpen. Mintha mindent innen tanulnánk – a tévében nézünk „beszélgetéseket”, mert magunk már nem beszélgetünk. A Fordulópont Könyvek sorozat hamarosan megjelenő, új kötetében szereplő írások tízévnyi együttgondolkodás töredékét tárják az olvasók elé.
Az embereket számtalan módon lehet csoportosítani. Van, aki elítéli a lopást, más gátlás nélkül megteszi. Sokan soha nem hallottak még az IMEI-számról, mások viszont pontosan tudják, mi az. Utóbbiak feltehetőleg azon kevesek, akik tettek már feljelentést mobiltelefon eltulajdonítása miatt.
Egy tévéműsor felhívása diákoknak: „Készítsetek kisállatokról szóló kisfilmet, fényképsorozatot, rajzot, írjatok meséket, történeteket! Küldjétek el őket nekünk, mert a legjobbakat díjazni fogjuk (például állatkerti belépőkkel), sőt még a műsorunkban is bemutatjuk!” 
A nagyóvodáskortól a felső kamaszkorig követi végig a szerző, Kádár Judit a személyiségfejlődés egyes szakaszait, azok érzelmi, kognitív, társas és etikai sajátosságait, domináns tevékenységeit. Ezek határozzák meg ugyanis, milyen az adott életkorban a „meghallható” történet, és hogyan kell azt elmondani.