Végre nem tabu többé. Végre merünk, tudunk, akarunk beszélni róla. A drogról, drogosokról, sajátos szubkultúrájukról, segítőikről. Nem kérdés, hogy beszélni kell róla, de nagyon nem mindegy, hogyan. Jó lenne, ha mindnyájan képesek lennénk olyan őszinte érdeklődéssel, elfogultságtól mentes érzékenységgel megközelíteni a témát, ahogyan Moldova Ágnes A letett cucc című könyvében tette.

Moldova Ágnes (Gigi) könyve mélységesen megrendített, pontosabban megrémített. Arra döbbentett ugyanis rá, hogy a gyerekek, a fiatalok drogozásának okai rendkívül összetettek, szülőként, nagyszülőként, pedagógusként, felelős felnőttként tudomásul kell vennünk, hogy bármelyikünkkel, illetve bármelyikünk gyerekével, unokájával, tanítványával szinte bármi megtörténhet. Hiszen a felnőtt világ is ingoványon lépegetve igyekszik talajt fogni, többé-kevésbé elbizonytalanodva próbál prognosztizálni valamiféle homályos jövőképet, és ezért is válik számára egyre nehezebbé a felnövekvő és a korábbiaktól alapvetően különböző generációk orientálása.

Egy film a drogzarándokokról, akik egy olyan terápiás programban vesznek részt, amely – miközben hangsúlyt fektet a szervezet biokémiai egyensúlyának helyreállítására – egyfajta spirituális megtisztulással és komoly fizikai terheléssel kínál új esélyt az anyagosoknak.