2016. augusztus 25. csütörtök, 16:43
Remény az életre – 5. Az utolsó állomás
Már a bemutatkozásom is bámulatosra sikeredett. Álltam anyámmal a bejárat előtt várva a patronálómat, aki az ügyeimet intézte. Rágóztam, dohányoztam, és figyeltem az előttem lévő kisbusz motorterében tevékenykedő férfit, ahogy szerel. Hamarosan lemászott a kocsiról, és kérdezte, hogy segíthet-e. Úgy nézett ki, mint egy indián: hosszú haj, mélyen ülő szemek, baltával vágott arc. Válaszoltam is rögtön, hogy "köszönjük nem", mire rám szólt, hogy köpjem ki a rágót, ha vele beszélek. Azt hittem, rosszul hallok! Ki ez a mókus? Mindegy – gondoltam, és kiköptem (H.R.).
A Mindennapi Pszichológia Best Of válogatássorozatának hetedik számában receptet adunk arra, hogyan kényeztessük el gyermekeinket – ugyanakkor azoknak is hasznos ötleteket nyújtunk, akik működő példákat és útmutatást szeretnének kapni a szeretet, a dicséret, az indulatkezelés, a viselkedészavarok, a motiváció és a tanulás terén, hogy gyermekeiknek boldog, szorongásoktól és megfelelési kényszerektől mentes gyermekkort teremtsenek. A kiadvány az OFOE honlapján is megrendelhető.
Hat színházi nevelési programjára hirdet pályázati lehetőséget kedvezményes részvételre 4-21 évesek csoportjainak az AppArt és a MáSzínház. Nem csak a korosztály, de az előadások és feldolgozó színházpedagógiai foglalkozások témái is roppant széles körűek: a testvérféltékenységtől a sérültség iránti érzékenyítésen át a generációs különbségek témájáig kínálnak előadásokat.
Nemrégiben a Facebookon nagy port kavart az alábbi kép az OFI másodikosoknak szóló újgenerációs olvasókönyvéből. Az olvasók többsége rémisztőnek tartotta ez a képet és rossz sugallatúnak. Persze volt olyan is, aki szerint a büntetés ilyen formája elfogadott. De olyan is, aki szerint ez a kép jó alkalom arra, hogy beszélgessenek a gyerekekkel egy tabutémáról (Lannert Judit).
A kognitív torzítások vagy gondolkodási hibák az automatikus reakcióinkban jelennek meg. Sokszor nem is tűnnek fel, mert éppen úgy, mint a mágnessel meghekkelt iránytű esetében, az attitűdjeink is egyértelműen és következetesen működnek. Csak épp becsapnak. A kognitív hekkelést kisgyerekkorban követi el a környezet. Lehetnek kisebb-nagyobb traumák az okozói, de legjellemzőbb a nevelés során átadott kognitív sérülékenység. A szorongásra építő oktatás/nevelés maga is torz világot közvetít, amelyben a gyerek irányítandó lény, aki jutalmazásra, de főleg büntetésre, megfélemlítésre indul be (Gyarmathy Éva).
Az erdélyi túrán a sziklákon mászott fel a Székelykőre. Megfogadtam, ha élve megússza, felpofozom. Megúsztam. Hívom előadásra a suliba. Képeket mutogat balesetveszélyes helyzetekről a gyerekeknek. Az egyiken A-val, azon a bizonyos túrán, fél kézzel lógnak egy magas hídról (Vass Judit).
"Mivel nincsenek felmenőink, akik egy generációt átívelően nem nevelési erőszakban, hanem feltétel nélküli bizalomban részesültek, nem tudjuk, hogy ennek az új hozzáállásnak hogyan is kellene működnie. Ez megnehezíti a dolgunkat, hiszen semmink nincs, amire támaszkodhatnánk. De ez egyben a hatalmas esélyünk is, hogy a belső vágyakozásunknak engedve, maximális szabadságban valami teljesen újat találjunk és fejlesszünk ki." (André Stern)
Budapest, 2016. május 9. - A Nyitott Kör megnyitotta a lehetőséget még az aktuális és a következő évadban egyaránt megvalósuló színházi nevelési előadásaira 8-20 éves korúakból álló diákcsoportoknak és vezetőiknek. Az idei előadásokra minimum tét nélküli licittel lehet eljutni, a jövő évadra pedig előzetes együttműködéseket lehet kötni a szervezettel, pályázat útján.
Az iskola tehát nem akarja elengedni, illetve vissza akarja szerezni a gyereket, ehhez viszont a gyerek okoseszközökbe és hálózatokba kiszervezett hamis tudata feletti kontrollt kell visszaszereznie, miközben a kiszervezett hamis tudattal való azonosult állapotukat – ebben partnerként – minden erővel fenn kell tartani. (Veszprémi Attila) 