2007. november 26. hétfő, 16:19
Végső soron sikeres rendezvény volt…
Még frissiben szeretnék hírt adni a szombati rendezvényről, amíg élnek bennem a tények mellett a közben támadó érzések, gondolatok is. A szokványos elnöki beszámoló helyett szubjektív megközelítésben mondom el az eseményeket, úgy, ahogyan én éltem át. Feljogosítva érzem erre magam, hiszen ezúttal sikert és kudarcot is főként magunknak köszönhetünk.
Már megint egy rogerses film. Nem mintha a Nézőpontok csak a Rogers Iskoláról akarna szólni. De ha már láttunk egy filmet a kezdetekről, akkor nézzünk meg egyet a jelenből is. Legközelebb már egy nem rogerses nézőpontot választunk.
Karácsonyig az OFOE tagjai 500 forintos egységáron juthatnak a PONT Kiadó kiadványaihoz. Ha valaki kételkedett, most már biztos lehet benne, hogy érdemes egyesületi tagnak lenni :) 
„Szerettem volna megváltoztatni. Mivel természetesen ez lehetetlen volt, folyamatosan lelkiismeret furdalást éreztem, hiszen úgy véltem, hogy egy segítséget kérő tanulót nem tudtam támogatni, illetve nem éreztem, hogy az iránymutatás nélküli meghallgatás segítség lenne. Folyton aggódtam, szorongtam, és féltem a beszélgetésektől. Valójában zavarba hozott, az egyenrangú kapcsolat.” (Hodor Julianna esetleírása a „Mint arcokon a ráncok” blogról)
„Sokan vagyunk, akik a mozdíthatatlanság tehetetlenségéből kimenekültünk az elitbe, kimenekültünk az alternativitásba. S bár azon a helyen tisztességesen tettük a dolgunkat, valljuk be, beletörődtünk, hogy mindez csekély hatással bír. Valójában magára hagytuk a szánalmasan zötyögő, fapados közoktatást. Ha azt akarjuk, hogy tíz és húsz és száz év múlva ne ez a dal legyen, most dolgunk van itt.” (Földes Petra)
„Csalunk persze mindannyian, hiszen gyakran úgy teszünk, mi mást tehetnénk, mintha volna magyar pedagógia, volna iskolai élet, volnának közös értékek. Ám ha mindez a pótélet és pótkultúra igazinak tetszik, és kissé belefeledkezünk, magunk is csak pótlétezőkké válunk.” (Takács Géza)
Várhatnánk augusztusig, de miért ne vágnánk bele hamarabb. A virtuális tér adott, a problémák tagadhatatlanok, van miről beszélni. Minél előbb kezdjük, annál hamarabb túljuthatunk a panasz és reménytelenség fázisán, és kikristályosodhat a párbeszédből valami, ami előbbre visz.
„A Rogers-élmény máig meghatározó. Tavasszal, amikor azt a vizsgafeladatot kaptuk a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, hogy készítsünk dokumentumfilmet személyes témáról, akkor úgy döntöttem, a Rogersszel fogok foglalkozni. Nem az iskola történetéről akartam filmet csinálni, bár az is érdekes lenne…” (Kárpáti György rövidfilmje)