2011. április 3. vasárnap, 18:05
Közoktatásban használt fogalmaink: az „integráció”
Az erőltetett integráció ott, ahol eleve kudarcra van ítélve, több kárt okoz, mint hasznot: a kölcsönös alkalmazkodás helyett súlyos konfliktusokhoz vezet, tovább mélyíti azt az árkot, amit eleve betemetni lett volna hivatott. A magyar társadalom súlyos szociális állapota, helyzete már régóta nem teszi lehetővé a közoktatási intézményrendszer számára, hogy teljes körűen (mindenhol, vagy legalábbis a legtöbb intézményben) megvalósíthassa azt az "ideális" megoldást, amin a - különböző szociális helyzetű, s különböző fejlettségű tanulók- kölcsönös alkalmazkodásra épülő együttnevelését, együttoktatását, vagyis az integrációt értjük. (Csirmaz Mátyás)
Ez a második tanévem az iskolában, kiváltságos helyzetem van: mindenkinek mást jelentek. Lehetek anya, testvér, tanár, bármilyen tanóráról megmentő, de leginkább barát. Engem érdekel a "fogyatékos" kedvenc zenéje, versei, rajzai, hogy mit csinált hétvégén, esetleg délután, hogy mennyit ivott a hétvégi buliban, milyen lány tetszik neki, vagy milyen volt a szex egy szórakozóhely wc-jében, min veszett össze a szüleivel, miért akar elköltözni, miért utálja a tanárait és miért lóg el utolsó kettőről mindig vagy éppen miért csak 10 órára ér be az iskolába? Közben szomorú vagyok, hogy mindez többnyire csak engem érdekel.
A sajátos nevelési igényű gyermekek között különösen fontos azt a fajta pedagógiai gondolkodást, gyakorlatot képviselni, hogy nem a deficitekre, hiányosságokra helyezzük a hangsúlyt, hanem az erősségekre, a gyermekben szunnyadó tehetségre. (Szeverényi Irma)
Szeretettel várunk minden érdeklődőt az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete következő műhelyfoglalkozására, ahol dr. Gyarmathy Évával beszélgetünk a „digitális bennszülöttek” képességeiről és gondolkodásáról.
A dzsinn létezésére egy természetismeret órán figyeltem fel először. Egy vulkános természetfilmmel próbáltam, a zömében fiúkból álló, osztály szűkös érdeklődését szélesíteni. Gondoltam, a fortyogó láva látványa, a tűz mint őselem, magával ragadja majd a nehezen leköthető figyelmet, a hatásos képi effektek segítik rögzíteni a tudnivalót. Az érdeklődés nem maradt el, a lelkesedés azonban a vártnál visszafogottabb volt. Kivéve Zét. A filmnézést követően szokatlan izgalom lett rajta úrrá. Szemében különös fény gyúlt, papírt kért, lázasan munkához látott. Töredékes mondataiból megértettem, hogy most valamit nagyon akar. (Schüttler Vera)
A fiú jár hozzánk, a művészetibe. SNI. 15 éves, nagy, kedves melák... színezgeti a rajzát, láthatóan örömét leli benne. Melléülök. Mesélni kezd. "Tudja, én speckós vagyok. Éntőlem mindenki fél. A nevelők is. Tudják, ha felbosszantanak, énnekem nem állja az utamat senki. Ja, gyógyszert szedek, persze. Nélküle nem is bírnám. Nyolc évesen kerültem be. Akkor már a tesóimmal kocsikat törtünk fel. Ment nekem is. Sok pénzünk volt. Ittam, és kábítóztam is. A szüleink nem törődtek velünk. Most itt jó. Nem is akarok elmenni innen. Mert, ha elmegyek, én nem tudom megállni." (L. Ritók Nóra)