2005. augusztus 3. szerda, 15:17
„Munkába, iskolába – környezetbarát módon!”
Három minisztérium közösen írt ki rajz-, fotó- és videópályázatot, melynek témája a nagyvárosi közlekedés. A felhívásra korcsoportok szerinti kategóriákban óvodások, általános és középiskolások jelentkezhetnek olyan alkotásokkal, melyek a hétköznapi közlekedés problémáit, veszélyeit ábrázolják. A pályázatok szólhatnak arról is, hogyan lehetne csökkenteni a zajt, a szennyezést, a zsúfoltságot és a balesetveszélyt. 2005. október 10-ig várják a pályaműveket.
Szekszárdi Júlia, Horváth H. Attila és Simonfalvi Ildikó 2004-ben megismételte a serdülőkorú iskolások erkölcsi szocializációjáról 1998-ban végzett felmérést. A két vizsgálat időpontja között lejátszódó változások néhány izgalmas és elgondolkodtató eleme kimutatható az új adatok tükrében. A tanulságok valamennyi pedagógus számára elgondolkodtatóak lehetnek, hiszen mindnyájan érezzük, hogy e területen megoldásra, de legalábbis „kezelésre” szoruló problémák vannak. A vizsgálatból nyert adatok tudatosítanak olyan tendenciákat, amelyeket olykor magunknak sem merünk bevallani.
„Ha sikerülne az objektív vizsgabizottságokat megalkotni és az egész rendszert átláthatóvá és normatívvá tenni, akkor nagy lépést tehetnénk a színvonalas közoktatás felé. Elkerülhetők lennének azok a helyzetek, amiről a mostani botrány kapcsán egy pedagógus nyilatkozott: iskolájában a tanárok segítették a gyerekeket az érettségi kérdések megválaszolásában, mert úgy érezték, így kell kompenzálniuk azt, hogy mások tudják előre a kérdést. Jó lenne, ha az érettségi nem helyi mutyi lenne. Jó lenne, ha az érettségi egységes követelményén keresztül megindulna az iskolák tisztességes versenye és a leszakadó iskolák felzárkóztatása.”
Gyakran mondják több évtizede a pályán lévő pedagógusok, hogy egyre kiszolgáltatottabbnak érzik magukat: nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy újabban a gyerekeknek és a szülőknek is vannak jogaik, miközben nekik – néha úgy tűnik – már semmihez sincsenek. Valóban így lenne? 
Az egyén és közösség kapcsolata, a közösségi nevelés tartalmának átalakulása alapjaiban érinti az osztályfőnöki szerep tartalmát. Ezért is ajánlunk kollégáink figyelmébe egy e témát színvonalasan feldolgozó tanári képesítő dolgozatot. A ma már friss diplomás pedagógus szerző szerint a rendszerváltás előtt a közösség, a közösségi érdekek túlsúlya volt jellemző, amelynek helyébe az egyén, az egyéni érdekek túlsúlya került. Ma az individualitás időszakát éljük, ezért érdemes megvizsgálni a közösség megváltozott szerepét az egyén szocializációjában. 
„A közoktatás legfontosabb mutatója az elmúlt évtizedekben a gyereklétszám csökkenése lett. Ez a legtöbb problémát okozó – a finanszírozást meghatározó – mutatószám azonban csal. Az, hogy egy pedagógusra átlagosan egyre kevesebb gyerek jut, elhomályosítja azt, hogy mennyit változtak a gyerekek (és a körülmények) ebben az időszakban.” Bán Mihály elgondolkodtató írásában a pedagógusi munka napi gyakorlatának – mindannyiunkat mélyen érintő – problémáit veszi számba. A gondolatokat kísérő (illusztráló, alátámasztó, mélyebb összefüggésbe helyező) újságcikk- és könyvrészletek megdöbbentő érzékletességgel közvetítik az ismerősnek tetsző tapasztalatokat. Az írást három részletben közöljük – abban a reményben, hogy megállapításai termékeny vita alapjául szolgálnak majd.