2021. március 27. szombat, 8:55
A politikusok figyelmébe
Egy év múlva, 2022 tavaszán tartják a következő országgyűlési választásokat, és már most érződik annak előszele, hogy a küzdelem ismét életre-halálra folyik majd. Bizonyos, hogy a politikai aktoroknak, a pártok vezetőinek, aktivistáinak, véleményformálóinak kitüntetett szerepük és felelősségük van a nyilvános beszéd minőségét illetően, de van felelőssége mindenkinek – még ha csekélyebb is –, aki valamelyik politikai oldal mellett vagy ellen, bármely politikai kérdésben, bárhol nyilvánosan megszólal. (Fenyő D. György)
Megjelent és a folyóirat honlapjáról PDF-ben letölthető az ÚPSZ legújabb (2023/1-2.) száma. Az OFOE honlapon szemelvényeket közlünk az írásokból. (Szekszárdi Júlia)
Elektronikusan elérhető az Új Pedagógiai Szemle 2022. 3-4. száma. Olvasónaplőnkban Gonczöl Enikőnek a finn oktatási rendszerről szól írását emeljük ki, A cikk annak a csendes kultúraváltásnak az evolúciós folyamatát vázolja fel esettanulmány formájában, amit a komprehenzív iskolaszerkezet kialakítását, majd a pedagógusképzés megújítását követően, az 1990-es évek gazdasági krízisének idején megtett bátor szakpolitikai lépések indítottak el.
Radó Péter könyve egy normálisan működő országban szakmai vitákat generálna, további vizsgálódásra ösztönözne, fejlesztésekhez adna inspirációt. Nem véletlen, hogy a szó szoros értelmében vehető recenzió helyett szubjektív hangvételű reflexió jelent meg a szabad pedagógiai gondolkodás fórumán. Földes Petra tenni akaró, korábban bizakodó és lelkes civilek nézőpontjából ír az elmúlt 12 év oktatáspolitikáját elemző kötetről. (Szekszárdi Júlia)
„Rettenetes a felelősség önmagunkért” – ezt a Heller Ágnes idézetet választja mottóul Kerényi Mari ahhoz a beszélgetéshez, amelyben az autonómia sokat emlegetett. – kulcsfontosságú, de iskoláinkban egyre nehezebben érvényesülő – fogalmát járja körül az Új Pedagógiai Szemle 2022/1-2. számában. Beszélgetőtársak: Trencsényi László, Braun József, Knausz Imre és Törley Katalin.
A tanárok oltás és átoltottság nélkül naponta veszélyeztetettek a járvány frontvonalában. Az ő egészségük megőrzése az oktatás zavartalan működésének a záloga. A pedagógus a tanulói körében nem lehet más, csakis kontakt személy. Az oktatás ezen alapvetését az oltási rend sem hagyhatja figyelmen kívül. (Németh Szilvia, Kölöknet)
És itt vissza is jutottunk az elejére: egy olyan konszenzusban élünk, ami nem valós konszenzus. Sem társadalmi, sem irodalmi értelemben: a magyar társadalom férfiközpontú társadalom, a magyar kultúra anakronisztikus módon szintén férfiközpontú, annak ellenére, hogy legalábbis az elmúlt 100 évben meghatározó női életművek születtek. De ezek sem a kánonban, sem a közbeszédben nincsenek jelen a súlyuknak megfelelően, épp ezért az oktatásban sem képesek artikulálódni. (Péntek Orsolya)
Nagy vihart kavar egy toleranciára tanító mesekönyv. Nem kötelező olvasmány, aki akarja megveszi, elolvassa, felolvassa. Akit nem érdekel a téma, nem veszi meg. Akkor miért a nagy fogcsikorgatás, hogy politikust könyvtépésre, pszichológus professzort szájtépésre késztet? Annyi, meg annyi királylányos/királyfis mese mellett, miért tragikus sokak számára egy királyfis/királyfis mese? 
Megjelent az Új Pedagógiai Szemle 2015. 3-4. száma izgalmasabbnál izgalmasabb olvasnivalókkal. Ezúttal Kerényi Mária Zöld Kakas Líceumról szóló írásából emelünk ki egy kedvcsináló részletet, s ezt követően rövid áttekintést adunk a teljes tartalomról. Jó olvasást kívánunk minden kedves látogatónknak! 