2020. január 14. kedd, 10:06
A tanár is ember, de nem az a dolga – Az EJNYE mágiája
Igen, innen ered az "ejnye", és nyilván onnan, hogy riaszt a verbális agresszió is, a felemelt hang, a rikácsolás. Ez az ejnye mágiája. Fegyelmez, de nem rendez szcénát, nem riszál, csak semmi hiszti, "ejnye" és megyünk tovább, mert elvégre valahová tartunk, de minek erről prédikálni, nem hülye az a gyerek, érzi, később meg majd érti is. Egyelőre elég, ha érzi. Ha érzi... Ha nem, az azért van, mert a tanárok túlstresszeltek, márpedig az ejnyéhez idő kell és nyugalom (Vass Judit).
A 21. századra az információ fogalma végképp a technikához kapcsolódott. A számítógép az információt közvetíteni és tárolni tudja, és új információk előállítására is képes. Az adatok feldolgozását ez jelentősen megkönnyíti, és így csökkenti az entrópiát, a bizonytalanságot. A gép sokat segít, de nem old meg mindent. (Egyelőre.) Továbbra sem mellőzheti az ember az információk feldolgozottságának növeléséhez szükséges kognitív folyamatokat, és ezek fejlesztését. A magasabb szintű gondolkodásra, megértésre, szintetizálásra, mérlegelésre, értékelésre, és ezáltal a kritikai gondolkodásra és bölcsességre nevelés az egyik legfontosabb pedagógiai feladat (Gyarmathy Éva).
Az OFOE Filmklub február 4-i vetítésén a Kilenc hónap háború című 2019-ben készült magyar dokumentumfilmet vetítjük. Csuja László filmje egy kárpátaljai magyar fiú történetét meséli el az ukrán-orosz fegyveres konfliktus árnyékában. A 24 éves Jani társaival ellentétben nem menekül el a katonai behívó elől, hanem bevonul, és az életét is kockára teszi, hogy megtapasztalja a függetlenséget. Hamarosan a háború első vonalában találja magát, miközben anyja számolja a napokat hazatérésééig. A vetítés utáni beszélgetésen vendégünk lesz a film rendezője.
Van egy negatív helyzet, ami életre hív egy negatív viszonyulást. Ahogy ez rögzül, lassan ráépül az alatta levő negatívra. Idomul hozzá, átveszi a formáját, mint egy új buroklevél. Közben mintegy összenőve vele, megerősíti ez egész szerkezetet. Lassan olyan erős lesz a negatív halmaz, hogy már nem enged másféle növekedést, csak ugyanazt követi mindig ...a negatívat. Itt most vonatkoztassunk el a növényi élettől, mint természeti jelenségtől. Innen tegyük társadalmi kontextusba, és mondjuk azt, hogy a negatív viszonyulásokból épülő szerkezetek nem időtállók (L. Ritók Nóra).
A Kék Erdő Alapítvány – A szenzoros kert találta és tette közzé a Facebookon az itt látható üzenet fotóját. Valaki ezt a kiírást gondosan megformázta, színes papírra nyomtatta, műanyag védőzacsiba csúsztatta és nagyon-pozitív környezetben a méltó helyére helyezte, vagyis biztos volt abban, hogy amit tesz, az fontos, jó, pozitív, a közösség életét előmozdító. Sokan gondoljuk úgy, hogy sajnos tévedett... (Földes Petra).
Ismét egy olyan tabusított témába futunk bele, amely letagadhatatlanul jelen van. Bizonyos szempontból érthető önvédelemből azzal áltatjuk magunkat, hogy ez a mi családunkban, barátainkkal, tanítványainkkal úgysem történhet meg. Az öngyilkosság ráadásul többszörösen terhelt téma, hiszen a halállal való foglalkozás már önmagában félelmet és alapvetően elfordulást vált ki az emberek nagy részéből. Az öngyilkosság, a halál nehezen tematizálhatóságán túl számos más, végtelenül súlyos kérdést vet fel. Az egyén, a másik, a valós és a virtuális közösség felelősségét (Vinczellér Katalin).
Az OFOE Filmklub január 7-i vetítésén a Rossz versek című 2018-as magyar filmvígjátékot nézzük meg. A négy Magyar Filmdíjat nyert, többszörös fesztiválgyőztes alkotás 2019-ben bekerült az Európai Filmdíjak 46-os nagyjátékfilm válogatásába. A 33 éves Merthner Tamás magánélete romokban, mert párizsi ösztöndíját töltő barátnője, Anna éppen most szakított vele. Tamás önsajnálatában, a múltjában kezdi keresni a választ arra, hogy a szerelem valóban csak akkor létezik-e, amikor már gyakorlatilag nincs. 