A sikerlistát – hagyományainkhoz híven – az egyes cikkekhez érkezett lájkok száma alapján állítottuk össze, úgy véljük ugyanis, hogy ez a szempont jól tükrözi látogatóink érdeklődési körét. 2020 több szempontból különös és nehéz év volt, és ez a listánkra került írások tartalmában is megmutatkozik. A lájkok száma az írások végén zárójelben szerepel. (A honlap május-júniusi átállása miatt néhány cikkünk lájkjai csak a szerkesztőség számára elérhetőek.)
Ez a tanév most már lassan akkor is elmúlik magától, ha egyáltalán nem teszünk semmit. De ha nem vigyázunk, nem csak megkönnyebbülést fog maga után hagyni. Az űrt, ami a kényszerű karantén alatt, a megszokott rutinok és a szeretett-gyűlölt-idegesítő-inspiráló kapcsolatok elmaradásával keletkezett, egy még nagyobb űr válthatja fel. Az üresség érzése, hogy valami úgy múlt el csendesen, hogy nem lett vége. Jó lenne, ha nem hagynánk ezt, nehogy utóbb jöjjünk rá, hogy érzelmi lezárás nélkül nem tudunk szabadulni. (1100)
Bármikor beszélgetünk a gyerekkel a kényszerű iskolabezárás kezdete óta, arra a kérdésre, hogy mi hiányzik leginkább, amióta otthon kell maradniuk, a leggyakoribb, legigazibb, legátéltebb válaszuk mindig az: a többiek. Az osztálytársak, a barátaim, a többi diák, a barátnőim, a haverok, a lelki társak, a többi ember. Igen, az iskola mindenekelőtt és elsősorban közeg, társas hely, együtt-lét. Ha tetszik, a közvetlenség és a személyesség világa. (894, 438, 246)
Évekkel ezelőtt merült fel a kérdés, hogy kell-e egyáltalán osztályfőnök az iskolában, illetve épp osztályfőnök kell-e. Akkoriban arra jutottunk, hogy nem fontos, hogy egyetlen személy cipelje az egész, sok esetben elviselhetetlenül nehéz batyut az adminisztrációtól az osztályprogramok megszervezéséig, azonban egy olyan eleme van ennek a hagyományos szerepnek, amelyről azt gondoljuk, hogy nem ereszthető el, ez pedig a személyesség. És ez az online iskolában sincs másképp…(438)
A tanárok pedig már rég eszköztelenek ezekkel a gyerekekkel szemben. A túlélés lett a ki nem mondott pedagógiai cél, lehetőleg cirkusz nélkül. A tanulás, a „hozzáadott pedagógiai érték” már nem tud tartalommal megtöltődni, a sikerélmény csak azokban a pillanatokban villan fel, mikor személyes fejlesztés keretében sikerül megragadni valamit, ami láthatóan örömmel tölti el, és köze van a tananyaghoz. De ez nagyon ritka…, nem alakít ki olyan viszonyulást, ami akkor is működik, ha nem “face to face” a kapcsolat. (319)
Sok új hang jelenik meg, akik a tanárok (egyedüli) felelősségének tartják a kialakult helyzetet, és kizárólag azt tartanák jó megoldásnak, ha a pedagógustársadalom egyként felállna, és lehúzná a rolót. Néha még a “bezzegazindexesekmegcsinálták” is olvasható itt-ott. Eltekintve attól, hogy az Index szerkesztősége 80 fő, a tanárok száma országosan meg ennek a sokszorosa, van itt néhány egyéb szempont is, amire nem szoktak odafigyelni. Itt van mindjárt a személyiség, a tanárszemélyiség. Évtizedek (évszázadok?) óta elvárás, hogy az iskola kötelességtudatra, rendezettségre, bizonyos mértékű szabálykövetésre nevelje a gyerekeket, fiatalokat. (Szabályok még a legszabadabb iskolaelképzelésekben is vannak, sőt a fejlődéslélektan szerint a szabályok, korlátok, következmények nélküli nevelés kifejezetten ártalmas.) Ezeket a szabályokat a pedagógusoknak kell közvetíteniük a diákok felé. (291)
A Van Helyed Alapítvány oktatásfókuszú szolgáltatások és intézmények egymáshoz kapcsolódó rendszerének modelljét építi ki Észak Magyarország egyik leghátrányosabb helyzetű régiójában, Ózdon. Itt hoztuk létre és fejlesztjük a Van Helyed Rendszer (VHR) első lokális bázisát és a hozzá kapcsolódó budapesti szolgáltatásunkat. A VHR ózdi lokális bázisán a gyakorlatban alkotjuk meg azt a modellt, amely az állam számára rendszerszintű, strukturális megoldásokat kínálhat ahhoz, hogy marginalizált társadalmi csoportok, elsősorban a roma közösségek emancipációja megkezdődhessen, megszűnjön a kirekesztettség és a mélyszegénységben élők esetében megszakadjon a tartós szegénységet újratermelő ördögi kör. (241)
A Kék Erdő Alapítvány – A szenzoros kerttalálta és tette közzé a Facebookon az itt látható üzenet fotóját. Valaki ezt a kiírást gondosan megformázta, színes papírra nyomtatta, műanyag védőzacsiba csúsztatta és nagyon-pozitív környezetben a méltó helyére helyezte, vagyis biztos volt abban, hogy amit tesz, az fontos, jó, pozitív, a közösség életét előmozdító. Sokan gondoljuk úgy, hogy sajnos tévedett… A szándékot nem vitatom: legyen a közösségünk alapszabálya, alapnormája, hogy nem bántunk másokat (legalábbis törekszünk rá), és mivel ez nagyon fontos, kiemelt norma, tegyük ki a faliújságra is. Rendben, legyen úgy! Csak nagyon nem mindegy, hogy mindezt hogyan… (231)
A többségi társadalom szegénységképe a 19. századi tisztes szegény szerepének értelmezéséből ered. Ezeket olvassuk és dolgozzuk fel ma is az iskolákban, ezek vannak a népmesékben, az olyan kötelező olvasmányokban, mint a Kincskereső Kisködmön, vagy a Légy jó mindhalálig c. könyvekben. (…) A tisztes szegény mindig tiszta, a ruhája sosem szakadt, legfeljebb foltozott, mert mindent megbecsül, amit kap, mindent megköszön, mindennek örül, mindenért hálás. Elfogadja a helyzetét, megbarátkozik az „eleve elrendeltség” állapotával, és így él. De ez a kép nem a 20. századé. A 21. századé meg végképp nem. A modern kor legfontosabb hívószava a fogyasztáshoz kapcsolódik. (231)
Érettségiző osztályaimtól kétszer kaptam emlékbe nádpálcát. Nevettem, és fájt, hiszen magamat mindig a „szeretet és szigor” liberális archetípusának tartottam. Hangot fel nem emel, meg nem aláz, megbocsát és emberséges – a tanár is ember, de nem az a dolga. A gyerekek isteni attribútumokat várnak el tőled, ne áltasd magad. Nekem a tanárság sosem volt stand-up comedy, tűzijáték. Mivel autodidakta vagyok, megtanultam, hogy igazi tudáshoz csak vér-verejték útján jut az ember. Nem hiszek a hókuszpókuszban. A digitalizáció sokban megkönnyíti a tanár munkáját, de nem rövidíti le a tanulás folyamatát. A diák kimarad a látványosság mögötti sziszifuszi munkából, azt hiszi, hókusz és máris pókusz. (168)
A diákok gyenge tanulása mellett a gyenge írás is hátráltatja a sikerességet. A tanuló elfelejti, mit akart írni, kiesnek információk, amiket tudott volna használni, mert már az is erőfeszítés számára, hogy egy valamire koncentráljon, és emellett kellene még írnia, ráadásul helyesen írnia. Ha nem tudja egy-egy szó helyesírását, akkor inkább le sem írja. Amúgy is kevesebbet ír le abból, amit tud, mert így kevesebbet hibázik. A végeredmény: rossz fogalmazás, gyenge esszé. A tanár azonban sokat tehet a jövő nemzedékeiért tanítási módszereinek változtatásával. (151)
Már nem lehet mindent elolvasni, olyan mennyiségű szöveget termelt az emberiség. A fiatalok olvasásával több szinten is súlyos gondok vannak, és mégsem változott még meg az iskolai olvasástanítási eljárás és az olvasási mód tanítása. Tizenéves korra gyakran már olyan olvasási zavar alakul ki a gyerekeknél, hogy nem is érdemes erőltetni a szokásos értő olvasással történő tananyag olvasást. A szöveg végére jutva úgysem emlékszik semmire a diák. Ideje a változtatásnak, amit a mindennapokban már automatikusan meg is tett a legtöbb ember az átfutó és pásztázó olvasás használatával. Anélkül, hogy tudatában lennének, az emberek többféleképpen olvasnak. (104.)
Március közepén az iskolák élete más formában folytatódott tovább. A digitális oktatás nemcsak a szaktanárok, hanem az osztályfőnökök elé is olyan kihívásokat állított, melyekre nem voltak felkészülve.
Ez a dokumentum egy osztályfőnöki munkaközösség tagjainak tapasztalatait tartalmazza. Ebben a formájában csak betűk halmaza, ugyanakkor minden egyes mondata továbbgondolható. Tekintsük kiindulópontnak a közös gondolkodáshoz. (93)
2023.11.21. A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel... (Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21. Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg... (Forrás: Eduline)
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index)
