2005. július 31. vasárnap, 23:59
A multikulturális nevelés létjogosultsága és szükségessége az Európai Unióban
Az Új Pedagógiai Szemle 2003. novemberi számában jelent meg egy fiatal, idén diplomázott pedagógus írása a multikulturalizmusról. Sajnos onnan – terjedelmi okokból – éppen azok a részek maradtak ki, amelyek számunkra különösen érdekesek: az ifjú kolléganő személyes emlékei, amelyekkel mondandóját szemlélteti. Az EU-hoz való csatlakozás jelenleg az emberek többségében kettős érzéseket kelt, ahogy egyre közelebb kerülünk, sokunkban egyre erősödik a bizonytalanság érzése, a félelem az ismeretlentől. Az Európáról való, a problémákkal is szembesülni törekvő gondolkodást is segíti Tusa Cecília írása – különös tekintettel azokra a konkrét tapasztalatokra, amelyeket ebben a változatban teljes egészében közlünk.
„Én nem tudom, hogy máshol (más iskolában) hogy van ez, de nálunk az osztályozó értekezleteken mindig ugyanaz a két kérdés képezi – általában meddő – vita tárgyát. Mindkét dilemma – »Mit jelent egyáltalán a példás, a jó, a változó és a rossz magatartás/szorgalom?«, illetve »Mihez, kihez viszonyítsuk az adott diák szorgalmát és magatartását?« – az értékelés kritériumrendszerével kapcsolatos. Félévente szembesülünk azzal, hogy a Házirendbe és egyéb iskolai dokumentumokba foglalt, »egyetemesnek vélt« elveink nem működnek a gyakorlatban.”