Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2012. november 7. szerda, 12:54

Az erkölcstan órákra is ajánljuk 7.

7. Angyal a lépcsőn

A szegények, a koldusok, a kolduló gyerekek látványa a nagyvárosok utcáin már annyira hozzátartozik mindennapjainkhoz, hogy hajlamosak vagyunk észre sem venni őket. Nagyon nehéz ugyanis közvetlenül szembesülni azzal, hogy a gyermekszegénység egyre nagyobb méreteket ölt, a kapcsolódó statisztikai adatok riasztóak. Ugyanakkor érzékelhetően csökkenő tendenciát mutat a társadalmi szolidaritás, a segítőkészség, a felelősségvállalás a leszakadók sorsáért. Ezért is vélem különösen aktuálisnak az alábbi regényrészletet. Frank McCourt, ír származású író regénytrilógiájának (Angyal a lépcsőn, De…, Tanárember) első részében saját nyomorúságos gyermekkorát írja le. Ő a legidősebb (még ő sincsen tízesztendős), amikor nagybeteg édesanyjuk mellől kisebb testvéreivel elindulnak, hogy segítsenek valahogy magukon. Az ő szemszögükből nézve egészen másként fest a dolog, mint egy kényelmes, fűtött házból, jóllakottan kikukucskálva.

„Anyu megint azt motyogja, hogy limonádét szeretne. Odaadom neki a második üveg felét, hogy nyugton maradjon, Még kér, emiatt a maradékot vízzel hígítom, hogy tovább tartson…Michael azt kérdezgeti, meg fog-e halni anyu, Malachy pedig azt feleli neki, hogy amíg nem jön a pap, meghalni sem lehet.

És mikor fog megint égni a tűz, és mikor iszunk megint meleg teát, aggodalmaskodik Michael, mert fázik az ágyban, holott betakarózott a régről ránk maradt ócska kabátokkal. Malachy szerint házról házra járva kellene tőzeget, szenet és fát kérnünk, és a tüzelőt Alphie babakocsiján szállíthatnánk haza. Alphie-t is magunkkal kellene vinnünk, mert még kicsi, és mindenkire rámosolyog, és amikor az emberek meglátják, meg fogják sajnálni őt is, minket is. Megpróbáljuk Alphie-ról lemosni az összegyűlt sok piszkot, szöszt, tollat meg ragacsos lekvárt, de amikor hozzáér a víz, Alphie felüvölt…

Eltoljuk a babakocsit a gazdagok utcáiba, de amikor bekopogunk, a cselédek azzal küldenek el, hogy menten szólnak az illetékes hatóságnak, mert gyalázat egy kisbabát végigrángatni a városon egy rozzant babakocsiban, ráadásul az egekig bűzlik ez a mocskos tragacs, amiben egy disznót s volna szabad a vágóhídra vinni, micsoda dolog ez, katolikus országban élnénk, vagy mi, itt a kisbabákat rendesen gondozni kell és életben tartani, hogy továbbadhassák a hitet az utánuk következő nemzedéknek. Malachy odaszól az egyik cselédnek, hogy kinyalhatja, mire olyan nagy pofont kap, hogy könnybe lábad a szeme, és kijelenti, soha az életben nem fog kérni a gazdagoktól semmit. Nincs értelme továbbkérincsélnünk, mondja, inkább kerüljünk a házak mögé, másszunk át a kerítésen, és vegyük el, amire szükségünk van. Michael közben becsönget elöl a kapun, és szóval tartja a cselédet, azalatt Malachy meg én kidobálunk annyi szenet és tőzeget, amennyi még elfér Alphie mellett a kocsiban.

Három házból így szerzünk tüzelőt, de azután Malachy fejbe találja Alphie-t egy kerítésen át dobott széndarabbal, és a visítás miatt azonnal rohannunk kell. Közben megfeledkezünk Michaelről, aki továbbra is becsenget a házakba, és kapja érte a sok szidást a cselédekről. Malachy szerint először haza kell tolni a babakocsit, és csak azután mehetünk Michaelért. Most már nem állhatunk meg, mert Alphie bömböl, és a járókelők csúnyán néznek ránk, meg is jegyzik, hogy anyaszomorítók vagyunk, továbbá egész Írország szégyene.

(Frank McCourt: Angyal a lépcsőn. Fordította: Barabás András. Magvető, Budapest, 1999. 251-252. o.)

A szegények, a koldusok, a kolduló gyerekek látványa a nagyvárosok utcáin már annyira hozzátartozik mindennapjainkhoz, hogy hajlamosak vagyunk észre sem venni őket.
Nagyon nehéz ugyanis közvetlenül szembesülni azzal, hogy a gyermekszegénység egyre nagyobb méreteket ölt, a kapcsolódó statisztikai adatok riasztóak. Ugyanakkor érzékelhetően csökkenő tendenciát mutat a társadalmi szolidaritás, a segítőkészség, a felelősségvállalás a leszakadók sorsáért. Ezért is vélem különösen aktuálisnak az alábbi regényrészleteket. Frank McCourt, ír származású író regénytrilógiájának (Angyal a lépcsőn, De…, Tanárember) első részében saját nyomorúságos gyermekkorát írja le. Ő a legidősebb (még ő sincsen tízesztendős), amikor nagybeteg édesanyjuk mellől kisebb testvéreivel elindulnak, hogy segítsenek valahogy magukon. Az ő szemszögükből nézve egészen másként fest a dolog, mint egy kényelmes, fűtött házból, jóllakottan kikukucskálva.

13 évesnél idősebb tanulóknak ajánljuk.

Murillo: Fiatal koldus

Javaslatok, ötletek a szöveg feldolgozásához

A tanár röviden elmondja, hogy hol és mikor játszódik a történet, és közvetlenül mik az előzmények (írországi kisváros, a múlt század közepe táján, munkanélküli, elkeseredésében italozó apa, súlyosan beteg, öntudatlanul az ágyban fekvő édesanya, magukra hagyott kisgyerekek).

Nagyon fontos, hogy a szöveg megérintse a tanulók érzelmeit, ehhez pedig elengedhetetlen a megfelelő légkör, hangulat biztosítása.

1. Frontális munkában történő feldolgozás

A tanár megkérdezi, hogy kinek mi jut az eszébe a koldulás szóról. Az elhangzó szavak, kifejezések felkerülnek a táblára vagy egy jól látható helyen található poszterre.

A szöveget vagy a tanár olvassa fel, vagy egy szépen olvasó diákot kér meg arra, hogy készüljön előzetesen a felolvasásra.
A szöveg meghallgatása után meghallgatjuk a diákok spontán reakcióit.

Megvitatható kérdések

Mit gondoltok a történetben szereplő legidősebb testvérről, azaz a történet elbeszélőjéről?

Mit gondoltok a gyerekeket elkergető „gazdagokról”?

Mi magyarázza a viselkedésüket?

Ti az ő helyükben mit tennétek?

Hogyan viselkedtek, ha az utcán koldusokat, kolduló gyerekeket láttok?

A beszélgetés során felmerülő gondolatokat kapcsolják össze a koldulás szóhoz kapcsolt korábban összegyűjtött gondolatokkal.

Vitakérdés: Be lehet-e tiltani a koldulást?

Az osztály két távoli pontját jelöljük ki, az egyik végpont a koldulás feltétel nélküli engedélyezését, a másik a koldulás teljes betiltását jelzi. Megkérjük a tanulókat, hogy a két szélsőséges vélemény közötti vonalon helyezkedjenek el annak megfelelően, hogy melyikkel értenek inkább egyet. Ezután a két végponttól elindulva váltakozva az egyik, majd a másik szélről befelé haladva kérünk érveket a saját vélemény mellett.

2. Csoportmunkában történő feldolgozás

Minden gyerek megkapja a szöveget. Miután elolvassák, az osztályt három csoportra bontjuk. Az egyik csoport a kolduló gyerekek, a másik egy „gazdag” gyerek, a harmadik pedig egy a történetet feldolgozni szándékozó újságíró (vagy tévériporter) nézőpontjából foglalkozik a helyzettel. A különböző csoportok feladatkártyákon kapják meg a nekik szóló kérdéseket.

Feladatlap a kolduló gyerekeket képviselő csoport számára

Képzeljétek magatokat a kisfiúk helyzetébe!

Miért indulnak útnak?

Mi a véleményetek a legidősebb (a történetet elmesélő) kisfiúról?

Vajon mit éreznek a történet során? Mit várnak, mit remélnek, mitől félnek?

Feladatlap az egyik ház lakói számára

Képzeljétek magatokat az egyik házban lakó „gazdag” gyerek helyébe, aki nyugodtan üldögél otthon egy jó ebéd után, amikor csöngetnek, és az ajtó előtt meglátja ezt a rongyos gyereksereget.
Mit gondol róluk? Vajon miért küldi el őket? El tudtok képzelni más reakciót ennek a gyereknek a részéről?

Feladatlap a történetről interjút készíteni akaró újságíró számára

A gyerekszegénységről akarsz anyagot gyűjteni. Az utcán járva megpillantod a rongyos kis gyerekcsapatot. Látod, hogy több házba becsengetnek, és mindenhonnan elkergetik őket.
Kérdezd ki a gyerekeket arról, hogy miért kell kéregetniük!
Kérdezd meg a ház valamelyik lakóját, hogy miért kergeti el a gyerekeket.

A három csoport tagjai először megbeszélik a feladatokat, majd felkészítik az egyik tagjukat az adott szerep megjelenítésére.

Az újságíró először a kolduló gyerekek egyikével, majd a gyerekeket elkergető lakóval beszélget.
A többiek reflektálnak az elhangzottakra.

Két transzparensre felkerülnek a következő állítások:

A koldusok maguk hibásak abban, hogy szegények, és kéregetniük kell.

A koldusok általában a körülmények áldozatai, nem tehetnek arról, hogy ilyen sorsra jutottak.

A két felirat a terem két távoli pontjára kerül. A gyerekek annak megfelelően, hogy melyik állítással értenek egyet, elhelyezkednek a megfelelő transzparens előtt. Megbeszélik egymással, hogy miért ezt a véleményt választották. Egy-egy tanuló a csoportból feljegyzi az elhangzottakat, és ismerteti azt az egész osztállyal.
Amennyiben egészen más vélemény is megfogalmazódik, lehet más transzparenst/transzparenseket készíteni menetközben is.

Tanácsok a pedagógusnak

A téma feldolgozását nyilván ahhoz kell igazítani, hogy mennyire érett a gyerekek gondolkodása, illetve hogy személyesen milyen tapasztalataik vannak a kérdéskörrel kapcsolatban. Ahol a szegénység személyes élmény, ott nyilván egészen másutt lesznek a hangsúlyok, mint ott, ahol a probléma távolinak tűnik. Fiatalabb gyerekeknél nyilván a jelenség szintjén marad a megbeszélés, több hangsúly van az érzelmi oldalon, idősebbeknél a személyes cselekvés lehetősége, az általánosabb társadalmi, etikai problémák is megfogalmazódhatnak.

A pedagógus személyiségén, felkészültségén is sok minden múlik, hiszen saját álláspontját kell képviselnie. Akármit is gondol azonban, próbáljon a moderátor szerepében maradni, engedjen teret a gyerekek gondolatainak, ne erőszakolja rá véleményét az osztályra.

Frank McCourt regényéből film is készült, érdemes ezt esetleg közösen is megnézni az osztállyal. Döntés kérdése, hogy ráhangolásul a szöveg feldolgozása előtt vagy csak azután. Mindez attól függ, hogy a pedagógus saját programjába miként illeszti be ezt a témakört.

Az erkölcstan órákra (is) ajánljuk 9. >>Az erkölcstan órákra (is) ajánljuk 8. >>

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.11.22.
Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül
Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma!
Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,...
(Forrás: alterkata)
--
2020.11.22.
Dacolunk a trenddel: maszkot erőltetnek a fogyatékkal élőkre is
Hiába sok esetben megoldhatatlan feladat számukra a kötelező maszkhasználat, az operatív törzs elutasította az autisták, illetve a súlyos értelmi fogyatékossággal élők hozzátartozóinak...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Csapó Benő: Évekig tarthat behozni a diákok lemaradását, amit a távoktatás okoz
Csapó Benő, az SZTE Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára szerint a tavaszi távoktatás miatt Magyarországon is van lemaradás, és bár pontos eredményeket csak 2–3 éve múlva kapnak...
(Forrás: szeged.hu)
--
2020.11.21.
Tantermen kívüli digitális oktatás. Braun József írása
2020. március 12-én az a sajátos és – csak különféle katasztrófák idejéről ismerős – helyzet adódott, hogy egyik napról a másikra, péntekről hétfőre sutba kellett vágni szinte...
(Forrás: Tani-tani online)
--
2020.11.21.
A gyermekeknek joguk van a szeretetteljes élethez
Az ENSZ Közgyűlése 1959. november 20-án fogadta el a Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatot. A dokumentum megfogalmazta többek között az állampolgársághoz, a névhez, vagy az oktatáshoz...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep