2011. április 3. vasárnap, 17:36
Háborúzó kisfiúk
Olykor tárgyaltunk, átmenetileg még békét is kötöttünk. Különös módon nem volt bennünk tartós ellenszenv egymás iránt. Előfordult, hogy együtt mentünk haza, együtt játszottunk, majdnem olyanok voltunk, mint az igazi barátok. Egyszer fordult csak elő, hogy én kezdtem a támadást, ezzel otthon el is dicsekedtem. A szüleim azonnal meg is kérdezték, hogy miért bántom, ha nem csinál semmit. Igazat is adtam nekik, hiszen én is jobban éreztem magam akkor, ha ő provokálta ki a pofont, mint amikor én ugrasztottam össze az osztálytársaimat...
Néhány kollégám számára megkönnyebbülést jelent a fegyelmi tárgyaláson hozott súlyosan elmarasztaló határozat, amelynek következtében megszabadulhat az oly sok problémát okozó diáktól. Ebben én nem szoktam partner lenni, kínos alapossággal vizsgálom meg az ügyeket és törekszem az adott diák számára a legkedvezőbb (vagy legkevésbé súlyos) döntéshez jutni. A következő eset pedagógiai eszközökkel kezelhetetlennek bizonyult. Talán ha a kellő időben történik szakszerű beavatkozás, nem jutunk el idáig.
Fura, amikor az ember, a pedagógus, aki a gyermekközpontúság elkötelezett híve, szembesül egy másfajta pedagógiai kultúrával. Ami persze ismerős, hiszen ötvenévesként még én sem felejtettem el saját általános iskolai éveimet. (L. Ritók Nóra)
A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Bűnmegelőzési Osztálya támogatásával a fiatalkori agresszió és konfliktus kezeléséről forgatott oktatófilmet. A teátrum saját színház-pedagógiai foglalkozásai alapján készített oktatási segédanyagot, melyet elsősorban középiskolai pedagógusoknak ajánlja.
Elliot Aronsonról korábban megjelent művei alapján is tudtuk, hogy mesterien ötvözi a letisztult tudományos elméletet a leghétköznapibb gyakorlattal; és ez frissen megjelent két könyvében sincs másképp. A Columbine után – Az iskolai erőszak szociálpszichológiája, illetve a Történtek hibák (de nem én tehetek róluk) egyszerre a szociálpszichológia legújabb felismeréseinek közérthető bemutatása, az amerikai társadalom mesteri kritikája és a megoldás irányába mutató javaslat. 
Miközben el kell fogadnunk, hogy a mobiltelefon ma már a napi működés alapvető eszköze, olyan tárgy, amelyet mindig magunknál tartunk, mint a zsebkendőt, úgy tűnik, a mobilkommunikáció etikai és viselkedésbeli szabályai, íratlan normarendszere ma még nem gyökeresedett meg a köztudatban. Pedig nagyon ideje lenne. Mit tehet ennek érdekében az iskola?
A 23 ország 200 iskolájában mintegy 5000 felsős tanárral végzett TALIS elnevezésű kutatás szerint Magyarországon kiugróan sok tanár gondolja azt, hogy a vulgáris beszéd, illetve a fizikai bántalmazások komolyan zavarják a tanítás folyamatát – derül ki az OECD felméréséből.
A szerző dominanciaviszonyok szerint osztályozza a diákok agresszív magatartásait. A különböző jelenségek más és más intrapszichés, illetve társas folyamatokat jeleznek. Ez a fajta osztályozás megkönnyíti a jelenségek értelmezését és a helyes beavatkozás megtalálását.