Díjnyertes novellák

Az OFOE újabb ajándéka a novellaíró pályázaton nyertes művek folyamatos közlése. Reméljük, sikerül örömet szerezni a középiskolás diákok és a főiskolai/egyetemi hallgatók írásaival. A főoldalon látható Juh Józsi képe jelzi majd mindig, hogy ezúttal a pályázatban szereplő novellák olvashatók a honlapon. Ezúton köszönjük meg az Underground kiadónak, hogy hozzájárult az írások megjelentetéséhez. Következzék tehát Bene Gergely Esthajnal és Boér Gábor Csodatévő János című írása.

Boér Tamás: Csodatévő János

Nem mindennapi dolog történt a mi falunk tájékán, mert biz Jánost megérintette az isten. Legalábbis ő ezt vallja, meg azt, hogy két napja nagy fényesség ölelte át, és mindemellett még melegség is körbejárta a testét. Csabaki Dezső szerint ez az érzés onnan származik, hogy tegnapelőtt János beleesett a tűzbe, oszt lángra kapott a feje. A férfi persze továbbra is hajtogatta, hogy ő az új messiás, és el is határozta, hogy bebizonyítja nekünk miféle csodákra is képes.

Egyik nap megesett, hogy János kint ténfergett a legelőn Jászabó uram lovai között, oszt volt is isteni megnyilvánulás, mikor a gazda kiment behajtani az állatokat. Az egyik ló a földön feküdt, oszt a feje teljesen le volt bicskázva a nyakáról, sőt még néhány méterrel odébb is volt, mint a ló teste. Persze Jászabó uram üvöltve rohant az elhullott állathoz, hátha még életet tud lehelni belé. De az a feje nélkül csak nem akart talpra kecmeregni.

– Te, János! – kiáltott a férfira. – Mi történt a lovammal?

– Leesött a feje.

– Csak úgy?

– Igen.

– De hát nem szokott egy ló feje csak úgy leesni!

– Akkor biztos csoda történt.

– De mond, János, mért vagy te nyakig vérös?

– Rám spriccelődött a ló vére, amikor leesött a feje.

Ez még elég hihetőnek tűnt Jászabó uram számára, mert nem sokon múlott, hogy belenyugodott állatának nem mindennapi végkimenetelébe. De akkor pillantotta meg János kezében azt a nagy fűrészt csupa véresen, a fogak közé beakadt lóhússal.

Olvass tovább…

Bene Gergely – Esthajnal

Nem véletlenül látom a kocsmában porszemként. Az emberek kilöttyintik italukat és ő elázik. Nemcsak a szerelem mámorában részegül meg, hanem az alkoholéban is. A hajnal viszont már megköveteli tőle a józanodást.

Sokszor elnéztem őt egy sarokban, ahogy leissza magát. Olykor valami nő lötyögtette rá szépségét, és ő sosem tudott ellenállni – nem is akart. Azt hiszem, ez azért is lehetséges, mert éjszakánként nem emlékszik a hajnalokra.

Egyszer, amikor pár ismeretlen nő társaságában ücsörgött, megcsókolta az egyiket, de annak elutasítására a másik oldalán ülőt cserkészte be mindenféle szégyenérzet nélkül.

(Ha ilyen jelenetet valaki számonkért tőle, akkor alkoholizmusával védekezett, és ezt általában el is fogadták.)

Tehát „megszerezte” magának N-t. Láthatóan fesztelenül bújták egymást. Én az órámat figyeltem, latolgatva, hogy vajon mikor is érkezik a hajnal. Hogyha Tamás tudná, hogy N-nek seprűje van, talán boszorkánynak nézné és nem ölelgetné.

Olvass tovább…