2013. március 29. péntek, 8:40
Integráció vagy nívócsoportos oktatás?
Láttam, megéltem, ahogy a cigány gyerekek szülei kérték a kisegítő iskolát, mert ott jobb nekik, mondták, ott nem bántják őket, meg jobban is szeretnek lenni az övéik között… meg az könnyebb is. Tudtam azt is, mert láttam, hogyan beszéli rá a tanulatlan szülőt a tanult pedagógus a kislétszámú szegregált osztályra: „látja anyuka, itt úgyis megbukik újra, ott meg egyből átmegy, hát mit akar vele, hogy innen menjen férjhez, ott hamarabb befejezi az iskolát!” (L. Ritók Nóra)
A Digitális nemzedék konferencián, 2013 tavaszán két műhelybeszélgetésen is szó esett a szülői szerepek változásáról, a szülők és az iskola kapcsolattartásának módosulásáról, a szükséges változásokról, valamint a digitális világ térnyerésének előnyeiről és veszélyeiről. Bár a műhelybeszélgetés során a legtöbbet a digitális napló használatáról beszéltünk, számos egyéb téma is felvetődött.(Salamon Eszter)
Mit keres ez a rövid ajánló éppen az OFOE honlapján? Szeretnénk, ha pedagógusok számára is elérhető lenne nemcsak az információ, de az a komfortfokozat is, ami segíti őket abban, hogy az osztályukkal, vagy akár néhány tanulóval ellátogassanak a parkba. 
„Vegyük komolyan a gyermeket, minden egyéb ebből következik" – idézi Kodály Zoltánt Szávai Ilona, a Fordulópont című folyóirat főszerkesztője, a legújabb tematikus (58.) számban, amelynek címe: Neked üzen a jövő. Ebből az izgalmas összeállításból válaszottunk ki egy olyan írást, amely a "konkrét jövővel": a gyermekkel foglalkozik, és a gyermeki kreativitás határtalanságát bizonyítja. Mi mindenre képesek a 9-10 éves gyerekek, ha hagyják szabadon alkotni őket! 
Mindezek után ember legyen a talpán az a szülő, aki észben tudja tartani, hogy gyermeke számos tanára - vagy számos gyermekének számos osztályfőnöke a nap mely órájában hívható (hacsak rögtön el nem menti ezt is a tanár nevével együtt a telefonjába…) Ennek ellenére, interjúalanyaim szinte egyöntetűen állítják, hogy kis számú esettől eltekintve nem jellemző, hogy a szülők alkalmatlan időpontban keresnék őket.(Tobisch Márta)
A Hajdu Szabolcs rendezte Fehér tenyér (2006) életrajzi ihletésű film. Főhőse Dongó Miklós, egy tíz év körüli tornász kisfiú a nyolcvanas évek Magyarországán, később kanadai edző, a tornász-világbajnokság egyik versenyzője, vagy épp a Cirque du Soleil tagja. A neve minden szerepében ugyanaz, de minden szerepének forrása a szenvedéssel átszőtt gyerekkor. Az az időszak, amelyben szülei és edzője módszeresen megfojtják saját valóságát, és helyette egy szörnyű feladattal bízzák meg őt: bizonyítania kell, hogy csakis kiváló tornászként érdemes a létezésre és csakis így van joga szeretve lenni. (Veszprémi Attila)
Az értelmiség a rendszerváltás óta lövészárokban ül és lövöldöz egymásra a bal- és jobboldaliság rögeszméi szerint, sőt mára az egész társadalmat megfertőzte már az előítéletes észjárás. A választópolgároknak ma már sokkal fontosabb, hogy ki melyik ideológia megszállottja, mint az, hogy valamennyien azonos nemzethez tartozunk. (Domokos Zsuzsa)
A BudapestFilm és a Móra Könyvkiadó következő rendhagyó osztályfőnöki órájára egy ideje már nem a Puskin moziban, hanem a Kino Kávézóban kerül sor. Legközelebb 2013. április 4-én, csütörtökön 13.00 órakor találkozunk az érdeklődő osztályokkal és tanáraikkal. A témáról zajló beszélgetés vitaindítója, mint mindig, egy témához kapcsolódó film (Holdfény királyság) és egy könyv (Jasmine, avagy mégis kell a szerelem). 