2017. szeptember 19. kedd, 16:55
Pénz és fegyver híján döglenek a lovak
Pénz, paripa, fegyver… ezek nem a háború eszközei. Ahhoz csak pénz, pénz és pénz kell. Az Integrációhoz is kell pénz, például fegyverre, sőt fegyverekre. A fegyver sokféle lehetne, s egyik sem pusztító. Tudás a lóról, hogy ne féljenek tőle, akik korábban nem ismerték közelről: mit eszik, miként kell felszerszámozni, hogy mozog, mennyi helyre van szüksége, mikor tud lovasa együtt lovagolni a többiekkel, mikor más úton, s mikor van szüksége valóban pihenőre. Miben tud segíteni a lovász. Míg van lovász. Mert azt is hirdetik egyre több helyen az országban, hogy ahol nem áll elég ló az Integrációk nemzetségéből az istállóban, ott nem kell lovász. Mert boldogul az istállómester is. (Szabó Anna)
Megírta a központit. Autószerelő szeretne lenni. Gondolom, gépészeti szakmacsoport. A szerelő, a szaki, aki csak úgy ért a betoppanó ügyfél bármilyen verdájához, már ritka. Nem tudom olajszagú műhelybe vagy a fedélzeti kompjútert babrálók tiszta szervizébe vágyik-e, de esélytelen bármelyik. Tizennyolc pontja lett. Azt mondod, az majdnem az országos átlag? Neki nem matematikából, hanem összesen lett ennyi (Szabó Anna).
Paul Tough oktatási témákban publikáló újságíró Adjunk esélyt a gyerekeinknek! című könyvében azt vizsgálja, hogy melyek azok a család- és gyermeksegítő módszerek, illetve oktatási, támogatási formák, amelyekkel valóban segíteni lehet ezeket a gyerekeket a lépéshátrány leküzdésében a csecsemőkortól az egyetemig. Ebben a naplórészletben L. Ritók Nóra magyar kiadáshoz írt utószavát adjuk közre.
Nyolc szervezet felhívása: "...ép ember a huszadik század borzalmai után szeretni akar és nem háborúzni, egy józan és előrelátó oktatási kormányzat a gyerekeket szolidaritásra, békés együttélésre, a tudás és a mozgás örömére nevelné, de semmiképpen sem militarizálná..." A felhíváshoz az OFOE is csatlakozott. 
A tehetséggondozás mindenki számára jól hangzó oktatáspolitikai cél, amit minden kormány szívesen a zászlójára tűz és pénzt is áldoz rá. Sokan a diákolimpiai érmeket látva nemzetközi hírű és színvonalú magyar tehetséggondozási modellről beszélnek. A tények viszont mást mutatnak. A gyakorlatban megvalósuló tehetséggondozás inkább zsákutcának tűnik. Lehet, hogy ezt a kifejezést és a köré felépített álomvilágot ideje a süllyesztőbe tenni? (Lannert Judit)
A jelenlegi magyar oktatási rendszer számomra olyan, mint egy meredeken zuhanó vízesés, amire még nem épült vízerőmű. Óriási, hasznosítható munkát lehetne belőle kinyerni , mert nagyon messze van attól az állapottól, amit úgy hívunk, hogy a rendszer és környezete közti egyensúlyi állapot. Mondhatjuk úgy is, hogy a magyar oktatási rendszer exergiája nagyon magas, de az exergiahatékonysága igen alacsony (Szirbik Gabriella).
Nagyon kevesen iratkoztak át másik iskolába vagy végzik a sulit egy alsóbb osztályban – többségük egyszerűen "kiesett a rendszerből". És őket nem a szél fújta ki. Mindig, amikor egy tanuló kiiratkozik a kudarcok vagy a nehézségek miatt, tehetetlen dühöt érzek, és fájdalmat, és azt, hogy ez szégyen. Mindannyiunk szégyene, szegénységi bizonyítványa. Szeretem őket, és az elveszítésük mindennél fájdalmasabb (Sulyok Blanka).
Mindenkiből legyen kétségbeesésében szorgalmassá váló egérke, aki a tejesköcsögbe érve addig pedálozik, míg – a mese szerint – vaj lesz, és az egérke kimászik a szilárd tömb tetején. Annyi csak a baj, hogy a tej nagy részéből nem szilárd vaj, hanem folyékony író lesz. Nincs annyi pedálozás, amennyivel a tej zöméből vaj lehetne. Mert ez a tejnek a természete. Meg a vajnak. És az írónak. Kell ezt tudni? Kell ehhez érteni? Nem, bár van olyan sajátos nevelési igényű gyerek, aki tudja (Szabó Anna).
Az Állampolgári Részvétel Hetén a Civil Közoktatási Platform szakmai fórumot szervez szülők és szakemberek, valamint diákok számára közösen a Lépjünk, hogy léphessenek Közhasznú Egyesülettel, a CsakEgyüttVanEsély csoporttal és az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületével. Időpont: 2017. május 23. kedd, 17:00 órától, helyszín: Gödör Klub (1061 Budapest, Király u. 8-10). 