A vitézek nevelő iskolája – Van szép fegyverünk – mondotta Álmos Ravasznak, megérkezésük utáni első reggel –, díszes a ruhánk, fürgébb lovas nálunk a hétmagyar birodalmában nem akad. Mégsem vagyunk igazi vitézek! – Miért nem vagyunk? – pillantott fel kíváncsian Ravasz. – Még senkivel nem verekedtünk! – Hát verekedjünk! – Igen ám, csak azt nem […]

A palackba zárt szellem Volt egyszer egy szegény favágó. Törte magát, dolgozott kora reggeltől késő estig. Mikor már megtakarított némi pénzecskét, így szólt a fiához: – Egyetlen gyermekem vagy, rád akarom fordítani, amit az arcom verejtékével kerestem. Eredj a városba, tanulj meg ott valami rendes tudományt; akkor többre viheted, mint én, és engem is eltarthatsz […]

Az ércdisznó Messze Itáliában, Firenze városában van egy kis mellékutca, úgy emlékszem, Porta Rosa a neve. Ebben az utcában, egy zöldségesbódé előtt, művésziesen kidolgozott vízontó szobor áll – disznót ábrázol. Kristálytiszta víz bugyog az állat szájából, amelyet zöldesfeketére mart az idő, csak az orra fénylik, mintha ragyogóra dörzsölték volna; s öntudatlan ezt is cselekszi az […]

A békakirály Élt egyszer egy király; annak a legikesebb lánya olyan szép volt, hogy még a nap is elcsodálkozott, ha rásütött, pedig az már látott egyet-mást, mióta fent jár az égen. A királyi palotától nem messze egy rengeteg nagy erdő sötétlett; sűrűlombos kerek hársfák álltak a szélén, a legvénebb, legterebélyesebb hársfa alatt pedig volt egy […]

Szép Cerceruska Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény özvegyember, s annak két szép leánykája. De aztán olyan szép volt mind a kettő, hogy királykisasszonyoknak is beillettek volna. Be bizony! Lakott az özvegyember szomszédságában egy özvegyasszony, s ez egyszer, mikor a nagyobbik leányka, akit Cerceruskának hívtak, az udvaron játszadozott, átalszólt a kerítésen: – […]

Az ördög kilenc kérdése Kedve támadt egyszer egy szegény székely legénynek, hogy megházasodjék. El is árulta végül az édesanyjának is, hogy miben töri az eszét. – Ó, te semmirevaló, te élhetetlen! Tán bizony neked való a házasság! – mondja fölharsanva az anyja. – Tedd le magad arról a lóról s ne bolondulj meg! Jobb lesz, […]

„A hétvégén ünnepi napra virrad az ország: megtörténik az Európa Unióhoz történő csatlakozás. Ez a dátum feltételezhetően különleges jelzéssel kerül be majd az elkövetkező évek naptáraiba. Ennek ellenére az országban – a média minden erőfeszítése ellenére – a közhangulat közel sem eufórikus. (...) Nem vállalkozom és megfelelő adatok hiányában nem is vállalkozhatom arra, hogy itt minden lehetséges reagálási módot felsoroljak, és nem tekintem feladatomnak, hogy a felvetettek közül bármelyiket minősítsem. Meg szeretném azonban ragadni az alkalmat egy kis töprengésre a világpolgár (EU-polgár?) aktuális értelmezéséről. Erre Salamon János Próféta négykézlábon című izgalmas írása ad alapot (Élet és Irodalom, 2004. április 23.).”