2019. március 3. vasárnap, 16:29
Titkos recept, avagy hogyan…
Tényleg nem lehet tőlük tanítani. Ha tanítás alatt azt értem, hogy mindenki egyszerre, ugyanazt csinálja, amit mondok. Varga Tamás már úgy harminc évvel korábban tudta, hogy az osztályokban a gyermekek kb. egyharmada tart ott, ahol azt tanterv és tanító feltételezi. Ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy... Nem, nagyon sok kérdés vetődik fel. Az egyik az, hogy miért felel az iskola, és kell-e segítenie egy gyermeknek akkor, ha az túlmutat az iskola falain? A társadalmi hátrányok csökkentése elvárható-e az iskolától? (Szabó Anna)
Önkéntes feladatként indult, aztán fokozatosan keretei lettek annak az ifjúságsegítő munkának, amelyet Tasnádi Zsófia végez munkatársaival Pécs egyik peremkerületében. A szakember által vezetett civil szervezet tíz éve segíti a hátrányos helyzetű fiatalokat többek között a tanulásban úgy, hogy közben a szervezetüket és az általuk működtetett közösségi teret folyamatosan próbálják életben tartani. Interjúnkban arról is beszélgettünk, hogy szolidárisabbak lettünk-e az elmúlt évtizedben. (Szeifer Csaba)
A gyógypedagógus szerző, Szabó Anna a lomizás ("vasazás") ürügyén idéz fel történeteket mélyszegénységben élő, kilátástalan sorsú gyerekekről. „A vas országa vagyunk. A cél is kiviláglott. Jó ez így. Hozunk még egy embert, emeljük – nem az országot, a dögnehéz kazánt, mosógépet -, visszük a telepre. Megvesszük, ami kell. Ha marad, azt is, ami az iskolába kell.” S a vasazós történetek után megrendítő mese egy háború elől menekült kisfúról...
Egy másik, mára ordító probléma, hogy elfogyunk. Nincs utánpótlás, a bent ragadók munkaterhe kezelhetetlen, minőségi munkát végezni képtelenség. Az úgynevezett szakos ellátottság adatai nem követhetőek. Ha augusztus 30-án a történelemtanár bevállalja még a kémiaórákat is, egész évre biztosított a „szakszerű tanítás”. A regnáló pedagógusokat nemes egyszerűséggel lenézi, kiröhögi és bűnbakká tupírozza az állam. S igen, a tanári minőség, ami döntő a tanulás folyamatában, egyre gyorsabb tempóban hanyatlik. (Benedekné Fekete Hajnalka)
Leveleket kapok, kétségbeesett pedagógusoktól, hogy mit csináljanak? Mert nem dolgoznak, nem csinálják a tanítványaik, pedig ők már mindent megpróbáltak, és azt hitték, menni fog, mert jóban voltak velük, de mégsem megy. Tulajdonképpen öröm az ilyen leveleket olvasni, mert olyan pedagógiai hozzáállást tükröz, ami nem adja fel. Mert sokan nem tipródnak már ilyesmin. Kiküldik a feladatot, ők megtették a magukét, ha nem küldi, hát nem küldi. Magára vessen. Ő tudja igazolni, hogy elküldte. A többi nem az ő dolga. Nem az ő felelőssége (L. Ritók Nóra).
"Nem lesz kötelező a nyelvvizsga az egyetemi felvételinél" "Jöhet a nulladik évfolyam az általános iskolában." Egy széthulló rendszer itt-ott beismeri a saját hibáit: nem, nem tudunk nemhogy mindenkit, de sokakat felkészíteni a nyelvvizsgára, s azokban a szakmákban is szükségünk van diplomásokra, ahol jellemzően nulla pontot szoktak vinni nyelvvizsgákból. Nem a tanulók egy részének lemorzsolása a baj, hanem hát na... csak kell az az óvónő, ápoló stb. (Szabó Anna).
Megírta a központit. Autószerelő szeretne lenni. Gondolom, gépészeti szakmacsoport. A szerelő, a szaki, aki csak úgy ért a betoppanó ügyfél bármilyen verdájához, már ritka. Nem tudom olajszagú műhelybe vagy a fedélzeti kompjútert babrálók tiszta szervizébe vágyik-e, de esélytelen bármelyik. Tizennyolc pontja lett. Azt mondod, az majdnem az országos átlag? Neki nem matematikából, hanem összesen lett ennyi (Szabó Anna).
Paul Tough oktatási témákban publikáló újságíró Adjunk esélyt a gyerekeinknek! című könyvében azt vizsgálja, hogy melyek azok a család- és gyermeksegítő módszerek, illetve oktatási, támogatási formák, amelyekkel valóban segíteni lehet ezeket a gyerekeket a lépéshátrány leküzdésében a csecsemőkortól az egyetemig. Ebben a naplórészletben L. Ritók Nóra magyar kiadáshoz írt utószavát adjuk közre.
Magyaróráim rendszeres kelléke lett az újság, és külön öröm, hogy egy idő után a lap néhány szerzőjével sikerült szorosabb együttműködést is kialakítani – ezek az alkotók publikálnak a Kozmaköltészet – Friss Forgácsok nevű Facebook-csoportunkban, és részt vesznek személyesen is az évente két-három alkalommal szerveztett irodalmi kávéházunkban. Legutóbb pedig érzékenyítő foglalkozást tartottak a 10.a-ban a Menhely Alapítvány hajléktalan illetve nehéz körülmények között élő önkéntesei (Sulyok Blanka).