2008. február 6. szerda, 16:20
Megemlékezés: 1848. március 15.
„... vett egy kocsi diót, éppen dióverés ideje volt, megfúrta a diókat, minden dióba tett egy cédulát. Vers volt a cédulákon, le volt írva minden, hogy árulta el Görgey Magyarországot és a tizenhárom tábornokot. Akkor elment bujdosni az országban Petőfi, felöltözött svábnak, mint aki diót árul, járt a szekérrel, árulta a diót.” – Ritkán hallott Petőfi-szövegek, népgyűjtések és a korabeli irodalmi kritika fanyalgó hangjai egy újszerű ünnepi műsor szövegkönyvében.
„Észrevette valaki, hogy fokozatosan leépült egy jól működő rendszer? Átgondolta valahol valaki, hogy mi történt szépen lassan, lépésről lépésre? Hogy mit veszített a közoktatás? Hogy mit veszítettek az óvodák, az iskolák, a pedagógusok?” (Hercz Mária)
A tanulók felmérést végeznek saját lakókörzetükben arról, hogy a környék közterei és a sokak által használt épületek mennyire közelíthetők meg akadálymentesen a kerekes székkel közlekedő emberek számára. (Ur Anita óravázlata 15-16 éveseknek 45 percben.)
Vajon mi indokolja a fiatalok agresszivitását? Erősen frusztrál, gátlásokat ébreszt, olykor megtorlási vágyat gerjeszt a verbális bántalmazás. A verbális bántalmazás elkövetői pedig tanárok is lehetnek. Az Aranysárkány itt közölt részletében a különben rokonszenves és köztiszteletnek örvendő Novák tanár úr alázza porig rosszul teljesítő tanítványát. Liszner Vili pedig beváltja fenyegetését: a verbális bántalmazást kegyetlen veréssel torolja meg. 
„Ebből a szerepszerű vakságból és süketségből fakad, hogy az ún. oktatási reformoknak gyakorlatilag nincs hatásuk a valóságra. Hogyan is lehetne, amikor az oktatásirányítás egy reformmal sosem azt tűzi ki célul, hogy mi és hogyan legyen jó (hiszen ennek valós szubsztanciájára nem is kérdez rá), hanem azt, hogy ami jelenleg (szerinte) rossz, azt hogyan akadályozza meg.” (Veszprémi Attila)
Az írás értelmezi a konstruktív vita fogalmát, és példákon keresztül érzékelteti, miként illeszthető be a módszer a pedagógiai folyamatokba. A szerző áttekinti az erkölcsi dilemmavita pedagógiai funkcióit, és bemutatja e munkaforma hatékony felhasználásának feltételeit.
Rengeteg panaszt hallani azzal kapcsolatban, hogy a mai fiatalok egyáltalán nem hallgatnak a felnőttekre, bizalmatlanok, tiszteletlenek, sőt felháborító módon viselkednek. Biztosan sok szülőben és pedagógusban felmerül a kérdés: vajon miért is van ez? A probléma egy lehetséges magyarázata olvasható ki Mrożek szatírájából. (Agocs Írisz illusztrációja.) 
„Állítólag még mindig vannak fantom intézmények. Bejegyzik a tanulók adatait, »nézzétek, nézzék, kedves szülők, az állam erre az egyszerű aláírásra (igazolom, hogy gyermekem csak az önök intézményében vesz igénybe fejkvótát) küld egy kis plusz pénzt, amiből emelt szintű rajz-, tánc-, drámaórákat tudunk tartani«. Vagy másképp történik, nem tudni, a lényeg: nincs tanítás, csak adminisztráció. Konkrétumokat nem tudok, beszélik.” (Szávai István)