Alapvető etikai normák megszegése 1.: Lopás

Országos vizsgálat a serdülők erkölcsi szocializációjáról 6.

A mások tulajdonának tisztelete olyan etikai norma, amelynek érvényessége általában nem képezi vita tárgyát. Ennek ellenére, mintha a fiatalok körében egyre kevésbé számítana súlyos véteknek az eltulajdonítás, a lopás.
A kérdőívben három szituációban is felmerül ez a téma. A három probléma különböző súllyal és eltérő kontextusban veti fel a kapcsolódó normaszegés, illetve a normaszegő megítélésének kérdését.

Alkalom az eltulajdonításra

Ebben az esetben váratlan és véletlen alkalom adódik egy viszonylag értékes tárgy eltulajdonítására. A lehetőség kihasználása egyben valamelyik iskolatárssal szembeni szolidaritás feladását is jelenti, hiszen az érintettek egy viszonylag zárt körben mozognak, nem okozhat tehát különösebb gondot az eredeti tulajdonos megtalálása.
A számológép eltulajdonítása a megkérdezettek többsége számára nem fogadható el. A 2004-ben megkérdezetteknek az 5 százaléka dönt úgy, hogy biztosan eltenné az ott felejtett számológépet, s még további 12 százaléka hajlana erre a cselekedetre. Ha azonban arra gondolunk, hogy milyen egyértelmű e tett etikátlansága, ez a 17 százalék is elég magas arány.
A helyzet 1998 óta bizonyos értelemben javult. Az előző vizsgálatnál ugyanis a válaszadóknak csupán a fele, most már 63 százaléka keresné meg biztosan a tulajdonost. A viszonylagos javulás sem teszi megnyugtatóvá az összképet. Főként, ha arra gondolunk, hogy a hetedikeseknél valamelyest nőtt azok aránya, akik eltennék a számológépet.

A két vizsgálatban adott válaszok megoszlását a következő táblázat mutatja:

Ellopott osztálypénz

Ez a szituáció volt az egyike azoknak a helyzeteknek, amelyek a kísérleti osztályainkban leginkább felkeltették a tanulók érdeklődését és vitakedvét. Nem is lehet csodálkozni ezen, hiszen ebben az esetben egy barát elárulása és egy másik, vétlen társ cserbenhagyása között kellett választani.

A kérdés megítélése 98-ban nagyon egyértelmű volt: a diákok háromnegyede megnevezte volna az igazi tettest. A válaszok megoszlásának iránya az újabb vizsgálatban is hasonló, de a barátját eláruló gyerekek aránya kétharmadra csökkent. Ez csökkenés a különböző nemeknél, korcsoportokban és településeken is tapasztalható. A magukat rossz osztályközösségként minősítő tanulócsoportokban azonban fordított a trend. Itt mintha a barátság nagyobb értéknek számítana, s a többség inkább vállalja, hogy barátja cinkosává válik még azon az áron is, hogy egy ártatlant büntetnek meg miatta (lásd a következő táblázatot).

Bolti lopás

Itt a lopást elkövető társ és a nyomozó hatósággal szembeni kötelesség között kell dönteni. A társak elárulását a megkérdezettek a kérdőív második részének eredményei alapján mindennél negatívabb viselkedési formának tartják. A társ hatóságnak történő kiszolgáltatását nehezen bocsátaná meg ez a korosztály.

Nagyon erőteljesen nőtt azok aránya, akik ebben az esetben egészen biztosan nem árulják el osztálytársukat.

Több hipotézist lehet felállítani a jelenség okaival kapcsolatban.

• Az egyik az a már említett magyarázat, hogy egy társat feljelenteni általában ellenszenves és népszerűtlen dolog. (Ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az érintettek nem éreztetik egymással magával a tettel szembeni ellenérzésüket.)
• Elképzelhető – és ez már lehangolóbb lehetőség –, hogy a bolti lopás súlyossága nem lépi át a diákok ingerküszöbét, a többség nem érzékeli a tett etikai súlyát. (Sajnos a napi tapasztalatok azt jelzik, hogy a tizenévesek számára a bolti lopás megszokottá vált, s ennek következtében nem ítélik el ezt olyan mértékben, mint néhány évtizeddel korábbi kortársaik).
• Egy további, a korábbiakban már jelzett hipotézis, hogy a fiatalok általában nem kívánnak a mások ügyeibe vonódni, s végképp nem akarnak egy rendőrségi ügyben szerepelni. A felnőttekkel és ezen belül különösen a hatósággal szembeni általános bizalmatlanság nyilván erősíti ezt a tendenciát.

A következő táblázat mutatja, hogy ebben a kérdésben 2004-re eltűnt a nemek közötti különbség, mindkét korosztályban csökkent a rendőrnek vallomást tevők aránya: Igen jelentős ez a csökkenés a budapestiek körében (1998-ban még 34, 2004-ben csupán 20 százalék adná fel a társát). Ugyanakkor, mint ez már más esetekben is megfigyelhető volt, a falusi fiataloknál valamelyest nőtt a hatósággal együttműködni kész tanulók aránya.