2021. március 2. kedd, 17:42
Bizalom és biztonság az iskolában 1.
Ma már kutatások is igazolják, hogy a pozitív iskolai légkör és a tanulási eredményesség összefügg. Nincs ebben semmi meglepő, tekintve, hogy a biztonság hiánya szorongáshoz, a szorongás beszűküléshez, a beszűkülés pedig a teljesítmény csökkenéséhez vezet. De nem is kell az eredményességre hivatkozni, amikor a pozitív iskolai légkört mint alapvető elvárást fogalmazzuk meg – bőven elég az az evidencia, hogy azon a helyen, ahol a gyerekek az életük legnagyobb részét töltik, simán legyen jó. De mit jelent, min múlik, miben rejlik ez a biztonságot adó jóérzés? Ennek néhány összetevőjét mutatjuk meg a továbbiakban, rendhagyó módon törekedve arra, hogy mindaz, ami itt elhangzik, a tanári és szülőszerepből egyaránt olvasható, értelmezhető legyen. (Földes Petra)
Három hónap alatt több mint 600 iskolásnak tartott online programot a Bátor Tábor. Az alapítvány 2001 óta segíti a súlyos betegséggel küzdő gyerekeket és családjaikat abban, hogy minél magabiztosabban és könnyedebben térhessenek vissza mindennapi életükbe. A pandémia okozta kihívásokhoz igazodva a programjaikat nem csak átköltöztették a digitális térbe, hanem azokat bárki számára elérhetővé tették. (Sturm Andrea)
A tanárok oltás és átoltottság nélkül naponta veszélyeztetettek a járvány frontvonalában. Az ő egészségük megőrzése az oktatás zavartalan működésének a záloga. A pedagógus a tanulói körében nem lehet más, csakis kontakt személy. Az oktatás ezen alapvetését az oltási rend sem hagyhatja figyelmen kívül. (Németh Szilvia, Kölöknet)
„Gyermekkorom, szakmai életpályám és magánéletem egyes történései, mint macska gyomrából a szőrcsomók, feltolulnak, kikívánkoznak. A könyvben szereplő írások segítenek a túlélésben – nekem. Cseppjeiben koránt sem a tiszta vizű tenger tükröződik. Arcunkat azonban nem csak csillogó tengerszem, hanem pocsolya, hínáros tó vagy a mocsár tenyérnyi szabad vízfelületében is láthatjuk.” (Szabó Anna könyve megvásárolható az OFOE Könyvesboltban.)
„Velünk élnek, és mégis láthatatlanok. Fogyatékkal élő fiatalok szegregált iskolában, aluljáróban, penészes otthonokban, kizsákmányoló munkahelyeken. A történetek hőseire rázáródik sorsuk, és ahogy olvassuk a kötetet, megértjük, mindez közös felelősség.” Leiner Károly Az én gyerekeim című kötete a korábban megjelent Elveszett gyerekek országa című könyvének folytatása. Megvásárolható az OFOE Könyvesboltban. 
Nem elég az érett, együttműködő viselkedést elvárni, hiszen azokat a gyereknek tanulnia, gyakorolnia kell. Ráadásul az sem mindegy, hogy mikor: a különböző érzelmi kihívásokra a gyerekek és fiatalok más és más életkorokban a legfogékonyabbak. Az iskola az ehhez kapcsolódó feladatokra gyakran vaknak mutatkozik, illetve azokat visszautalja a szülőnek (a gyerek „nevelése” a család feladata). Pedig, ahogy itt látni fogjuk, a közösség számos életkori fejlődési feladat tekintetében kifejezetten fontos, és a család által nem helyettesíthető színteret jelent. (Földes Petra)
Szabó Anna szép meséje már szerepelt a honlapunkon., de ezt a reménytelenségbe ágyazott tavaszváró, vagy inkább tavaszt remélő hangulatot annyira aktuálisnak érezzük, hogy úgy véltük, érdemes újra megjelentetni. (A szerző Még roppan egy utolsót című kötetében emellett még egy csokorra való csodálatos mese is olvasható.)
És itt vissza is jutottunk az elejére: egy olyan konszenzusban élünk, ami nem valós konszenzus. Sem társadalmi, sem irodalmi értelemben: a magyar társadalom férfiközpontú társadalom, a magyar kultúra anakronisztikus módon szintén férfiközpontú, annak ellenére, hogy legalábbis az elmúlt 100 évben meghatározó női életművek születtek. De ezek sem a kánonban, sem a közbeszédben nincsenek jelen a súlyuknak megfelelően, épp ezért az oktatásban sem képesek artikulálódni. (Péntek Orsolya)
Megérkeztek. A bolygóra, amit tönkre tettünk. Már az utcákon vannak, féltek, ugye? Én is. Mert ez bolygóközi. Mert bár nagyon okosak, nincs elég történelmi tapasztalatuk. Nekünk pedig nincsen tudásunk arról, ami nekik már az ujjukban van. Lézerujjukban. Én nagyon szeretném, ha kezükbe vennék ezt a bolygót – a még tiszta kezükbe. Mert ez bolygóközi. A nem ismert tartomány, honnan megtérhet utazó. Mert én örökségül kaptam a reményt. (Vass Judit)