2022. február 18. péntek, 9:48
2. VIRTUÁLIS NEVELÉSÜGYI KONGRESSZUS – KOLLÉGÁK, VARÁZSOLJUNK[1] (Leiner Károly)
30 éve verik szét az oktatást, mostanra sikerült. Az iskolák jelentős része gyermekmegőrzővé vált – már ha bejön egyáltalán a gyerek. Ha be tud jönni, mert van cipője, utazásra pénze, és leginkább motivációja.
A többségnek azonban nincs. Az ország több mint fele szegénységben, mélyszegénységben él, ahol az életben maradás sokkal fontosabb, mint a tanulás, amire se a gyereknek, se a szülőnek nincs motivációja. Ahol analfabéta, funkcionális analfabéta a szülő, a gyerek. Ez azért is súlyos probléma, mert a társadalom legszegényebb 30 százaléka neveli a magyar gyerekek több mint felét. (Leiner Károly)
A gyorsan változó világ mindig is kihívások elé állította az oktatást, de korábban ezekre azért próbáltak megoldást keresni. Az esélykiegyenlítés terén is. Aztán egyszer csak eltűnt ez az attitűd, és helyébe lépett a "mi tudjuk, mi a megfelelő, mit kell tenni” típusú irányítás, ami a valóságtól elszakadva, minden tiltakozás ellenére alakította át a rendszert, a saját elgondolása, értékrendje szerint. A tiltakozókból “nem mértékadó szakmai körök” lettek, a mértékadók pedig azokat tömörítették, akik egyetértettek a döntéshozók elképzeléseivel. (L. Ritók Nóra)
Amikor a magyar oktatásról és ezen belül az iskoláról beszélünk, vajon mindannyian ugyanazt értjük alatta? Persze a jogszabályok (Alaptörvény, Köznevelési törvény) és a szakirodalom definiálja, de a közbeszédben mit jelent? Mindannyian a saját iskolaképünkhöz képest fogalmazunk meg problémákat és esetleges megoldásokat, de ha az alapvetések különböznek, akkor a ráépülő gondolatok sem összevethetők. (Kis Sándor hozzászólása a kongresszus beharangozójához)
Volt tanítványom hív telefonon. Fia az egyik legjobb gimnáziumban kilencedikes. Egy négyese van. A szülői értekezleten az osztályfőnök másfél órán keresztül szuttyongatta őket, hogy a 4,27-es osztályátlaggal sehol sincsenek, tegyenek többet otthon a jobb eredményért. Volt tanítványom nem hülye, csak nevet és elmélkedik a tanári pszichén. A stressz átragad rám, és páni félelem fog el, ha arra gondolok, hogy nemhogy lemaradva, de sehol sem vagyok a tanmenethez. Eredetileg fütyülök rá, úgyis teljesíthetetlen. Vagy a gyerek, vagy a tanmenet. (Vass Judit)
Egy olyan vertikális kapcsolatokra épülő, autokrata társadalomban élünk, ahol a gyerek már korán megtanulja, melyek azok a játszmák és szerepek, amelyek a saját útjukon előre haladási lehetőséget biztosíthatnak (= tetszés a környezetnek). De lehet (csak) erre személyiséget építeni? A demokrácia felé induláshoz fontosnak tartom a saját személyiség megismerését, amely sok-sok kérdés feltevéséből, alternatívák körüljárásából épülhet. Én a jelenlegi keretek között leginkább a dráma tantárgyban látok lehetőséget a demokrácia tanítására. (Vatai Éva írása, foglalkozásvázlatokkal)
Egy másik, mára ordító probléma, hogy elfogyunk. Nincs utánpótlás, a bent ragadók munkaterhe kezelhetetlen, minőségi munkát végezni képtelenség. Az úgynevezett szakos ellátottság adatai nem követhetőek. Ha augusztus 30-án a történelemtanár bevállalja még a kémiaórákat is, egész évre biztosított a „szakszerű tanítás”. A regnáló pedagógusokat nemes egyszerűséggel lenézi, kiröhögi és bűnbakká tupírozza az állam. S igen, a tanári minőség, ami döntő a tanulás folyamatában, egyre gyorsabb tempóban hanyatlik. (Benedekné Fekete Hajnalka)
A most induló 2. virtuális kongresszus apropója és vitaindítója egy kerekasztal-beszélgetés az oktatás lehetséges jövőjéről egy olyan időszakban, amikor a hazai közoktatás hatalmas válságot él át, miközben világméretű kultúraváltás részesei is vagyunk. Közös felelősségünk, hogy ezen a nehezített pályán kijelöljük az iskola dolgát. Arra kérünk Benneteket, hogy akár a közölt szövegre reflektálva, akár másképp kapcsolódva, minél többen mutassátok meg a közösségnek a saját nézőpontotokat és megéléseteket, hozzunk létre együtt egy igényes, az emberi dimenzióból táplálkozó szakmai diskurzust. (Földes Petra, Szekszárdi Júlia)