2010. május 5. szerda, 7:18
A Toldy Ferenc-díj idei díjazottja Fenyő D. György
Örömmel adjuk hírül, hogy egyesületünk egyik alapító tagja, honlapunk állandó szerzője,
Fenyő D. György lett a Toldy Ferenc-díj idei kitüntetettje. Az OFOE nevében szívből gratulálunk a díjazottnak! A díjátadási ünnepség után kerekasztal-beszélgetés lesz, melynek résztvevői híres tanáregyéniségeket idéznek meg, és arról a különleges viszonyról beszélnek majd, mely tanárt és tanítványt összeköt.
A könyvhétre megjelenik a Dinasztia Kiadó gondozásában az OFOE új nevelési kézikönyve Történetek, módszerek címmel. A kötetet a Mindennapi Pszichológia Könyvheti Pszichofesztiváljának keretében mutatjuk be június 6-án 15.45 órai kezdettel a Ráday Könyvesházban. Szeretettel várjuk valamennyi kedves Kollégánkat a bemutatóhoz kapcsolódó pódiumbeszélgetésen, ahol a nevelés aktuális kérdéseiről esik majd szó. 
Június 4-től 6-ig kerül sor a Mindennapi Pszichológia által szervezett Könyvheti Pszichofesztiválra a Ráday Könyvesházban. Minden kedves Látogatónkat szeretettel várják, illetve várjuk részben azért, mert nagyon érdekes program ígérkezik, részben azért, mert a fesztivál keretében kerül sor az egyesület 10 éves születésnapjára elkészült ünnepi kötetünk bemutatójára is. 
Érzékelhetően túl sok a szakképzetlen, a középiskolából lemorzsolódó fiatal. Többnyire a hátrányos helyzetűek azok, akiken nem talál fogást az oktatási rendszer. Biztos, hogy elég ezen a ponton beavatkozni a rendszerbe? Ha megoldódnak a szakképzés gondjai, megszűnnek a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel kapcsolatos súlyos problémák?
„Teljesen rendben van, ha közoktatásunk évente megméretik. Ezt a mérést azonban mindenki – szülő, gyerek, fenntartó, pedagógus, állampolgár – fogja fel úgy, hogy a gyerekekkel egyszerre vizsgázik az oktatásirányításunk legfelsőbb szintje éppúgy, mint a helyi oktatásirányítók, a fenntartók. Hiszen az iskolák közötti különbségek megmutatkozása nem egyetlen tényező következménye. Jelesül igazi badarság az eredmények tükrében kizárólag a rosszul vagy jól teljesítő iskola pedagógusait szidni vagy dicsérni.” (Kiss Erika)
A kisérettségi elméletileg az igazi érettségire való felkészítést szolgálja. Azért találták ki, hogy a fiatalok a fontos vizsgákon is tudják a legjobb formájukat hozni, tehát az ilyen helyzetekhez szoktat hozzá. Elméletileg. Sajnos azonban két év és öt darab kisérettségi után én még mindig nem érzem úgy, hogy hozzászoktam volna. 
Hogyan segíthetjük a Tamáshoz hasonló fiatalokat a felnőtté válásban? Mi kell ahhoz, hogy megérezzék tetteik súlyát, ráébredjenek a saját sorsuk iránti felelősségre? Vajon rádöbbentek-e a fiú pedagógusai, hogy komolyan veszélyeztették Tamás jövőjét azzal, hogy nem hittek benne?
Járnak az iskolákba sok gondot okozó gyerekek, akik motiválatlanok, tiszteletlenek, agresszívek stb. És járnak jó tanulók, udvariasak, jószándékúak is. Tanulságos megnézni, miként vélekedik a tanárokról, a tanár–diák kapcsolatról egy ilyen diák. Írását olvasva felmerül a kérdés: biztos, hogy a nevelési problémák kizárólagos okozói a fiatalok?