2011. május 16. hétfő, 9:47
Személyiség- és közösségfejlesztés Középiskolásoknak
A Nagyító Alapítvány célja, hogy a középiskolás korosztályt érdeklő, de az iskolai oktatásban kellő hangsúlyt nem kapó témák feldolgozásán keresztül fejlessze a résztvevők személyiségét és közösségét. Főképp kiscsoportos foglalkozásokat és különböző játékos gyakorlatokat alkalmazunk. Programjaink bentlakásos rendszerűek, péntek délutántól vasárnap délutánig tartanak. Ez egy intenzív együttlét, amely során új oldalukról ismerhetik meg egymást a résztvevők, az osztálykirándulásoknál strukturáltabb formában.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt március 9-én a Kino Caféban. Ez alkalommal Az osztály című francia filmet nézzük és beszéljük meg. A film főszereplője François egy olyan iskolában osztályfőnök, ahol szinte minden diák különféle nemzetiségű és hátrányos helyzetű családból jött. A nehéz helyzet ellenére a tanárokat a legjobb szándék, a kitartása és a tolerancia jellemzi. Ennek ellenére a különböző kultúrák és temperamentumok gyakran szítanak konfliktust az osztályban. A diákok miközben sokszor szórakoztatóak és inspirálják a tanári munkát, magatartásukkal a legelszántabb tanár kedvét is elvehetik az együttműködő munkától.
Mi a közös a gyerekek által játszott mesékben, szerep- és drámajátékokban, az önkéntességen alapuló közösségi szolgálatban, a műveltség közvetítésének felelősségében és Janne Teller kortárs regényének órai feldolgozásában? Látszólag Semmi, ahogy Teller regényének címe is hirdeti, miközben mégis a felnövekvő nemzedéket érintő életbevágóan fontos kérdéseket boncolgatunk. (Tier Noémi - Peszleg Brigitta)
A foglalkozás célja a döntéshozatal gyakorlása egy olyan iskolai dilemmahelyzet feldolgozása során, amikor a közösségi és egyéni érdekek ütköznek, és tökéletes megoldás nincs, csak szolidáris vagy többé-kevésbé önző.
„Az osztályfőnök és az osztályközösség fogalmai – főleg középiskolai szinten – elavultak, egy középiskolás gyereknek sem osztályfőnökre, sem osztályközösségre nincs szüksége” vélte egy korábbi cikkhez fűzött kommentben Dévai Tibor kollégánk. A felvetés kapcsán elindult köztünk az eszmecsere, amelyet egy szélesebb körű vita reményében adunk itt közre. (Szekszárdi Júlia) 
Az előző generációknak is voltak helyeik, ahol a szülőktől, tanároktól, egyáltalán a felnőttektől távolabb lehettek együtt. Felügyelet és beleszólás, irányítás, kritika, büntetés nélkül. Száz éve még grund volt, aztán tér, töltés, patakpart, városi házak, romok, aluljárók, játszóterek. A mostani gyerekeknek is van ilyen helyük, csak ez egy virtuális tér. (Török Ildikó)
„Rusz Csilla rendhagyó módon tartja szülői értekezleteit. Azt gondolja, nem arról kellene egy szülői értekezletnek szólnia, hogy a tanár elmondja, melyik gyerek miben rossz. Meg hogy mennyi pénz kell, mennyi szendvics, mit hozzanak a gyerekek osztálykirándulásra stb. Erre más csatornák (levél, üzenőfüzet) is alkalmasak. Ehelyett a drámapedagógia módszereivel közelít a szülőkhöz.” (Achs Károly)
Közösségi konfliktuskezelés az iskolában – filmes segédletet és felkészítő műhelyt biztosít a Foresee Kutatócsoport programja. A Klíma+ program egy középiskolások bevonásával készült filmmel és az erre épülő beszélgető-vetítő foglalkozás lebonyolításához szükséges tudással segíti az iskolai konfliktusok kezelésében, megoldásában tevékenykedő felnőttek és kortárs segítők munkáját.
A diákok az internet közösségi oldalain korlátozás nélkül mozognak egy dinamikusan változó társas erőtérben. Az online és az offline alakuló közösségek határai elmosódnak, folyamatosan újabb csoportok szerveződnek, s az ezekkel kialakuló kapcsolat jelentősen befolyásolja a serdülők személyiségének alakulását. Ennek tudatában kell az osztályfőnöknek újragondolnia saját közösségfejlesztéssel kapcsolatos feladatait.