2018. augusztus 25. szombat, 11:45
A tanár is ember, de nem az a dolga: Gyávaságom története
"Morduljak, ne morduljak?" "Szóljak, ne szóljak?" – a tanár örök dilemmája, vagyis neveljek, ne neveljek? Rámozduljak, vagy hagyjam annyiban, majd megtanítja az élet? A tanár akkor is nevel, ha nem akar, vagy ha kifejezetten elutasítja ezt a szerepet. Az oktatás és nevelés elválasztása a kontárság netovábbja. Mert az igaz, hogy a tanítás szolgáltatás, de hol az az üzlet, amelyikben számon kérhetik rajtam, hogy abban a ruhában járok-e, amit tegnap ott vásároltam? (Vass Judit)
„Oktatni csak abban az osztályteremben lehet, ahol rend van” – többek között ezt mondta Pintér Sándor belügyminiszter, akinek a személyében a kormányzat egy kalap alá vette az oktatásügyet a rendvédelemmel. Ezzel beismerve (ugyan csak közvetve, közvetlenül soha nem fogják), hogy iskoláink nagy részében a krízis egyre fokozódik – ez nem lehet másképp, ha már rendészeti szempontok jönnek be egy olyan területre, ahol pedagógiai szempontoknak szabadna csak érvényesülniük.
(Sulyok Blanka)
„Rettenetes a felelősség önmagunkért” – ezt a Heller Ágnes idézetet választja mottóul Kerényi Mari ahhoz a beszélgetéshez, amelyben az autonómia sokat emlegetett. – kulcsfontosságú, de iskoláinkban egyre nehezebben érvényesülő – fogalmát járja körül az Új Pedagógiai Szemle 2022/1-2. számában. Beszélgetőtársak: Trencsényi László, Braun József, Knausz Imre és Törley Katalin.
A szerző gondolatait saját pedagógusképzésben szerzett tapasztalataiból indítja (a pedagógiai helyzetgyakorlatokhoz kapcsolódva), amikor is „a látványos aktivitást kiváltó, parázs vitákat követően minden alkalommal pontosan ugyanonnan indultunk, mint az előző héten, s a résztvevők ugyanazzal a lelkesedéssel vetették magukat az eszmecserébe, hogy azután újra és újra elismételjék és mélységes bevonódással ütköztessék a legcsekélyebb változást se mutató gondolataikat.”
A fogalom kevéssé mulatságos jelenséget rejt. A törvény ugyan kimondja, hogy az osztályban "integráltan" tanuló gyermek tanítása az ott dolgozó pedagógus feladata, és ehhez segítségként hozzárendel a gyermek korától és állapotától függően habilitációs órákat, ám már a tanácsadás, a konzultációs céllal utazó gyógypedagógusok feladatai, s az azok ellátáshoz szükséges eszközök sem találhatóak meg a törvényben. Így fordulhatott elő, hogy OFI alkalmazott kért tanácsot ahhoz, hogy amikor ő (!) vidékre utazik tanácsadási céllal, mit tegyen (Szabó Anna).
Amikor 2012-ben útjára indítottuk az azóta is minden évben megrendezett Digitális Nemzedék, Digitális Pedagógus, majd tavaly óta Digitális Tér konferenciákat, a legfontosabb motivációnk az volt, hogy biztonságot teremtsünk nemcsak a résztvevők, de a magunk számára is a kultúraváltás sokkhatásának megélésében, megértésében, feldolgozásában. Hogy létrehozzunk egy teret, ahol feltehetjük a kérdéseinket, megoszthatjuk egymással a kezdetben még meglehetősen töredékes válaszainkat (Földes Petra tanulmánya a Tani-Tani oldalán).
Az Állampolgári Részvétel Hetén a Civil Közoktatási Platform szakmai fórumot szervez szülők és szakemberek, valamint diákok számára közösen a Lépjünk, hogy léphessenek Közhasznú Egyesülettel, a CsakEgyüttVanEsély csoporttal és az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületével. Időpont: 2017. május 23. kedd, 17:00 órától, helyszín: Gödör Klub (1061 Budapest, Király u. 8-10). 
A beiratkozások után az iskola már ismeri leendő diákjai adatait, fel lehet tehát készülni a sajátos nevelési igényű gyermek, gyermekek fogadására. Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell! Egy alsó tagozaton jól induló integrációs folyamat csak akkor lesz hatékony, ha a felsős szaktanárok tovább viszik! Ha nem érezzük magunkat kompetensnek, akkor nem vállalhatjuk fel az integrációt. Nem szabad felvállalni! Nem befőtteket akarunk a padokban! (Leiner Károly)
A hatékonyság e szembeszökő hiányának nyilván nagyon sok oka van. Egyet emelnék ki, mert kulcsfontosságúnak tartom: a fiatalok nem szeretnek az iskolában lenni, túlélésre játszanak, életük súlypontja az iskolán kívül található. Ezt közönségesen a motiváció hiányaként szoktuk emlegetni. Az iskola kényszer, kellemetlen kényszer, márpedig a kényszer nem kedvez a tanulásnak. Az iskola nem jó hely. És megfordítva: azzal tehetnénk a legtöbbet az iskoláért, ha jobb hellyé tudnánk tenni, ha a gyerekek ott jobban éreznék magukat. Többet érne ez minden módszertani megújulásnál (Knausz Imre).