2019. november 24. vasárnap, 20:27
Az infokommunikációs kor generációi – 3. A digitális korszak és generációi
Olyan érdekes helyzet alakult ki, amikor a hosszabb életkor és az exponenciálisan gyorsuló változás következtében jelenleg legalább hat generáció él együtt. Ezt elsősorban az üzleti szféra kutatja, mert a jelentősen eltérő generációk eltérő igényeinek ismerete nagy haszonnal járhat, illetve súlyos károkat okozhat, ha figyelmen kívül hagyják. Az oktatásban egyelőre alig észlelhető ez a szemlélet, miközben az iskolában is jelen van mind a hat generáció. Jellemzően még eltérő szerepben, mert az idősebbek inkább a tanítói, tanári pozícióban, a fiatalabbak pedig a tanulók (Gyarmathy Éva).
Mikor a Szózatról tanulunk a tizedikesekkel, Kiss Judit Ágnes Szó című parafrázisa szinte mindig egy fontos „közvetítő vers”. A „Mire gondolt a költő?” kérdés szinte már paródiája az iskolás verselemzéseknek, de öt évvel ezelőtt mégis szöget ütött az akkori diákjaim fejébe. Miután elkészültek a csoportmunkában írt „fiktív interjúk Kiss Judit Ágnessel”, amihez a kérdéseket is a tanulók találták ki, az egyik fiú felfedezte, hogy Kiss Judit Ágnes amúgy fent van a Facebookon, azaz tényleg létezik...(Sulyok Blanka)
A gyereksereg ujjongott, tapsolt, lelkendezett. Ezen felbátorodva a hajléktalanok elfoglalták a barlangistállót. "Mert nem jutott hely nekik a szálláson", magyarázta a hittanos kislány erkölcstanos osztálytársának, szó szerint idézve a Lukács evangéliumból. Az angyaloknak öltözött ének-zeneiskolások legszívesebben rázendítettek volna, de a főangyalnak öltözött karmester észrevette, hogy két rendőr közeledik a barlangistállóhoz (Kamarás István OJD).
Pedig egyértelmű: a puszta megélhetésre fókuszálni kénytelen, szétzilált szülők nem tudják ellátni a gyermekeikkel kapcsolatos feladataikat a szükséges mértékben, sőt, már az sem biztos, hogy a problémák felismerésére alkalmasak lesznek. És közben a magánéletük, a párkapcsolatuk ugyancsak rámegy az egészre (ahogy egyébként kis híján ez történt a filmet készítő újságírónő esetében is), amelyben a munka mellett szerepet játszhatnak a stressz-oldónak szánt alkohol-, és egyéb függőségek. Mindez végül törvényszerűen csapódik le a gyerekeken (Lévai Julianna). 
A kötet egy olyan ifjúságkutatás adatainak autonóm értelmezését tartalmazza, amely rendes körülmények között 2016-ban került felvételre és került volna közzétételre. A kötetbeli 13 fejezet végigveszi a demográfiai szerkezet, származó család, a családalapítás-gyerekvállalás, a társadalmi rétegződés, az oktatási és munkaerőpiaci státusz és életút aspektusait. (Nagy Ádám).
Paul Tough oktatási témákban publikáló újságíró Adjunk esélyt a gyerekeinknek! című könyvében azt vizsgálja, hogy melyek azok a család- és gyermeksegítő módszerek, illetve oktatási, támogatási formák, amelyekkel valóban segíteni lehet ezeket a gyerekeket a lépéshátrány leküzdésében a csecsemőkortól az egyetemig. Ebben a naplórészletben L. Ritók Nóra magyar kiadáshoz írt utószavát adjuk közre.
A Szebenyi Péter-díjat a Történelemtanárok Egylete alapította azon személyiségek elismerésére, akik sokat tettek a történelemtanítás színvonalának emeléséért. Az idei díjat Gönczöl Enikő kapta a Történelemtanárok (27.) Országos Konferenciáján. Gratulálunk neki, és nagyon büszkék vagyunk rá mint az OFOE tagjára és honlapunk állandó szerzőjére. A tavaly megjelent nagy sikerű sorozatából idézzük fel most az első részt. A sorozat nemsokára folytatódik. 
A szofisztikált diktatúrák felesleges munkákat végeztetnek az állampolgáraikkal, s így elérik, hogy a létfenntartásért folytatott küzdelem továbbra is az egész napjukat kitöltse. Az állandó stresszben az ember könnyen elveszíti a saját élete feletti irányítást, és így a szabadságát is. Az oktatás ennek megfelelően kevéssé hatékony és sok stresszel jár, feleslegesen köti le a gyerekek idejét, túlhajszolja őket. Ugyanakkor fenntart jobb oktatási lehetőségeket az uralkodó elit és klientúrája számára annak érdekében, hogy újratermelje önmagát (Gyarmathy Éva).
Május 2-án egy díjnyertes román filmet vetítünk, amely akár hazánkban is játszódhatna. "El tudom képzelni egy skandináv néző arcát, milyen szörnyülködéssel nézhették az uram-bátyám rendszer működését – olvasható az egyik kritikában – nekünk, magyaroknak azonban szemünk se rebbenhet, amikor egy orvostól azt kérik, hogy vegye már előre a befolyásos beteget, cserében az segíthet abban, hogy a lánya a törött kezével kicsit tovább írhassa az érettségijét. Majd félrenéz addig a tanfelügyelő."