2009. január 25. vasárnap, 5:01
Március 15. (Szabó Pál Általános Iskola, Biharugra)
Tíz általános iskolás, alsós, illetve felsős tanuló szereplésével; időtartam kb. 25 perc; teremben vagy utcai helyszínen is előadható.
Ez a műsor nem a forradalom és szabadságharc eseményeinek felidézésére helyezi a hangsúlyt, sokkal inkább a nemzet összefogását, a közös élmények és szomorúság összetartó erejének megidézésére törekszik.
„Azt hiszem, hogy a gyerekek számos okból elidegenednek az irodalomtól, amely csak egy tantárgy, ráadásul, egyre nehezebb tantárgy a számukra. A gyerekeknek nincs idejük. Mert elraboljuk tőlük. Holott az irodalomhoz, az élmény megéléséhez idő kell…” (Kalina Judit beszélgetése Fűzfa Balázs irodalomtörténésszel.)
„A matematikából felmentett kislány botladozik a helyesírás szabályrengetege között, sikerélménye egyáltalán nincs. Ha lehetne, láthatatlanná válna az osztályban. De a többiek gúnyolják, csúfolják, szavakkal kegyetlenkednek vele... Ez csak a felnőtt tudtával és beleegyezésével történhet meg. A felnőtt tehetetlensége magával hozza a gyermekek pozitív hozzáállásának hiányát.” (Gőbel Orsolya)
„Aki a harmadik generáció óta munkanélküli családban él, azt nem fogja motiválni sem a jól felszerelt iskola, sem az új módszerek. Innen nagyon nehéz csillogó szemmel, tudásvággyal, pozitív jövőképpel indulni reggelente. Az is csoda, hogy ezekből a családokból csak annyi problémával jönnek, amennyivel megérkeznek hozzánk. Innen, így nincs kiút.” (L. Ritók Nóra)
„Az iskolát a társadalom már jó ideje szólongatja, tegyen valamit, mert baj van a fiatalokkal: nem készülnek fel az »életre«, a gyorsan változó világhoz való alkalmazkodásra, a kemény problémákkal való szembenézésre, a kitartó munkára, az együttműködésre, a konfliktusok békés, konstruktív megoldására… De hát akkor mire fordították a diákok azt az egyre hosszabb időt, amit az iskola padjaiban töltöttek?” (Klein Sándor)