2005. augusztus 1. hétfő, 2:59
Egy pillantás, egy gyerek, egy tányér
„Aprócska gyerek áll a sorban, maga előtt lógatja a tálcát, lábával ritmikusan billegeti. Éppen a cipőjéig ér. Bal térd, jobb térd, bal, jobb, nem szabad elrontani, mert baj lesz, bal, aztán a jobb, meglökik, két bal egymás után, elrontotta, most már biztos, hogy valami rossz lesz. Tele nagyokkal az ebédlő, zaj, nyüzsgés, kiabálás, türelmetlen tolakodás. Ez a szünet ugyanis a felsősöké...”
A pedagógusokat segítő szakmai szervezetek a pedagógusok munkájának legkülönfélébb szintjein és színterein megjelenhetnek. Az együttműködés létrejöhet az egyes gyermek érdekében (speciális szükségletek, krízishelyzet stb.) vagy az osztállyal folytatott munkát, tehát a pedagógus mint szaktanár, illetve mint osztályfőnök tevékenységét segítendő (különleges szaktárgyi programok és taneszközök, szabadidő, egészségnevelés stb). De ugyanígy megjelenhet a pedagógus önmagában mint szakember, esetleg mint munkavállaló; ekkor az ő munkáját segítő szolgáltatás a tájékoztatás, a továbbképzés, az érdekvédelem stb. Az OKI „Jelentés a közoktatásról 2003” kiadványához készült háttértanulmány minden színtéren külön végigtekinti a közoktatási és más szférában működő szervezeteket, az állami és civil fenntartású intézményeket és a köztük fennálló feladatmegosztást.
Végre nem tabu többé. Végre merünk, tudunk, akarunk beszélni róla. A drogról, drogosokról, sajátos szubkultúrájukról, segítőikről. Nem kérdés, hogy beszélni kell róla, de nagyon nem mindegy, hogyan. Jó lenne, ha mindnyájan képesek lennénk olyan őszinte érdeklődéssel, elfogultságtól mentes érzékenységgel megközelíteni a témát, ahogyan Moldova Ágnes A letett cucc című könyvében tette. 
Moldova Ágnes (Gigi) könyve mélységesen megrendített, pontosabban megrémített. Arra döbbentett ugyanis rá, hogy a gyerekek, a fiatalok drogozásának okai rendkívül összetettek, szülőként, nagyszülőként, pedagógusként, felelős felnőttként tudomásul kell vennünk, hogy bármelyikünkkel, illetve bármelyikünk gyerekével, unokájával, tanítványával szinte bármi megtörténhet. Hiszen a felnőtt világ is ingoványon lépegetve igyekszik talajt fogni, többé-kevésbé elbizonytalanodva próbál prognosztizálni valamiféle homályos jövőképet, és ezért is válik számára egyre nehezebbé a felnövekvő és a korábbiaktól alapvetően különböző generációk orientálása. 
Ez a gyűjtemény kitágítja a tanulók önmagukról szerzett ismereteit, segít tudatosítani azt a képet, amely bennük él a többi emberrel, embercsoporttal, országgal kapcsolatban. Nagyon fontos, hogy a pedagógus rádöbbentse tanítványait: ők is lehetnek bizonyos helyzetben előítéletek tárgyai, áldozatai.
Egy film a drogzarándokokról, akik egy olyan terápiás programban vesznek részt, amely – miközben hangsúlyt fektet a szervezet biokémiai egyensúlyának helyreállítására – egyfajta spirituális megtisztulással és komoly fizikai terheléssel kínál új esélyt az anyagosoknak. 