2005. július 31. vasárnap, 23:59
A pedagógus ajándéka
A pedagógusok egy része úgy gondolja, neki jár az ajándék év végén, ballagáskor, és ezt elég egyértelműen ki is fejezi a szülőknek. Vannak, akik még azt is megmondják mit szeretnének kapni. Egy anyuka, akinek mindkét gyermeke ballagni fog – egyik az általános, a másik a középiskolából –, kiszámolta, hogy egy év alatt körülbelül százhúsz ezer forintot ad ki a járulékos költségekre: a szalagavató bál terembérlete, meghívók, ruhakölcsönzés, a tanári karnak szánt ajándékok. A személyre szabott, akár kézzel készített ajándékok is lehetnek meghatóak, emlékezetesek – mondja egy tanárnő, aki szerint nem az a fontos, hogy drága legyen egy ajándék, hanem, hogy érezze, gondoltak rá, megköszönik egész éves munkáját.
A Móra Könyvkiadó az Ünnepi Könyvhétre jelentette meg Balázs Ágnes „Feladó: Fekete Szivárvány” című ifjúsági regényét, amelynek kézirata a NKÖM „Édes anyanyelvünk” pályázatának egyik díjazottja volt. A regény, középpontjában egy 12 éves roma kislánnyal, nem csak a fiatal olvasóknak, hanem az őket nevelő szülőknek, nagyszülőknek és pedagógusoknak is ajánlott. 
A szerző főiskolai hallgató. Tanulmányában az irodalmi művek erkölcsi nevelő hatására alapozva arra tesz javaslatot, miként dolgozható fel a Quo Vadis című regény etikai problémák osztályközösségben való megvitatására. Mert, mint írja, „ez a regény a maga nagyon is »multikulturális« történelmi és társadalmi közegével a posztmodern kor betegségeinek szinte valamennyi tünetét felmutatja”.
„A Kurázsi mamá-ban nagyon fontos szerepet játszanak Brecht visszatérő erkölcsi problémái: az emberség megtagadásának kérdése és az Einverständnis, vagyis a belenyugvás, a kapituláció. Tehát az ember milyen mértékben képes a háború általi nyomás hatására belenyugodni kiszolgáltatott helyzetébe.” Krupla Eszter főiskolai hallgató tanulmányában a Brecht által felvetett etikai konfliktusok elemzése közben mindvégig arra keresi a választ, miként állíthatók e dilemmák a pedagógia, a diákok erkölcsi nevelésének szolgálatába.
„Az a kulturális pesszimizmus, amellyel Popper Péter pszicho-filozófus jóvoltából nemrég megismerkedhettek egyik napilapunk olvasói (ld. kapcsolódó anyagunkat), átfogó történelmi kilátástalanságot áraszt. Szélső határig feszíti: a jelenségek világára nézve kivétel nélkülivé általánosítja a lazán „magyar borúlátás"-ként emlegetett életérzést, hangulatkultúrát, kudarc-attitűdöt, a vereség valószínűségével számoló cselekvési stratégiát. (...) Összemossa a maga misztikus reménytelenségével – „a világ megőrült" – a „magyar borúlátás"-t, amely ismerős a pedagógiai berkekből is. Ennek gondolatisága a pedagógiai közéletben is kissé olcsó, sokszor felszínes, szerencsére egészében még kialakulatlan. Szerencsére, mondom. Mert így legalább érvelni lehet vele szemben.” 