Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2015. február 12. csütörtök, 14:00

Gondolatok az iskolából (iskoláról)

Mostanság sokat gondolkodom, többek közt iskoláról, hivatásról, de minden másról is – bizonyára a pályán eltöltött 30 év az oka, meg a végigjárt ötven év az Utamon, a nekem szánt Úton. Láttam és éltem a magyar iskola világvezető sikerét, és érzem most hátul kullogását. Látom a hihetetlen erőfeszítéseket a gyerekeinkért, és látom munkánk csekély eredményét. Miért? Mi változott?

Szeretném hinni, hogy nem én (mi, pedagógusok) – legfeljebb annyit, amennyit ez a technikára épülő, egyre személytelenebb kor megkívánt. De akkor mi történt ebben a 25-30 évben? Hova tűnt a varázslat pillanata? Mi történt az iskolával? Tudunk-e még varázsolni?
Ezekről a gondolatokról szól ez a sorozat, ami akkor lesz sikeres, ha belőletek is érzéseket vált ki, bennetek is gondolatokat, ébreszt. Gondolkodjunk együtt életről, iskoláról!

1. Munka

Mindig azt hittem, hogy a becsületes, jó munka önmagáért beszél. És egy normális korban ez így is lenne, nem kellene bizonygatni. Egy jó asztalosnak nem kellett bizonygatnia, hogy bútora csodálatos, megítélte mindenki, aki látta, használta. Rubik Ernő kockáját kézbe lehetett venni, kipróbálni és könnyedén megállapíthatta mindenki, hogy remek találmány. De ezek más korok voltak. Azóta sikerült elszakadnunk majd mindentől, ami emberi.

Virtuális korban élünk, amikor kis túlzással, de valóságnak fogadjuk el a falra kivetített tájat, miközben se íze, se bűze. Az igazi kérdés az, hogy ennek tényleg így kell-e lennie. Hogyan bizonyítható be egy pedagógus munkájának értékessége, haszna? Az, hogy milyen eredménnyel nevelt és oktatott? Hogy milyen emberkék kerültek ki a keze alól? Egyfelől könnyedén, hiszen a gyerekek több idő töltenek az iskolában, mint otthon. Ezért aztán mondható, hogy elsősorban a pedagógus keze nyomát viselik. Ugyanakkor ez így túl egyszerű lenne.

Az első három-hat év meghatározó a gyerek életében. Ekkor hagy örök nyomot a család. Vagy jót, vagy rosszat. Magam azt gondolom, hogy sasnak sas a kölyke… A pedagógus a kertész, aki a facsemetéből vagy büszke, erős fát képes nevelni, vagy szinte tehetetlenné válik a fának alkalmatlan, satnya magonctól. És a tehetetlenség dühöt szül, dühöt a tehetetlenség, kiszolgáltatottság, a megbecsülés hiánya miatt. Így íródott első könyvem: dühből, tehetetlenségből, keserűségből . A helyzet azóta sem lett jobb, sőt, egyre inkább elvész belőlünk, ami emberi. Idióta kor!

Munka? Mi is jelent ez a kifejezés? Igazából nem tudom. Nekem a tanítás hivatás, az Út, amire ráállított valaki vagy valami, és azóta is rajta kell mennem. Számomra a munka a vagonrakodás volt éjjelente, meg a vonattakarítás, meg a többi hasonló tevékenység, melyeket kényszerből végeztem gimnazistaként, de élveztem azt is. Nagyon szerettem az izzó vas melegét a kovácsműhelyben, ahol segédmunkásként dolgoztam éjszakánként. Gyönyörű munka, hivatás! Kevés van, ami csodálatosabb a felizzó vas fényénél – mint megannyi kis tűz a lelkekben, a szivárvány minden színének forrongása, a kemence jóleső melege.

És a próba: Ember vagy-e?

Egymásra rakott nagy, kör alakú, de nagyon vékony vaslapok, melyek vörösesen izzottak, és engem vártak. A szándékosan adott rövid síró, mellyel ki kellett húznom őket, így, vörösen, a kemencéből. Szándékosan rövid, hogy közel kelljen menni, érezni a hatalmas, áradó energiát, hogy leégjen a szemöldök, felhólyagosodjon a vékony bőr az arcon, a kézfejen. Vajon jössz-e holnap is? Mert, ha jössz, akkor Ember vagy, és közénk tartozol, ha nem, akkor jobb, ha be sem jössz már! Leégett szempillám nélkül, hólyagos arccal mentem másnap a suliba – nem emlékszem, hogy szóvá tette-e bárki is, vagy tett-e megjegyzést rám – de ott voltam újra este tízkor. És ment a munka reggelig. Hatkor letettem a műszakot, a kollégák kezet ráztak velem – és ott ragadtam. Ember vagy! Ez az igazi munka!

Bár lehetett volna a kovácsmesterség is hivatás, de ma már arra sincs szükség. Egyszerűbb megvenni az olcsó tucatot, mint megfizetni a verejtéket, a tudást, a kitartást, az ügyességet. Egyszerűbb megvenni a gyári tucatot, mint az egyedit. Nem kell az egyedi kovácsoltvas kerítés, jó lesz a tucat, az átlagos. Nem a minőség, a szépség, nem az esztétikum a fontos, hanem az ár.

A tanítás alkotási folyamat, nem munka. Néha kényszernek érzem, különösen akkor, amikor tehetetlen vagyok egy-egy probléma láttán. Ezek többnyire nem az én kompetenciámba tartoznak, de alapvetően befolyásolják az én tevékenységemet is, ezért meg kellene oldani őket. Ha a gyerek éhes az iskolában és csak korgó gyomrára, a mardosó éhségre képes figyelni, akkor milyen módon végezhetnék jó munkát? Ilyenkor megetetem persze, de ugye, ez nem normális?

A hallgatóimnak éppen ezt olyan nehéz elfogadni és magukévá tenni gyakorlatuk során. Hogy elég felkelteni a tanulók érdeklődését, elég a motiváció kialakítása és a gyerekek szívesen fognak együttműködni velük. Hogy ezt milyen módon és hogyan érik el, no, az a művészet.

Leiner Károly

9 üzenet

  1. Erzsébet Pfeifer szerint:

    Jaj, Karesz. Ha valaki, hát te ember vagy.

  2. Fekete Hajni szerint:

    Úgyis,mint satnya magoncok hivatásos kertészei, tudjuk, hogy nem kell minden fának égig érni – pontosabban az égig érés annyiféle lehet.. Azt a valamit, amitől mind égre nyújtózik, na azt megtalálni, élesztgetni, óvni, vele lángolni..bocs elragadott a kovácsműhely élménye. De a varázslat ritka madár, s mindig csodára lesünk, társsá válik a kudarc. Szerintem mégiscsak munka van, óráról-órára, alkalmatlan eszközökkel, kitekert keretek gyűrűjében. A kölök meg benne a közepében. Hát rugdossuk a rácsokat, s igyekszünk mindennap élményt adni. Hogy megtalálja a maga égboltját.

  3. Tőkés Hédi szerint:

    Gratulálok … igen ennek kellene lenni a legelső szónak, de az embernek összeszorul a torka. Írd, írd, írd… Nagyon kell! (és viszem, hogyne vinném a "Neveljük!"-re is)

  4. Kirsch Gyula szerint:

    A düh nyílván a tehetetlenség érzése, a satnyaság meg a rossz szociokulturális háttér, a nem nevelő családok, a társadalom nem működésének a következménye. Ahogy írták előbb, minden fa megtalálja a maga égboltját. A düh nyílván annak szól, hogy nőhetett volna az a fa az égig is, ha…És igen, az egész oktatási rendszer nem normális.

  5. Leiner Károly szerint:

    Igen Gyula, a düh a tehetetlenség következménye, azok a "satnya magoncok" ugyanis nem eleve annak születtek, hanem azzá lettek. És magamra is dühös vagyok, hogy nem tehetek többet értük. És Hajninak is igaza van: csak a munka marad. A legnagyobb siker, ha ezeket a rácsokat nagyon ritkán annyira sikerül megrugdosni, hogy egy-egy gyerek átfér köztük.

  6. tanbacsi szerint:

    Már rég nem tudunk varázsolni, ilyen hozott anyagból nehéz. Megkötött kézzel is nehéz. Lenézett, nem megbecsült hivatástudattal is nehéz. Kollégáim sorban mennek el a pályáról, inkább mosogatnak Ausztriában ötszörös bérért. És 8 óra munka után leteszik a lantot. Pihenhetnek, félre tudnak tenni. Nem kell az egyre rosszabbul szocializált gyerekekkel küszködni. Életben maradni is nehéz, nemhogy varázsolni.

  7. S szerint:

    Mi normális ma az iskolákban? Semmi! Az sem, hogy nap mint nap bemegyünk. Nem kéne. És igen. Hetente mondanak fel tanár ismerőseim, mennek el végleg. Nem másik iskolába. Külföldre! Mert inkább mosogatnak háromszoros pénzért, mint küszködnek hiába. Varázsolni? Röhej!

  8. Kirsch Gyula szerint:

    Kedves Károly, mikor olvashatom újra? Szeretem írásait, mert mintha magam gondolatait látnám egyszerűen, sallangmentesen, de olyan indulattal, amire én már nem vagyok képes. Valahogy lángol, amit ír, gondol, mond. Szívesen olvasnék még Öntől 🙂

  9. OFOE szerint:

    Kedves Kirsch Gyula! Már olvashatja is a sorozat következő részét a honlapon.

Hozzászólás a(z) Erzsébet Pfeifer bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.08.12.
PCR-teszt beiratkozáshoz, kizárólag online vagy csak személyes órák – nagy szórással indulnak az egyetemek ősszel
Eltérő módon készülnek az egyetemek az őszi félévre, több helyen a nagyelőadásokat csak online tartják majd meg. A Semmelweis Egyetem negatív PCR-tesztet vár el az elsősöktől beiratkoz...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.08.11.
Részletes járványügyi intézkedési protokollt kapnak az intézmények
Három héttel azt iskolakezdés előtt még mindig úgy tűnik, hogy a gyerekek és a tanárok visszatérhetnek az intézményekbe, a koronavírus-helyzet miatt azonban ez az utolsó pillanatig változhat...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.08.11.
EMMI: Szeptember elején indul az iskola, nem indokolt a digitális oktatás
Azt írják, hogy a hamarosan megjelenő rendelet szerint a tanév hagyományosan indulhat szeptember 1-jén. „A koronavírus-járvány hazai alakulása eddig kedvező, jelenleg nem indokolt a digit...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.08.11.
Lesz intézkedési protokoll az iskoláknak, de még nem tudni mikor
Kapnak majd az iskolák intézkedési protokollt az őszi tanévkezdésre az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint. Igaz, azt még nem tudni, mikor. A Pedagógusok Szakszervezete szerint már most...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.08.10.
Lehet, hogy van kész forgatókönyve a kormánynak a tanévről, csak senki nem tud róla
Több forgatókönyvön is gondolkodnak az iskolák arról, hogyan is nézhet ki a következő tanév, azonban ehhez – többekkel folytatott beszélgetés alapján – támpontokat nem kapnak. A Nemzeti...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.08.10.
Szakok szűnhetnek meg a Szent István Egyetemen
Az agrár-felsőoktatásba 35-40 százalékkal jelentkeztek kevesebben, mint tavaly, míg összességében ennél kisebb arányban, 19-20 százalékkal csökkent a felsőfokú képzésekre jelentkező...
(Forrás: Népszava)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep