Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2020. április 30. csütörtök, 16:09

66. esélyegyenlőségi napló

Ahol nincs fogadókészség

Leszakadnak. Még jobban, ez most már nyilvánvaló. Ott is érzékeljük a romlást, ahol van tanulás, romlik az olvasási, számolási készség, mert még egy rossz iskola is többet adott, mint ez a távoktatás. Mert többször kellett naponta olvasni, számolni, nem úgy, mint most, a hetente egyszer visszaküldendő papír alapú feladatoknál.

De nincs mindenhol tanulás. Van, ahol hatodik hete semmi sincs. Iskolai szünetként megélt napok vannak. Egy dolog, hogy nincs meg hozzá a fizikai környezet, mert ahol hat-nyolc ember él egy légtérben, köztük mondjuk három hat év alatti, ott az iskolásoknak nem sok nyugodt tér jut az elmélyülésre. Másik dolog, hogy nincs digitális eszköz, a telefont elviszi magával a szülő a közmunkára, nem hagyja tán otthon, még elnyomkodják, nem mintha jelentene a tanulás szempontjából bármit is ez az eszköz. Nem tudják ugyanis tanulásra használni, se letölteni, se megoldani, se feltölteni, és azt sem tudja senki, mi az a Kréta. Sosem használták, számukra ismeretlen az azonosító kód fogalma is.

Telefonálni tudnak ezen, meg visszahívós sms-t küldeni, játszani és facebookozni. Cica-orrot tenni a szelfire. Az ügyesebbek élő videózni. De tanulni? Arra nincs tudás. Más meg nincs. Tablet, laptop, számítógép, semmi. Internet is annyi, amennyit a telefonon most kapnak.

Kapják hát a feladatokat papíron. Vagy postán, vagy kiszállítják az ebéddel. Egy hét múlva lehet visszaadni. De ha nem adják, akkor sem történik semmi. Nem szólnak rájuk, eltelik egy hét, kettő, három. Minek csinálnák? Csak kínlódás, először is, a felét sem értik, ami oda van írva, és nincs, aki elmagyarázza. A szülők sem tudják, nekik sem volt fényes időszak az életükben a tanulás, bagadozva olvasnak, és a szövegértésük is minimális. Meg egyébként is, kit érdekel?


A kép forrása

Eddig sem foglalkoztak különösebben a gyerek tanulásával. Az iskola dolga megtanítani, bemegy, jó helyen van ott, tanul, ahogy tanul. „Én se voltam jobb, mégis itt vagyok” indokkal kívül marad a szülő az iskolán, nem érzi, hogy köze lenne hozzá. A gyerek sem érzi. Kötelező rossz. Be kell járni, nem maradhat otthon, mert ha sokat hiányzik, elvész a családi pótlék, és védelembe vétel is jöhet. Az meg kinek hiányzik?

A tanárok pedig már rég eszköztelenek ezekkel a gyerekekkel szemben. A túlélés lett a ki nem mondott pedagógiai cél, lehetőleg cirkusz nélkül. A tanulás, a „hozzáadott pedagógiai érték” már nem tud tartalommal megtöltődni, a sikerélmény csak azokban a pillanatokban villan fel, mikor személyes fejlesztés keretében sikerül megragadni valamit, ami láthatóan örömmel tölti el, és köze van a tananyaghoz. De ez nagyon ritka…, nem alakít ki olyan viszonyulást, ami akkor is működik, ha nem “face to face” a kapcsolat.

Nos, erre jött a járvány, a távoktatással. Nagy tükröt tart ez most, a digitális oktatás sikeresre kommunikált álomképével szemben is, de számomra az oktatáshoz való viszonyulás miatt is.

A gyerekek elérése, folyamatos tanulásra bírása ugyanis most a pedagógus személyes hatásán múlik. Az pedig, hogy a felmérések szerint a hátrányos helyzetű gyerekek harmada kiesik a távoktatásból (szerintem rosszabb a helyzet), nagyon jól mutatja, mekkora a baj.

Leveleket kapok, kétségbeesett pedagógusoktól, hogy mit csináljanak? Mert nem dolgoznak, nem csinálják a tanítványaik, pedig ők már mindent megpróbáltak, és azt hitték, menni fog, mert jóban voltak velük, de mégsem megy. Tulajdonképpen öröm az ilyen leveleket olvasni, mert olyan pedagógiai hozzáállást tükröz, ami nem adja fel. Mert sokan nem tipródnak már ilyesmin. Kiküldik a feladatot, ők megtették a magukét, ha nem küldi, hát nem küldi. Magára vessen. Ő tudja igazolni, hogy elküldte. A többi nem az ő dolga. Nem az ő felelőssége.


A kép forrása

Az ilyen pedagógusok normál időben sem voltak olyan kapcsolatban a gyerekekkel, amiben bármilyen olyan elem lenne, amibe most kapaszkodni lehetne, bármelyik félnek. Ők letöltik a soron következő feladatot, nekik tök mindegy, hogy akinek az egyoldalas szövegfeldolgozást elküldi, nem tud megfelelően olvasni, pedig tudnia kellene, hiszen olvastatta órán, tudja, hogy bagadozott, és nem tudta visszamondani, mit olvas. De a feladat egyforma, megy hát neki is, majd elolvassa neki valaki, biztos nem az anyja, mert az sem tud olvasni.

Szóval, szükség lenne arra, hogy most az adatok megmutassák, milyen iskolák vannak az országban. Hiteles adatokat kellene kapni, és azokat elemezni. Kiderülne – többek között – a szegregált iskolák eredménytelensége. A pedagógusok kompetenciáinak szintje. Mert itt is van, akihez sok feladat kerül vissza, és olyan is, akihez alig. Az, hogy a központi tankönyvek feladatai sok gyerek számára nem értelmezhetők. Az, hogy az alapkészségek megfelelő szintje nélkül nincsenek tantárgyi ismeretek felvételére alkalmas helyzetek. Az, hogy gyerekeknek ma nincs köze az iskolákhoz, és a hiba nemcsak az ő készülékükben van. Kiderülne, hogy a pedagógusoknak fogalmuk sincs arról a közegről, ahol ezek a gyerekek élnek, s a szülői hátteret sem ismerik.

Kiderülne, hogy ezeket a gyerekeket már rég elvesztették.

Még jóval a járvány, a távoktatás előtt.

Mi lesz velük? Van-e stratégia arra, hogyan pótoljuk ezeket a hónapokat?

Vagy arra, hogyan változtassunk az iskolán annak érdekében, hogy végre betöltsön esélykiegyenlítő funkciókat is?

L. Ritók Nóra

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.11.25.
Egyházi kézbe szervezné ki a kormány a tanítóképzés nagyobb részét
Nem elképzelhetetlen, hogy a tanítónak felvett hallgatók több mint fele egyházi intézmény diákja legyen. A kormány kifejezett szándéka, hogy a pedagógusképzésben az egyházak sokkal fontosabb...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.22.
Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül
Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma!
Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,...
(Forrás: alterkata)
--
2020.11.22.
Dacolunk a trenddel: maszkot erőltetnek a fogyatékkal élőkre is
Hiába sok esetben megoldhatatlan feladat számukra a kötelező maszkhasználat, az operatív törzs elutasította az autisták, illetve a súlyos értelmi fogyatékossággal élők hozzátartozóinak...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Csapó Benő: Évekig tarthat behozni a diákok lemaradását, amit a távoktatás okoz
Csapó Benő, az SZTE Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára szerint a tavaszi távoktatás miatt Magyarországon is van lemaradás, és bár pontos eredményeket csak 2–3 éve múlva kapnak...
(Forrás: szeged.hu)
--
2020.11.21.
Tantermen kívüli digitális oktatás. Braun József írása
2020. március 12-én az a sajátos és – csak különféle katasztrófák idejéről ismerős – helyzet adódott, hogy egyik napról a másikra, péntekről hétfőre sutba kellett vágni szinte...
(Forrás: Tani-tani online)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep