2022. április 25. hétfő, 10:51
„Karolva Illyést kebelemre, nevetve nézek ellenemre”
Azt kell megértened: egyre megy, hogy autoriter beállítódású, esetleg makarenkói vénád van, vagy a fehérvértestjeid is ultraliberálok. Az értékrended minden esetben csak a sajátod, szerencsés esetben a családodé, de nagy kérdés, hogy vajon az-e az országodé is. Minden, amit idáig fennkölt, magasztos célként követtél, amit a szuperegód öreg bácsija diktált (mert álmaidban sem vagy magadban), azok igazából csak egy optikai csalódás miatt tűntek számodra megkérdőjelezhetetlennek, ha egyáltalán annak tűntek. Nem érdemes tovább olvasnod, ha képzeletedben sem vagy független a saját értékrendedtől. (Hanczár Gergely)
Most egy kicsit hagyjuk a pillanatot zörögve elvonulni és távolodjunk el lángoktól ölelt kis közoktatásunktól. Csak úgy általánosságban kérdem: jól teszik-e a különféle nemzetek iskoláinak döntéshozói, vagy az iskolák ezernyi szabályozó rendszerének alkotói, ha még idejekorán észreveszik a renitens pedagógusokat, és kizárják a rendszereikből? Jól teszik, ha már eleve olyan kereteket adnak, amelyek robosztusak, és eleve kizárják, hogy egy rendszeridegen pedagógus a rendszerbe furakodjék? (Hanczár Gergely)
Ekkor lesz számomra világos, hogy itt most a tanárok szerepelnek. Megmutatják maguknak, egymásnak és a helyieknek: bírnak ők ennyi gyerekkel, s lám, ezt a korosztályt is el lehet vinni a színházba, és érdemes értük erőfeszítéseket tenni. A gyerekek figyelme vagy távolságtartása pedagógiai siker vagy sikertelenség, de az egész helyzet a pedagógusi odafigyelés, a gondos oktatás és nevelés eredménye, amely előbb-utóbb majd úrrá lesz ezen az érthetetlen passzivitáson is, amit a beszélgetésben mutatnak ezek a gyerekek. (Veszprémi Attila)
„Hogy érzi magát a Föld?” címmel hirdet országos kreatív alkotói pályázatot a Föld napján az Apor Vilmos Katolikus Főiskola. Az intézmény Matematikai, Természettudományi és Informatikai Tanszéke mindig is hangsúlyt fektetett a jövő generációk környezettudatos szemléletének alakítására, ezért óvodások, általános iskolások, középiskolások és felsőoktatásban tanulók is jelentkezhetnek a meghirdetett pályázatra sík- és térbeli alkotásokkal. A pályamunkák leadási határideje 2022. június 15. (szerda).
Irodalmat tanítva az ember látja, hogy íróink számára évszázadokig igen fontos téma volt a nyugathoz való felzárkózás és saját identitásunk kérdése. Arany János Toldi estéje című művének a végén például ez az erős kép áll:
„Mégis össze vannak kapcsolva kezeik,
Mint két összenőtt galy”.
Az egyik kéz a régit, a konzervatívot, a saját arc megőrzését képviselő öreg Toldié, a másik a fejlődést, a nyugatos szellemet, nyugatos kultúrát meghonosítani akaró Lajos királyé.. Mindkettő kell. Együtt.(Achs Károly)
A szabad oktatásért, szakmai és emberi méltóságunkért, méltó munkakörülményeinkért folytatott küzdelem még nem ért véget. Az új kormánynak is dolga van velünk! A választások eldöntötték, ugyanaz a párbeszédre képtelen hatalom marad kormányon újabb négy évre, amely az elmúlt időszakban egyre súlyosabb válságba taszította az oktatásügyet. Április elején azután az is kiderült, milyen súlyos összegeket vontak le a tiltakozó pedagógusoktól a sztrájkjuk vagy engedetlenségük miatt. Köszönjük a szolidaritást, az eddigi adományokat! (Törley Kata, Tanítanék Mozgalom)
Honlapunkon részleteket közlünk Knausz Imrének a Tani-tani oldalán megjelent A tanár dolga című írásából. Íme egy részlet: „a közoktatás lehetne az a tevékeny elem, amely szembefeszül a félelmetes világtendenciákkal. Ennek a szembefeszülésnek azonban e pillanatban nincsenek jelei. Úgy tűnik, Magyarországon a közismereti oktatás elsődleges funkciója az, hogy meggyőzze az ifjúságot a műveltség haszontalanságáról. Nem gondolom, hogy ez kifejezetten cél lenne, de megszilárdítja ezt a funkciót az a bűnös nemtörődömség, amellyel a politikai osztály eltűri, sőt az utóbbi években célzott intézkedéseivel kifejezetten előmozdítja azt.”
A szokásos tartalmak, mint négy éve: miattatok, a vidék és a szegények miatt vesztettük el a választást, mert ti nem vagytok képesek hatni rájuk. Mások közlik, hogy befejezték a segítő civil szervezetek támogatását, eddig barom módon megtették, de most már vége. Kérjek ezután én is, és ők is segítséget az újra megszavazott döntéshozóktól, tőlük ne várjak többé semmit, dögöljön éhen, aki ennyire megvezethető. (L. Ritók Nóra)
Mondjuk itt a magunkét többen a 2. Virtuális Nevelésügyi Kongresszuson. Nem tudjuk, ki kíváncsi ránk igazán, viszonylag sokan néznek, lájkolgatnak is, de fogalmunk sincs arról, hogy kinek van energiája, kedve, késztetése tovább gondolni az olvasottakat. Pedig olyan nagy a baj, hogy válságstábot kellene létrehozni, összeszedni a közoktatás romjait, kiválogatni közülük a még használható elemeket, megőrizni a továbbfejleszthető részeket, és újra építkezni. A mostani fiataloknak nincs idejük megvárni, amíg a széthullott társadalom magához tér... (Szekszárdi Júlia)
