Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2016. szeptember 22. csütörtök, 8:51

Remény az életre

8. A „nagybetűs Élet”

A diákmunka nem tartott túl sokáig, nem volt rossz, de az éjszakázást nehezen bírtam. Elkezdtem rendes munkát keresni, találtam is egyet, egy összeszerelő csarnokban kezdtem „élesben” dolgozni. De ez sem tartott sokáig, nem bírtam az egy helyben állást. Mozognom kellett. Édesanyám felvetette az ötletet, hogy jelentkezzek oda, ahol ők dolgoztak nevelőapámmal. Nem repestem az ötlettől, de a semminél jobb volt.

Jelentkeztem hát, és láss csodát, raktáros lettem. Ezen a munkahelyen a dolgozók többsége, valamilyen fogyatékossággal élő volt: többnyire vakok és siketek. Furcsa érzés kerített hatalmába, hogy ilyen emberek között kell megfelelnem. Semmi alázat nem volt bennem, de ahogy telt az idő, csodálni kezdtem ezeket az embereket, Gyakran időztem egy-egy műhelyben figyelve a munkafolyamatokat. Az állam leesett például a vakok precizitásán, lenyűgözött, hogy a fogyatékosságuk ellenére sok egészséges embert lepipáltak volna. Nagyszerű emberek dolgoztak ott, tényleg szívvel, lélekkel. Olykor, szégyelltem magam mennyire nem tudom megbecsülni azt, amim van. Nem állítom, hogy nem voltak súrlódások, mégis jó szívvel gondolok vissza az ott eltöltött időre.

Otthon nem változott semmi, de már kezdtem megszokni, ez lett a normális számomra. Nem mindig adódott balhé, de a nevelőapám kiszámíthatatlansága miatt sosem lehetett tudni, mi fog történni a következő percben. Legjobban az éjszakák zavartak, mert sűrűn előfordult, hogy az öreg az éjszaka közepén felkelt, kiment az előszobába, és beszélt magában. Vagy kiabált, vagy csapkodott, vagy felkeltett, és nekem mondta a dolgait. Olykor sajnáltam, tudtam: beteg, ráadásul még siket is. Nem volt szívderítő, amit a gyerekkoráról tudtam. A legdurvább, amiről tudomásom volt az, amikor csecsemőként hagyták a szülei sírni, miközben a füle annyira be volt gyulladva, hogy folyt belőle a genny. Oda se bagóztak. Szerintem mire felnőtt, totál kiégett ember lett belőle. Adódtak pillanatok, amikor annyira jó fej volt, egyenesen szerethető. De annyi kínt okozott nekem, hogy, még ma is fáj. Biztos kereste a saját boldogságát, de úgy láttam, nem találta meg, és talán sosem fogja. Saját börtönében élt, és ott él azóta is.

Közben én rendszeresen jártam gyülekezetbe. Összeverődtünk néhányan. fiatalok, konferenciákra jártunk, meg minden olyan programra, amire lehetőség volt. Imádtam. Ez volt a nagy katyvaszban az egyetlen „otthonom”. Szerveződött egy kórus is, leginkább fiatalokból. Nagyon sokat énekeltünk, karácsonyra átvedlettünk angyalkórussá. Hatalmas élmény volt!

Otthon néha tartottunk házibulit, ami sok esetben zárult rosszul. Az egyik ilyen bulin sikerült rendesen eláznom, és ekkor újra előtört belőlem a kérdés: Miért lettem én állami gondozott? Miért adtak intézetbe? Ezen rágódtam, sajnáltam magamat rettentően. Anyám kijött hozzánk megnézni mit csinálunk. Azonnal neki estem a kérdéseimmel, amikre nem érkezett egyértelmű, őszinte válasz. Fenyegetődzni kezdtem, próbáltam megütni, de elvétettem, és anyám helyett a mögötte lévő üveges ajtóba csaptam bele. Az egyik cimborámnak kellett megpofoznia, hogy lehiggadjak.

Néhány nap múlva elvittem a keretet egy üvegeshez, aki két napos határidőt mondott a munkára. Telt az idő, nem lett meg, és a nevelőapám berágott, elment az üvegeshez, és fenyegetésül ellopta a kukáit. Ma sem értem az összefüggést az üvegezés meg a kukák között. Mindegy is, lett az ügyből balhé rendesen, az üveges meg a fater kis híján egymásnak estek. Végül elsimult a dolog, mindenki megkapta, amit akart, és úgy véltem, ezzel le is zárult az incidens. Egy éjszaka azonban arra ébredtem, hogy a nevelőapám egy seprűnyéllel üt. Felkeltem, menekültem ki a szobából, de nem jutottam messzire, az ütések elértek. Csak később derült ki, hogy a törött ablakos balhé miatt büntetett.

Éppen december 24. éjszakája volt. Napközben szóba sem kerültek az éjjel történtek, csak én éreztem a nyomait a testemen. Csodás karácsony lesz! Úgy utáltam megint az egész készülődést, amit ennyi idősen sem engedtek nézni, mindig el kellett mennem közben otthonról. Közös családi vacsora? Felejtsd el, mindenki ott evett ahol akart. Nem volt ez sem több egy közönséges hétköznapnál, ünnepi menüvel. Ennyi.

Nagyszerű élet, vajon lesz valaha jobb?

H.R.

A kép A hosszútávfutó magányossága című angol filmből való.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.07.12.
Horn Gábor: Az erősek, a bosszúállók, a kicsinyesek világa
A vasalódeszkás tanár esete is mutatja, hogy a NER oktatáspolitikája megalázza, elsöpri, kiiktatja azt, aki bárhogyan is eltér a sorvezetőtől. Ráadásul az ellenállásnak legjobb szándé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.07.11.
Pygmalion-effektus vagy fejlesztés? Adalékok és értelmezési lehetőségek az iskolarendszer alulteljesítésének és méltányossági mutatóinak összefüggésrendszerében. Asztalos György írása
Jelen dolgozat egy konkrét, mégis tipikusnak tekinthető intézmény országos kompetenciamérési eredményeire épülő esettanulmány. Ugyanakkor segédletnek is felfogható, ha valaki saját iskol...
(Forrás: tani-tani online)
--
2020.07.11.
A BM, az Emmi és az ORFK sem adott választ arra, hogy valós-e az iskolaőrök véletlenül kiderült fizetése
A kormány az iskolai erőszak megfékezésére bevezeti az iskolaőrséget, amely külön rendészeti szervként jön létre, az őrök pedig gázspray-t, rendőrbotot és bilincset is használhatnak...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.07.10.
Maruzsa: Sikeres volt az idei tanév, hatalmasat csökkent a bukások száma
Sikeresnek értékelte a koronavírus-járvány miatt tantermen kívüli, digitális munkarendben befejezett elmúlt tanév lezárását a köznevelésért felelős államtitkár csütörtökön sajtó...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.07.09.
SZAKKÉPZÉS – TE MÁR MEGKAPTAD A VÉGKIELÉGÍTÉSEDET?
Mivel a továbbfoglalkoztatást nem vállaló közalkalmazottak jogviszonya 2020. július 1. napjával, automatikusan megszűnik, így a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a...
(Forrás: Ne dolgozz ingyen!)
--
2020.07.09.
Klebelsberg Központ: álhír, hogy fejenként 1000 forintos jutalmat kaptak a pedagógusok, mert az intézmények 1000/fő pluszjuttatást kaptak
Fejenként kerek ezer forinttal honorálta pedagógusai egy jelentősebb csoportját a veszprémi tankerület pedagógusnap alkalmából, szemléztük mi is tegnap a magyarnarancs.hu cikkét. Bár a Narancs...
(Forrás: 444.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep