Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2016. szeptember 22. csütörtök, 8:51

Remény az életre

8. A „nagybetűs Élet”

A diákmunka nem tartott túl sokáig, nem volt rossz, de az éjszakázást nehezen bírtam. Elkezdtem rendes munkát keresni, találtam is egyet, egy összeszerelő csarnokban kezdtem „élesben” dolgozni. De ez sem tartott sokáig, nem bírtam az egy helyben állást. Mozognom kellett. Édesanyám felvetette az ötletet, hogy jelentkezzek oda, ahol ők dolgoztak nevelőapámmal. Nem repestem az ötlettől, de a semminél jobb volt.

Jelentkeztem hát, és láss csodát, raktáros lettem. Ezen a munkahelyen a dolgozók többsége, valamilyen fogyatékossággal élő volt: többnyire vakok és siketek. Furcsa érzés kerített hatalmába, hogy ilyen emberek között kell megfelelnem. Semmi alázat nem volt bennem, de ahogy telt az idő, csodálni kezdtem ezeket az embereket, Gyakran időztem egy-egy műhelyben figyelve a munkafolyamatokat. Az állam leesett például a vakok precizitásán, lenyűgözött, hogy a fogyatékosságuk ellenére sok egészséges embert lepipáltak volna. Nagyszerű emberek dolgoztak ott, tényleg szívvel, lélekkel. Olykor, szégyelltem magam mennyire nem tudom megbecsülni azt, amim van. Nem állítom, hogy nem voltak súrlódások, mégis jó szívvel gondolok vissza az ott eltöltött időre.

Otthon nem változott semmi, de már kezdtem megszokni, ez lett a normális számomra. Nem mindig adódott balhé, de a nevelőapám kiszámíthatatlansága miatt sosem lehetett tudni, mi fog történni a következő percben. Legjobban az éjszakák zavartak, mert sűrűn előfordult, hogy az öreg az éjszaka közepén felkelt, kiment az előszobába, és beszélt magában. Vagy kiabált, vagy csapkodott, vagy felkeltett, és nekem mondta a dolgait. Olykor sajnáltam, tudtam: beteg, ráadásul még siket is. Nem volt szívderítő, amit a gyerekkoráról tudtam. A legdurvább, amiről tudomásom volt az, amikor csecsemőként hagyták a szülei sírni, miközben a füle annyira be volt gyulladva, hogy folyt belőle a genny. Oda se bagóztak. Szerintem mire felnőtt, totál kiégett ember lett belőle. Adódtak pillanatok, amikor annyira jó fej volt, egyenesen szerethető. De annyi kínt okozott nekem, hogy, még ma is fáj. Biztos kereste a saját boldogságát, de úgy láttam, nem találta meg, és talán sosem fogja. Saját börtönében élt, és ott él azóta is.

Közben én rendszeresen jártam gyülekezetbe. Összeverődtünk néhányan. fiatalok, konferenciákra jártunk, meg minden olyan programra, amire lehetőség volt. Imádtam. Ez volt a nagy katyvaszban az egyetlen „otthonom”. Szerveződött egy kórus is, leginkább fiatalokból. Nagyon sokat énekeltünk, karácsonyra átvedlettünk angyalkórussá. Hatalmas élmény volt!

Otthon néha tartottunk házibulit, ami sok esetben zárult rosszul. Az egyik ilyen bulin sikerült rendesen eláznom, és ekkor újra előtört belőlem a kérdés: Miért lettem én állami gondozott? Miért adtak intézetbe? Ezen rágódtam, sajnáltam magamat rettentően. Anyám kijött hozzánk megnézni mit csinálunk. Azonnal neki estem a kérdéseimmel, amikre nem érkezett egyértelmű, őszinte válasz. Fenyegetődzni kezdtem, próbáltam megütni, de elvétettem, és anyám helyett a mögötte lévő üveges ajtóba csaptam bele. Az egyik cimborámnak kellett megpofoznia, hogy lehiggadjak.

Néhány nap múlva elvittem a keretet egy üvegeshez, aki két napos határidőt mondott a munkára. Telt az idő, nem lett meg, és a nevelőapám berágott, elment az üvegeshez, és fenyegetésül ellopta a kukáit. Ma sem értem az összefüggést az üvegezés meg a kukák között. Mindegy is, lett az ügyből balhé rendesen, az üveges meg a fater kis híján egymásnak estek. Végül elsimult a dolog, mindenki megkapta, amit akart, és úgy véltem, ezzel le is zárult az incidens. Egy éjszaka azonban arra ébredtem, hogy a nevelőapám egy seprűnyéllel üt. Felkeltem, menekültem ki a szobából, de nem jutottam messzire, az ütések elértek. Csak később derült ki, hogy a törött ablakos balhé miatt büntetett.

Éppen december 24. éjszakája volt. Napközben szóba sem kerültek az éjjel történtek, csak én éreztem a nyomait a testemen. Csodás karácsony lesz! Úgy utáltam megint az egész készülődést, amit ennyi idősen sem engedtek nézni, mindig el kellett mennem közben otthonról. Közös családi vacsora? Felejtsd el, mindenki ott evett ahol akart. Nem volt ez sem több egy közönséges hétköznapnál, ünnepi menüvel. Ennyi.

Nagyszerű élet, vajon lesz valaha jobb?

H.R.

A kép A hosszútávfutó magányossága című angol filmből való.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2021.07.31.
Totyik Tamás: Ha nem cselekszik azonnal, a kormánynak vállalnia kell a felelősséget a közoktatás padlóra küldéséért
A Nemzeti alaptanterv bevezetése, az iskolák tömeges kiszervezése (egyházi fenntartású iskolák számának drasztikus megemelkedése), a köznevelési rendszer szétszabdalása (óvodák fenntart...
(Forrás: mérce)
--
2021.07.31.
A harzbergi demokratikus iskola. Benedikt Hageneder írása
gy csoport tanítóképzős diák a bécsi egyházi tanárképző főiskolán (Kirchliche Pädagogische Hochschule – KPH – Wien/Krems) úgy döntött, hogy nem elégszik meg a főiskola nyújtotta...
(Forrás: tani-tani online)
--
2021.07.31.
Kilenc órai iskolakezdést és tanári béremelést - 12 pontos oktatási tervet fogalmazott az ADOM
Az ADOM Diákmozgalom utcai és online aláírásgyűjtésbe kezdett az általuk megfogalmazott 12 oktatási reformjavaslat mellett. A diákszervezet azt szeretné, ha a javaslataikat a jövő évi orsz...
(Forrás: eduline)
--
2021.07.28.
„NE MAGAS LÓRÓL TEKINTSÜNK LE A GYEREKEKRE, HANEM MERJÜNK VELÜK HUMORIZÁLNI” A tavalyi év egyik Szupertanár-jelöltjével beszélgettünk
Van, aki olyan őszinte lelkesedéssel, nyílt átéléssel beszél a munkájáról, hogy már néhány szavából átjön, mennyire imádja, amit csinál. Így van ez a tavalyi Szupertanár-jelölt Poly...
(Forrás: dívány.hu)
--
2021.07.28.
Takaró Mihály vezényletével alakítják át a NAT után a tanárképzést is
Az átalakítás a pedagógusképzés lebutítását vetíti előre a szakemberek szerint. „Egy tanárnak nyilvánvalóan nemcsak az érettségi tananyagot kell tudnia, hanem annál jóval többet....
(Forrás: hvg.hu)
--
2021.07.28.
A kormány nem megvédi, hanem pajzsként használja a gyerekeket
A gyermekek felhasználása politikai kampányokban nem újszerű, Magyarországon sajnos kifejezetten gyakori probléma. Nem ismeretlen jelenség, amikor politikusok óvodákban, iskolákban parádé...
(Forrás: mérce)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció internet irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep